halott lélek
holott élek
bárgyún nézem az egészet

te már fogod
én még nézem
rábólintok nem is értem

szíven szúrtak
megint vérzek
csak a kegyelemtől félek

meg is ettem
ha megfőztem
a romokon elidőztem

jobbra megyek
balra nézek
sok hülyén még nevetgélek

álmot láttam
és vért hánytam
valóság volt és imádtam

 

(Illusztráció: Andrea Capanna: Rovine Urbane 13 (Urban Ruins 13))

 

irodalmi félreolvasások 32.

vasárnap felkelés magyar irodalomból
(felelés)
*

könyvbeutaló
(könyvbemutató)
*

Az öreg adathalász és a tenger
(Az öreg halász)
*

a főhős sok vakondtúrás után a helyes útra lép
(vonakodás)
*

Erdős Renée először írt regényt a női orról
(orgazmusról)
*

fókuszban a vers
(versenyhorgászat)
*

Erdős Virág köpenyei
(könyvei)
*

reumafeldolgozás az irodalmon keresztül
(traumafeldolgozás)
*

börtönt kapott Móricz Zsigmond
(a Móricz Zsigmond körtéri pizzást megkéselő férfi)
*

A Nyugat tarhonya
(alkonya)
*

Vények és tanúk
(Tények)
*

az irodalom legyeket mozgathat
(hegyeket)

 

irodalmi félreolvasások 33.

az éjjel rászartak a fákra
mint kis lepkék a döglegyek
(az éjjel rászálltak a fákra
mint kis lepkék a levelek)
*

A végzet uszonya
(asszonya)
*

magyar irodalommal foglalkozó külföldi idomárok
(irodalmárok)
*

Tapló és visszaemlékezés
(Napló)
*

összetört irodalmi közösség
(összetartó)
*

28,5 millió forintért kelt el Tom Hanks kisprózája
(kispolskija)
*

körülnéz az örömlányok között
(irományok)
*

színdarabokat erősítettek katonai járműveikre
(fadarabokat)
*

Ginzeng az ének
(Zeng)
*

Csehov Cseresznyéskertjéből érkezik a házikolbász Budára
(Európa cseresznyéskertjéből)
*

megválasztják a legjobb Jókait Balatonfüreden
(Jókai-bablevest)
*

költői dili
(idill)

 

(Illusztráció: Paul Fearn: White Tails)

 

ERDŐ A KERTBEN

Aphrodite közeleg, kezében majoranna,
kakukkfű és más fűszerek, homlokát a lombok
árnyékába rejti, s ahogy kikönyökölök
az ablakon, a fák közötti zöld hullámokon
látom, bújócskázik a fény a levélrések között.
Megvillan a törékeny test körvonala a
párás derengésben, s míg hajladozva keresi
az ültetésre alkalmas helyet, leomló haja
megkapaszkodik az ágakon, várja, hogy a
madarak fészküket béleljék a puha szálakkal,
várja, hogy a mezítelen sötétség felszívódjon
a fűcsomókból szőtt selyemágyon.
Álmomban árnyékliliomok mellett baktatok;
változik a szín, már csak angyal-másolatok
vannak és nedvüket vesztett csillagok.

Gazdátlan erdőbe tévedtem, eltűnt katona-
sírok között járok, de a reggeli fél-sötétben
még látom a nyomokat; itt járt a habok
szülötte, virágzó loncok varázslólánya.

 

FAISKOLA

Csak semmi kapkodás, a fák jól csinálják,
a végleges helyhez kötöttség taktikája nekik bevált,
s észrevétlenül úgy nőnek egymás fejére, hogy közben
gyökér a gyökérbe kapaszkodik, az ágak egymásba fonódva
törtetnek fölfelé a megritkult levegő nyitott ketrecébe,
s a levelekbe csurgatott zöld ágyékából létük belelóg
a télbe, nyárba, őszbe az összetartozás reményében,
pont azon a téren, ahol egy délibábos történet bolondját
járatja velem, ahol kintről minden másként látszik, ahol
nincs rendező a világszínpadon, aki engedélyt ad
változtatni a díszleten.
A csend lassan oldódik anyagomba, árnyékom lassan
belenő a fénybe. Csak a fák magasodnak a végeken.

 

(Illusztráció: Christophe Kiciak: Ponthus Beech)

 

Észre sem vettük

Haldoklik a nyár,
múltat keres neki
a kézikönyv.

Alkonyatkor mindig érezni:
az illatod a régi,
de elfogytak a csámpás
vénasszonyruhák,
borús az ég – mindent
betakar egy hálóköpeny,
újragondoljuk az ígéretet.

Haldoklik a nyár,
baljóslatba botlik,
zúg valami a halántéka mögött,

innentől kezdve
múltban beszélünk el mindent,
egymáshoz nőttünk az idővel.

 

Madárösvény

Lerágott kanyartáncokat
szakítanak szét
a zuhanó szárnycsapások.

Olyan nehéz most leesni – talpunk
alatt a bőr szemeket szippant
magába. Látjuk a megbotlásokat,
látjuk, ahogy vizet nyel
az olcsó, múlékony anyag.

Sétálok a téren – nincsenek madarak,
minden ráfagyott a hótakarta
emlékezetre.

 

(Illusztráció: John W King: Bird in flight against cloud in dark sky)

 

A bőr alatt halovány árnyék

A rakodópart alsó köve[1]

A tradíció nemcsak raktár –
Lélegzet, mimika és szcenika –
Nem pusztán írás, hanem ujjak és ajkak.
Hárfa, oboa és akcentus, magzat és törölt hiba.

A bensőnkben van egy hologram-keret.
Hozzá egy szék, meg ajzószerek.
A kibetűzés szépségének része,
Megannyi érzelem, jel. Hangyányi létek.

Ha már túl leszel a szövegen, mint eseményen,
S másképp emlékezz rá, mint jómagam.
Ne zavarjon, ami nem érte el

Hogy egy elvarratlan szálba harapott a hang.
A mű egy másik jelenben találja önmagát,
A kulisszák mögé vonul az egykori hatás.

2
A mindenkori potenciál visszavár.
Oda a reflektáló kívülmaradás álmának.
A történetbe való belépés jobb zárlat.
Ha hozzám érsz, ne tégy erőtlenné!
Hogy félelem nélkül záródjon ki a nemlét.

A nyelvem sötétben foszforeszkáló bíbor,
S az ízlelőbimbók, mint ezer harang.

 

Lamellák

Együtt időző korszakok

A szél ujjai a billentyűk felett

Van, aki egyszerre írja és éli
És értelmezi az egymásra következést.
Milyen az, amikor az időtlennel átellenben
Ott álldogál a múlt és a kétkedés?
S a filológia rápillant. Csodálkozik a rost.
Az ízlés szövődménye. Minden piros.
S elgondol egy új mintázatot.
Egy Henry James és Alekszandr Nyikolájevics Szkrjabin
Ihletett narancssárga-kék billentyűzet –
A lézerezett és elektromágneses ég.
S mellé még ott a noktürn melankóliája, varrótűje.
Alul a földnyelv bozótos boglya-fűje.
Mohás kéreg, élénkzöld fűcsomó,
Egy szál szilvakék szirom, sárgarigó.
Mintha az örökké levés, a MINDENKORI VAN.
Recepcióprófécia volna.
Az elfeledettség reflektálatlan volta.
Ó, mennyire mélyen van a géniusz gyökere!
Ami keletkezteti a szövetet,
S milyen jó, hogy a mű egyáltalán hozzáférhető.
Rátalál a képzelőerő.
Mintha megcsókolná a part a szomjas tengert.
Csak egy picit keveredik a nyál és a méz.
A két száj, melyekből két pólus származtatható.
S az, hogy őszinte, már eredetiséget jelent.[2]

 

Procedúra

Az eljárás esztétikuma

Agamben és a diszpozitívum

A világban benne lét
Felfeslik, mint a napszítta női váll.
Lehull a kéreg, új hámszövet születik.
Életveszélyes lehet a napozás.
Önmagának oka a helyreállítás.
Az idea voltaképp geometria.
Szubsztancia és morál.
Egy Cromwell által elhagyott kanál.
Amiben színültig telik a balzsamolaj.
Az időtlen mibenlét, a történelem.
A szubjektivitás, ami személytelen.
Rítus, vasfegyelemben penge, hang.
Csillagkép, apparátus, olvadó fajansz.
A szavak és a dolgok. Nüánsznyi mozzanatok.
Hajszálselyem-irónia. Vízfelszínre nőtt habok.
A háztartás. Aki enni akar, az vásárol.
Majd a nyersanyag aprítása, őrlése jön.
Hozzá majonéz, piros arany.
A só alap. Fenomén és játszi öröm.
Végül a textus a fedő alól kijön.

 

[1] Reflektálás Kulcsár Szabó Ernő: Mi az, hogy műalkotás? című tanulmányára. Irodalomtörténet, 2022. 2. És József Attila emlékére.

[2] Wittgenstein.

(Illusztráció: Ernst Haeckel: Mosses, Muscinae (Art Forms in Nature, 1899))

 

Golgota

Korán van még.
Megcsap a hűvös szél.
S a Duna felől mégis
……..lágyan morajlik az élet.

Fohászt mondok.
Várom a pillanatot.
De mi van, ha mégsem,
……..újra megcsal a remény?

Meglátom arcod.
Lelkem pirulva lángol.
Megyünk a hegyre, hogy
……..lassan keresztre szegezz.

Ülünk a padon.
Együtt nézzük a távolt.
Hajadba kap a szél, s te
……..mérgesen fogod össze.

Beszélgetünk.
Útravalónak, reményül.
Önfeledt szívembe
……..vörösen ömlik a vér.

Eljött az óra.
Meggyónnék, de már tudtad.
Nem ítélsz el, irgalmasan
……..fel sem oldozol.

Sétálunk vissza.
Halkan ring a Duna.
Utánad kiáltanék, de
……..hangom elvész a ködbe
………………………………………….a csöndbe’
……………………………………………………örökre.

2023. 05. 01.

A megfoghatatlan

Szertefoszlott kezem között
……..a megfoghatatlan:
Álomként hullott millió
……..kicsi darabra.
Mint mikor díszes üvegváza
……..törik szilánkjaira,
Sok apró tükörben
……..nézheted magad.

Lehet, volt… lehet ,nem,
……..helyén csak űr maradt,
Félelmetes vákuum marja lelkem,
……..elfog az iszonyat.
Nem tudhatom, mit
……..szippant magába,
Csak reménykedni tudok, hogy
……..nem roppant halálba. –

Szertefoszlott kezem között
……..a megfoghatatlan.
De talán mégis, egyszer,
……..majd, újra!
Talán újra enyém lehet,
……..ha kell, más alakban,
S többé nem porlad el
……..a megfoghatatlan!

2020. 10. 30.

Vörösfekete hajnal

Örvénylő fájdalom omlik alá a Napba.
Arcomba csap a fekete hideg.
Uszály helyett már csak keserűség folyik a Dunán.
Vörös öltözetét az ég vércseppként hullajtja alá.
Magányosan áll a kőkereszt.
Mégis ezer pacsirta zengi: Irgalmazz, Uram!

2023. 03. 29.

 

(Illusztráció: Dina Belenko: Bottle full of spring)