Jézus és Jean-Luc Nancy citátumokkal

1

Az elsődleges kérdés nem is az, hogy mi az, ami adott,
Hanem hogy hogyan – miként és milyen módon – lehetséges
Mindez, ami történik körülöttünk? A gondolkodás teljesítménye?
Vagy a téveszmék egyetemes érvényesítése? Nekem, mint elmélkedőnek,
Hozzáférhetővé válnak, és hiába kerülném őket. Kinőnek, teremtődnek.
Az életem, a világképem, az erudícióm s az oeuvre, amiben énem megjelenik,
Egész lényem a nekem nem tetsző ellen ágál. Mégis fennáll.
Az ellenpólus. Bár olykor megerősíti meggyőződésem,
Hogy Isten gondolatából lettem, egy káprázatos, szerteágazó
Elképzelés szüleményeként, mint műalkotás élem összetéveszthetetlen
Sorsom. Az isteni gondolkodás ereje tett anyaggá, szövetté és leheletté.
Hogy én is elgondolhassam, ami belőlem van. Fennállásom szükségszerűsége
Megszüntethetetlen. Még jó. Elgondolásaim forrása az örökkévalóság.
A dicsőséget alkotómnak továbbítom. Teremtőmnek címezve, küldöm fel
Az időtlen lakhely-mindenség Abszolútum-arborétumába, ahol van
A Van, Akinek egy növényekkel telt, jó illat-rengeteg fénnyel telt szobája.
S ennek nincs különösebb szabálya. A kegyelem, mint ölelő pára
Az időtlen textúrából kivájja. S újabb gondolatként megjelenik a hála.

2

A hitnek egyfajta kibeszélését
Tiltja a dolog, amiben nincs nyelv.
Amitől a pillanat mozdulatlan,
Hirtelen, ahogy eltűnik, ami elpattant.
A burába szorult méh üveghez koccan.
Őriz egy nyelvet a hallgatag remény.
Ahogy a dolgok mélyéből szól az Ég.
A vércseppből lesz párával elegy buborék.
És benne a szó, aminek szíve van.
S abban a ház, az otthon, a gang.
A dolgok lényegéből elgondolt nyelv
Némasága, miként a jelentést visszazárja.
Akinek van, annak adatik még bővebben
Az elgondolás, mint kijárat.

(Illusztráció: Mark Granlund: Sun on Lake)