A Száz költő egy vers költőnői 5. (XII–XIII. század)

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 802.)

 

Amikor a költők száz verssel tették tiszteletüket, a szerelem érzését öntötte versbe:                                 Taikenmon’in udvarhölgye, Horikava

 

Tán hosszan kitart

szerelmed, nem tudhatom.

Fekete hajam

zilált, kusza ma reggel:

lelkem nyugodni nem hagy.

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 807.)

 

A régens-balfelőli miniszter otthonában rendezett dalversenyen költötte „találkozás a szerelemmel az úti szálláson” témában:               

Kókamon’in udvarhölgye, Főpapnő

 

Naniva-öböl

learatott nádszára:

egy íze egy éj.

Változatlan – mint bója –

folyvást ennyit szeressek?

 

 

 

Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 1034.)

 

Száz vers között költötte „titkolt szerelem” témában:                        Sokusi hercegnő

 

Gyöngyfonál: élet!

Ha elszakadsz, szakadjál!

Ha még kitartasz,

Szerelmemet rejteni,

félek, gyenge lesz szívem.

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem negyedik kötet, 886.)

 

Egy dalversenyen költötte szerelmes versként:                 Inpumon’in udvarhölgye, Taifu

 

Úgy megmutatnám:

Odzsima halászának

inge – tudhatod –

ázva ázik szüntelen,

színe mégsem változik!

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem második kötet, 760.)

 

Kőhöz hasonlította a szerelmet:                Nidzsó császár udvarhölgye, Szanuki

 

Ruhám, köntösöm

apálynál láthatatlan

tengermélyi kő:

senki észre nem veszi,

s száradni egy perce sincs.