Fittler Áron összes bejegyzése

Az egyetemet a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-japán szakon végeztem, a PhD-képzést az Ószaka Egyetemen, Japánban. Jelenleg is Ószakában és környékén tevékenykedem, klasszikus japán irodalmat oktatok és kutatok. Műfordítással egyetemi éveim óta foglalkozom. Eleinte modern japán novellákkal próbálkoztam, azonban évek óta szinte kizárólag a számomra legkedvesebb időszak, a VIII–XIII. század japán irodalmának alkotásait igyekszem megismertetni a magyar olvasókkal. Eddig a Napút és az Új Forrás lapjain jelentek meg klasszikus japán versfordításaim, 2018-ban pedig napvilágot látott első könyvméretű fordításom, a XI. századi Szugavara no Takaszue lánya önéletírása, a Szarasina napló.

Középkori japán költőnők

A Száz költő egy vers költőnői 5. (XII–XIII. század)

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 802.)

 

Amikor a költők száz verssel tették tiszteletüket, a szerelem érzését öntötte versbe:                                 Taikenmon’in udvarhölgye, Horikava

 

Tán hosszan kitart

szerelmed, nem tudhatom.

Fekete hajam

zilált, kusza ma reggel:

lelkem nyugodni nem hagy.

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 807.)

 

A régens-balfelőli miniszter otthonában rendezett dalversenyen költötte „találkozás a szerelemmel az úti szálláson” témában:               

Kókamon’in udvarhölgye, Főpapnő

 

Naniva-öböl

learatott nádszára:

egy íze egy éj.

Változatlan – mint bója –

folyvást ennyit szeressek?

 

 

 

Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 1034.)

 

Száz vers között költötte „titkolt szerelem” témában:                        Sokusi hercegnő

 

Gyöngyfonál: élet!

Ha elszakadsz, szakadjál!

Ha még kitartasz,

Szerelmemet rejteni,

félek, gyenge lesz szívem.

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem negyedik kötet, 886.)

 

Egy dalversenyen költötte szerelmes versként:                 Inpumon’in udvarhölgye, Taifu

 

Úgy megmutatnám:

Odzsima halászának

inge – tudhatod –

ázva ázik szüntelen,

színe mégsem változik!

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem második kötet, 760.)

 

Kőhöz hasonlította a szerelmet:                Nidzsó császár udvarhölgye, Szanuki

 

Ruhám, köntösöm

apálynál láthatatlan

tengermélyi kő:

senki észre nem veszi,

s száradni egy perce sincs.

XI-XII. századi japán költőnők

A Száz költő egy vers költőnői 4. (XI–XII. század)

 

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem negyedik kötet, 815.)

 

Az Eisó hatodik évében a Császári Palotában rendezett dalversenyen költötte:    Szagami

 

Gyűlölök, sírok;

sosem száradó ruhám

gyötrelem, mégis

szerelemtől elfoszló

nevemért kár igazán!

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Vegyes dalok, 964.)

 

A második hónapban, egy fényes holdas estén sokan összegyűltek beszélgetni a Második kerületi palotában. Ekkor történt, hogy Szuó no naisi a bambuszfüggöny elé feküdt, és halkan így szólt: – De jó volna, ha lenne itt egy párna! – Tadaie nagytanácsos meghallotta, és benyújtotta karját a bambuszfüggöny alatt. Ekkor a hölgy ezt a verset mondta:

 

Mint tavaszéji

álom, csak addig venném

karod párnának,

ettől kelne hasztalan

hírem: kár is lenne, kár!

 

 

 

Arany levelek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 469.)

 

                                                                                                        Kii úrhölgy

 

Hallom moraját

Takasi tengerpartján

játszó haboknak.

Nem érnek el! Ruhámat

ne áztassák szüntelen!

 

 

 Fordította: Fittler Áron

 

Japán költőnők (Száz költő egy vers)

A Száz költő egy vers költőnői 3. (X–XI. század)

 

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem második kötet, 680.)

 

Amikor a főtanácsadó még a palotaőrség harmadrangú parancsnoka volt, Akazome asszony rokonának udvarolt. Ígérete ellenére nem látogatta meg, így Akazome asszony másnap kora hajnalban ezt a verset írta a nő nevében:

 

Jobb is lett volna,

hogyha rögtön elalszom.

Ehelyett éjjel,

míg szép lassan eltűnik,

néztem a holdvilágot.

 

 

 

Szóvirágok versgyűjtemény (Tavasz kötet, 29.)

 

Icsidzsó császár idejében, amikor egyszer egy nyolcszirmú, telt virágú cseresznyefát adományoztak a császárnénak, Isze no Taifu is jelen volt, és megkérték, írjon róla egy verset. A vers így szólt:

 

Régi főváros,

Nara nyolcszirmú, pompás

cseresznyefája

kilencszintű palotában

kilenc szirommal virít.

 

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Vegyes témájú dalok második kötet, 939.)

 

Kózei nagytanácsos egyszer Szei Sónagonnal társalgott, majd – mondván, a császárné tisztulási idejét tölti – hazasietett, és levelet küldött: – Sürgettem a kakasszót – írta – Az éjjeli kakasszót talán ismered a kínai Hangu-átkelőről szóló történetből – majd hozzátette: – Nálunk pedig itt van az Ószaka-átkelő – Szei Sónagon ezzel a verssel válaszolt:

 

Éjszaka mélyén

még ha az álkakasszót

fel is ismerni,

ez az Ószaka-hágó;

át nem enged senki sem.

 

 

 

Fordította: Fittler Áron

Újabb japán tankák

A Száz költő egy vers költőnői 2. (IX–X. század)

 

 

 

 

Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 1049.)

 

Téma nélkül                                                                                             Isze úrhölgy

 

Naniva öböl

nádszárának egy íze

rövid, mint egy perc.

Azt mondod, még ennyit sem

találkozhatom veled?

 

 

 

Szemelvények versgyűjtemény (Szerelem negyedik kötet, 870.)

 

Téma nélkül                                                                                              Ukon

 

Elfelejtesz, ám

magammal nem törődöm.

Téged sajnállak,

ki fogadalmunk megszegte,

s élete elvész talán.

 

 

 

Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 1149.)

 

Amikor a főtanácsadó látogatni kezdte                a miniszterhelyettes anyja

 

Nem felejtesz el:

míg ezt elhiszem neked,

hosszú út vezet.

Azt kívánom hát: bárcsak

ma végződne életem.

 

 

 

Fordította: Fittler Áron

Japán tankák

A Száz költő egy vers költőnői

 

 Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 709.)

 

Egy férfinak küldte, aki, noha sokáig nem látogatta, ilyesmit mondott: – Nem tudom, szeretsz-e még…                                                                               

Daini no Szanmi

 

 

 

Arima-hegyen

Ina bambuszmezejét

zörgeti a szél.

Hangja velem susogja:

én felejtenélek el?

 

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 763.)

 

Egy férfinak küldte, amikor nagyon szenvedett.                               Izumi Sikibu

 

Érzem, nincs tovább.

Hogy majd a másvilágon

eszembe juthass,

csak egyszer utoljára

bárcsak találkoznánk még!

 

 

 

Arany levelek gyűjteménye (Vegyes témájú dalok első kötet, 550.)

 

Amikor Izumi Sikibu Tango tartományban volt Jaszumaszával, a fővárosban költői versenyt rendeztek, és Kosikibu no Naisit is beválasztották a résztvevők közé. Szadajori őméltósága ekkor a lakosztályához ment, és gúnyosan megkérdezte: – Hogy áll a verssel? Talán küldött valakit Tangoba, hogy segítséget kérjen édesanyjától? Vagy onnan jött hírvivő? Milyen tanácstalan lehet most! – majd amikor távozni készült, a lány megállította, és így szólt:

 

Óe hegyén túl,

Ikuno mezején át

oly hosszú az út!

Levelében sem láttam

hírét Mennyei hídnak.

 

(Fittler Áron fordítása)

Japán tankák

A Száz költő egy vers költőnői

 

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 709.)

 

Egy férfinak küldte, aki, noha sokáig nem látogatta, ilyesmit mondott: – Nem tudom, szeretsz-e még…                                                                                   Daini no Szanmi

 

Arima-hegyen

Ina bambuszmezejét

zörgeti a szél.

Hangja velem susogja:

én felejtenélek el?

 

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 763.)

 

Egy férfinak küldte, amikor nagyon szenvedett.                               Izumi Sikibu

 

Érzem, nincs tovább.

Hogy majd a másvilágon

eszembe juthass,

csak egyszer utoljára

bárcsak találkoznánk még!

 

 

 

Arany levelek gyűjteménye (Vegyes témájú dalok első kötet, 550.)

 

Amikor Izumi Sikibu Tango tartományban volt Jaszumaszával, a fővárosban költői versenyt rendeztek, és Kosikibu no Naisit is beválasztották a résztvevők közé. Szadajori őméltósága ekkor a lakosztályához ment, és gúnyosan megkérdezte: – Hogy áll a verssel? Talán küldött valakit Tangoba, hogy segítséget kérjen édesanyjától? Vagy onnan jött hírvivő? Milyen tanácstalan lehet most! – majd amikor távozni készült, a lány megállította, és így szólt:

 

Óe hegyén túl,

Ikuno mezején át

oly hosszú az út!

Levelében sem láttam

hírét Mennyei hídnak.

 

(Fittler Áron fordítása)