Költőnők A harminchat költőóriás gyűjteményből 4.

Koóikimi

 Szemelvények gyűjteménye (Vegyes témájú dalok; ősz, 1147.)

Az ünnep hírvivője, aki elküldte ünnepi nadrágját festésre, megsürgette, mikor készül már el a ruhája, mire ezzel a verssel válaszolt:

a trónörökös herceg hivatalnoknője, Szakon

Hamarább! – mondod,

s felolvasztom, festem én,

ám az égszínkék

festék, mint hegyi forrás,

újra és újra befagy.

Szemelvények gyűjteménye (Vegyes témájú dalok; gratulációk, 1201.)

Amikor Aszamicu nagytanácsos alacsony rangú nemes volt, titokban meglátogatta a trónörökös herceg hivatalnoknőjét, Szakont, majd így szólt: – Nem kívánok hajnalban hazamenni. Erre a hölgy a következő verssel felelt:

Mint az a kőhíd[1],

éjjel kötött frigyünk sem

épülhetne fel.

Szégyen a virradat, mint

Kazuraki rémének.

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 784.)

A hetedik hónap hetedik napjának éjjelén Aszamicu nagytanácsos beszélgetett vele, másnap pedig azt híresztelték, hogy együtt vannak. Erre ezt a verset küldte a férfinak:

                                                                                     Koóikimi

Szövőleányra[2]

bízhattam – azt gondoltam –

szerelmem sorsát,

most mégis épp ez éjjel

kelt hírem temiattad.

 Fittler Áron fordítása

[1]A vers egy legendán alapul. En no Gjódzsa (a hegyi szerzetesség megalapítója) megparancsolta a mai Nara megyében lévő Kazuraki- és Josino-hegyek szellemének, Hitokotonusinak, hogy a két hegy közé építsenek egy kőhidat, ám Hitokotonusi, mivel rondasága miatt szégyellt nappal mutatkozni, csak éjjel dolgozott a hídon, így sosem épült fel.

[2]Két csillag, a szövőlány és a pásztorfiú románcának Ázsia-szerte ismert legendáján alapul. A szövőlány (Vega) és a pásztorfiú (Altair), mivel munkájuk helyett egymással enyelegtek, büntetésül csak egy évben egyszer, a hetedik hónap hetedik napján találkozhattak egymással, átkelve a Tejúton. Ez a legenda a klasszikus japán szerelmes versekben rendszeresen visszatérő motívum, gyakran hasonlítja a költő a találkozni nem tudó szerelmesek, vagy a kedvese által elhanyagolt hölgy bánatát a két szerelmes csillag sorsához, illetve jelen vershez hasonlóan nem egyszer a szerelem beköszöntét remélik ettől az estétől.

A Száz költő egy vers költőnői 5. (XII–XIII. század)

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 802.)

Amikor a költők száz verssel tették tiszteletüket, a szerelem érzését öntötte versbe:                                 Taikenmon’in udvarhölgye, Horikava

Tán hosszan kitart

szerelmed, nem tudhatom.

Fekete hajam

zilált, kusza ma reggel:

lelkem nyugodni nem hagy.

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 807.)

A régens-balfelőli miniszter otthonában rendezett dalversenyen költötte „találkozás a szerelemmel az úti szálláson” témában:               

Kókamon’in udvarhölgye, Főpapnő

Naniva-öböl

learatott nádszára:

egy íze egy éj.

Változatlan – mint bója –

folyvást ennyit szeressek?

Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 1034.)

Száz vers között költötte „titkolt szerelem” témában:                        Sokusi hercegnő

Gyöngyfonál: élet!

Ha elszakadsz, szakadjál!

Ha még kitartasz,

Szerelmemet rejteni,

félek, gyenge lesz szívem.

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem negyedik kötet, 886.)

Egy dalversenyen költötte szerelmes versként:                 Inpumon’in udvarhölgye, Taifu

Úgy megmutatnám:

Odzsima halászának

inge – tudhatod –

ázva ázik szüntelen,

színe mégsem változik!

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem második kötet, 760.)

Kőhöz hasonlította a szerelmet:                Nidzsó császár udvarhölgye, Szanuki

Ruhám, köntösöm

apálynál láthatatlan

tengermélyi kő:

senki észre nem veszi,

s száradni egy perce sincs.

A Száz költő egy vers költőnői 3. (X–XI. század)

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem második kötet, 680.)

Amikor a főtanácsadó még a palotaőrség harmadrangú parancsnoka volt, Akazome asszony rokonának udvarolt. Ígérete ellenére nem látogatta meg, így Akazome asszony másnap kora hajnalban ezt a verset írta a nő nevében:

Jobb is lett volna,

hogyha rögtön elalszom.

Ehelyett éjjel,

míg szép lassan eltűnik,

néztem a holdvilágot.

Szóvirágok versgyűjtemény (Tavasz kötet, 29.)

Icsidzsó császár idejében, amikor egyszer egy nyolcszirmú, telt virágú cseresznyefát adományoztak a császárnénak, Isze no Taifu is jelen volt, és megkérték, írjon róla egy verset. A vers így szólt:

Régi főváros,

Nara nyolcszirmú, pompás

cseresznyefája

kilencszintű palotában

kilenc szirommal virít.

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Vegyes témájú dalok második kötet, 939.)

Kózei nagytanácsos egyszer Szei Sónagonnal társalgott, majd – mondván, a császárné tisztulási idejét tölti – hazasietett, és levelet küldött: – Sürgettem a kakasszót – írta – Az éjjeli kakasszót talán ismered a kínai Hangu-átkelőről szóló történetből – majd hozzátette: – Nálunk pedig itt van az Ószaka-átkelő – Szei Sónagon ezzel a verssel válaszolt:

Éjszaka mélyén

még ha az álkakasszót

fel is ismerni,

ez az Ószaka-hágó;

át nem enged senki sem.

Fordította: Fittler Áron

A Száz költő egy vers költőnői 2. (IX–X. század)

Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 1049.)

Téma nélkül                                                                                             Isze úrhölgy

Naniva öböl

nádszárának egy íze

rövid, mint egy perc.

Azt mondod, még ennyit sem

találkozhatom veled?

Szemelvények versgyűjtemény (Szerelem negyedik kötet, 870.)

Téma nélkül                                                                                              Ukon

Elfelejtesz, ám

magammal nem törődöm.

Téged sajnállak,

ki fogadalmunk megszegte,

s élete elvész talán.

Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 1149.)

Amikor a főtanácsadó látogatni kezdte                a miniszterhelyettes anyja

Nem felejtesz el:

míg ezt elhiszem neked,

hosszú út vezet.

Azt kívánom hát: bárcsak

ma végződne életem.

Fordította: Fittler Áron

A Száz költő egy vers költőnői

 Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 709.)

Egy férfinak küldte, aki, noha sokáig nem látogatta, ilyesmit mondott: – Nem tudom, szeretsz-e még…                                                                               

Daini no Szanmi

Arima-hegyen

Ina bambuszmezejét

zörgeti a szél.

Hangja velem susogja:

én felejtenélek el?

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 763.)

Egy férfinak küldte, amikor nagyon szenvedett.                               Izumi Sikibu

Érzem, nincs tovább.

Hogy majd a másvilágon

eszembe juthass,

csak egyszer utoljára

bárcsak találkoznánk még!

Arany levelek gyűjteménye (Vegyes témájú dalok első kötet, 550.)

Amikor Izumi Sikibu Tango tartományban volt Jaszumaszával, a fővárosban költői versenyt rendeztek, és Kosikibu no Naisit is beválasztották a résztvevők közé. Szadajori őméltósága ekkor a lakosztályához ment, és gúnyosan megkérdezte: – Hogy áll a verssel? Talán küldött valakit Tangoba, hogy segítséget kérjen édesanyjától? Vagy onnan jött hírvivő? Milyen tanácstalan lehet most! – majd amikor távozni készült, a lány megállította, és így szólt:

Óe hegyén túl,

Ikuno mezején át

oly hosszú az út!

Levelében sem láttam

hírét Mennyei hídnak.

(Fittler Áron fordítása)