zenekritika címkével jelölt bejegyzések

Ahogy az óceán a kagylóban

 

 

 

 

 

Az Arcade Fire új lemeze, a Suburbs egy otthontól otthonig tartó végtelen road movie átfordítása a könnyűzenei formanyelvre. Számról számra haladva próbáljuk végigjárni a végigjárhatatlan utakat, bemutatva a 2010-es Év Lemezét.

 

 

 

  1. The Suburbs

 

A lemez nyitódala rögtön ott veszi fel a fonalat, ahol azt a zenekar első lemezének záródala vágta el.

“We are Motörhead, we play rock and roll”

Nem tudom pontosan mi az irónia releváns definíciója, és hogy van-e egyáltalán ilyen. Mindenesetre az a fajta irónia ami a mai könnyűzenei kultúrát és úgy az egész posztmodern világot jellemzi, inkább valamiféle egyoldalú távolságtartásnak, önreflektált pózolásnak tűnik, amelynek köze nincs ahhoz az eldönthetetlen kétértelműséghez, ami pl.…

Pszeudó-nosztalgia: Pavement és Kiss

21 false false false HU X-NONE X-NONE MicrosoftInternetExplorer4 

Utóbbi hetekben két koncerten is jártunk Morrisszal, május 21-én a Pavementet néztük meg Bécsben, rá egy héttel pedig a Kisst Budapesten. Nekem a Pavement volt fontos, hogy lássam végre. Két éve, amikor beleszerettem a zenekarba, még azt tervezgettem, ha egyszer az életben még összeállnak, akkor akár Amerikába is elmegyek, hogy lássam őket.

Győrből eső, Glasgowból fény

Május negyedikén, egy keddi estén lépett fel egy Rosa Parksról elnevezett győri, és egy napsütéses glasgow-i napról elkeresztelt philadelphiai zenekar Budapesten, a Dürer-Kert nagytermében. A széltébe-hosszába felvázolt kordináták izgalmas estét ígértek…

 

Május negyedikén, egy keddi estén lépett fel egy Rosa Parksról elnevezett győri, és egy napsütéses glasgow-i napról elkeresztelt philadelphiai zenekar Budapesten, a Dürer-Kert nagytermében.…