Hitomaro tankái

A harminchat költőóriás  II. 

Hitomaro II.

 

  1. Midőn a kakukk
    éneke zeng ötödhó
    rövid éjjelén,
    én, ki magamban alszom,
    csak várom, hogy virradjon.[1]

 

  1. Aszuka-patak
    vizén tarka levelek.
    Kazuraki-hegy
    ormán az őszi szelek,
    látom, végigsöpörtek.[2]

 

  1. Halvány-derengő
    Virradat-öböl táján
    reggeli ködben
    szigetek közt eltűnő
    hajó után merengek.[3]

Fordította: Fittler Áron

 

621f2e67-0e6e-43fe-bd74-3b0e96e2ef66

Kakinomoto no Hitomaro

Japán költő, az első japán versantológia, a VIII. században keletkezett Tízezer falevél gyűjteményének (Man’jósú, Hepburn-átírásban: Man’yōshū) egyik legjelentősebb költője. Több mint nyolcvan verse (tankák és csókának nevezett hosszú versek) szerepel a gyűjteményben. Egyes források szerint Dzsitó császárnő (Jitō, 645-703) és Monmu császár (683-707) udvari költője volt. Már nem sokkal a halála utáni időktől kezdve a japán vers isteneként tisztelték.

[1] Az itt szereplő kakukk nem a nálunk ismert fajta, hanem a Cuculus poliocephalus nevű, éles hangú madár, amely a klasszikus japán költészetben a nyári éjjel egyik meghatározó motívuma. Ötödhó pedig nem májust, hanem a holdnaptár szerinti ötödik hónapot jelöli. Ez nagyjából a Gergely-naptár szerinti júniusnak felel meg.

[2] Jelen vers a VIII. században (azaz nem sokkal Hitomaro halála után) összegyűjtött Tízezer falevél gyűjteménye (Man’jósú) című antológiában ismeretlen költő verseként szerepel, később azonban Hitomarónak tulajdonították.

[3] Virradat-öböl: A mai Hjógo megyében található Akasi-öböl.

Vélemény, hozzászólás?