Csak képzelem a Nap mögött
az égi világot, s azt hiszem, a
felhőkből azért emeltél spanyolfalat,
hogy ne láthassak be ablakodon,
ne tudjam, mi van a homály helyén,
az üresség fehér függönye mögé ne
nézhessek be soha, ne tudjam meg,
kik alakítják a Nagy Színjátékot.

Csak gondolatban tárom fel a
pokol tüzében kiégetett, szürkületbe
száműzött mélység titkait. Hát csak
annyit tudsz, hogy folyton bújócskát
játszol velem? Élvezed, hogy dicsőítésedre
falra mázoljuk árnyékodat, s miközben
erőlködünk, mögöttünk állsz, s nevetsz
azon, mily buzgó az ima az ajkunkon,
mennyire nem látjuk jeleidet a fényben.

Egyszerűen elmegyünk melletted,
kezünkben elhervad a virág,
szemünkből kiolvadnak a színek,
s utolsó sóhajunk apró porszemcséi
lerakodnak köntösöd szegélyén.

(Illusztráció: The Ring)