A harminchat költőóriás II.
Hitomaro II.
- Midőn a kakukk
éneke zeng ötödhó
rövid éjjelén,
én, ki magamban alszom,
csak várom, hogy virradjon.[1]
- Aszuka-patak
vizén tarka levelek.
Kazuraki-hegy
ormán az őszi szelek,
látom, végigsöpörtek.[2]
- Halvány-derengő
Virradat-öböl táján
reggeli ködben
szigetek közt eltűnő
hajó után merengek.[3]
Fordította: Fittler Áron
Kakinomoto no Hitomaro
Japán költő, az első japán versantológia, a VIII. században keletkezett Tízezer falevél gyűjteményének (Man’jósú, Hepburn-átírásban: Man’yōshū) egyik legjelentősebb költője. Több mint nyolcvan verse (tankák és csókának nevezett hosszú versek) szerepel a gyűjteményben. Egyes források szerint Dzsitó császárnő (Jitō, 645-703) és Monmu császár (683-707) udvari költője volt. Már nem sokkal a halála utáni időktől kezdve a japán vers isteneként tisztelték.
[1] Az itt szereplő kakukk nem a nálunk ismert fajta, hanem a Cuculus poliocephalus nevű, éles hangú madár, amely a klasszikus japán költészetben a nyári éjjel egyik meghatározó motívuma. Ötödhó pedig nem májust, hanem a holdnaptár szerinti ötödik hónapot jelöli. Ez nagyjából a Gergely-naptár szerinti júniusnak felel meg.
[2] Jelen vers a VIII. században (azaz nem sokkal Hitomaro halála után) összegyűjtött Tízezer falevél gyűjteménye (Man’jósú) című antológiában ismeretlen költő verseként szerepel, később azonban Hitomarónak tulajdonították.
[3] Virradat-öböl: A mai Hjógo megyében található Akasi-öböl.