♈︎
csalántej
pitypang spagetti

 

♈︎
foga között egy mákszem
a madarak röptét nézve
próbálja kiszedni

 

♈︎
hajnalok templomában
tisztára mosva lábam

 

2009

 

♈︎
eszem az almát
nézem a csillagot
az alma húsa is
fehéren világít

 

♈︎
egy szúnyog
én voltam
az utolsó
vacsorája

 

♈︎
Előrenyújtom államat
Orrom hegyén reggeli nap

 

♈︎
esett az eső
fájdalmasan tiszta vagyok
hiányzik lábamról az erdő pora

 

♈︎
kamaszok élcelődnek olyan lelkesen
hogy hallgatok belé legyen bővebb
mert én is élvezem

 

♈︎
felkel a nap
elhallgatnak a tücskök
félsz kiáltani

 

♈︎
Új percek
mossák szemeink

 

2023

 

(Illusztráció: Varga Borbála)

 

irodalmi félreolvasások 38.

Istrángfogás Amerikában
(Pisztrángfogás)
*

Kölcsey Ferenc is csatlakozott a kilátásba helyezett polgári engedetlenséghez
(a Kölcsey Ferenc Gimnázium 24 tanára)
*

ha ekkor reggelizik több kiadótól is megszabadulhat
(kilótól)
*

meghalt az idő a pesti belváros egyik lépcsőházának falán
(megállt)
*

Aranyvéce – könyvbemutató
(Aranyréce)
*

Moldova megkapja az uniós tagjelölti státuszt
*

Rózsa Sándor a lóvét ugratja
(lovát)
*

Az Istenek tarhonya
(Az Istenek alkonya)
*

X. Y. élettársa
(életírása)
*

A tökfejes kopja
(törökfejes)
*

költemény terápiás gatyával
(hatással)
*

vetéssel egybekötött könyvbemutató
(vetítéssel)

 

irodalmi félreolvasások 39.

vidám szívvel énekelni orrnehéz
(oly nehéz)
*

legalja
(lap alja)
*

kijött az egymilliárd forintos Aranyhulla film előzetese
(Aranybulla)
*

a pozsonyi csata és a honfoglalás után a török kori Budáról készült magyar irritáció
(animáció)
*

lesújtóan rossz költészeti szezonjuk van a fekete gólyáknak
(költési)
*

tovább olvad a magyar médiairodalom Szlovéniában
(médiabirodalom)
*

a liberális hegeknek vége a könyvesboltokan
(hegemóniának)
*

a hazát nem a kard hanem a kulturálatlanság szerezheti vissza
(kultúra)
*

írói nyomornegyed
(riói)
*

78 év után írt verset vörös kánya a Tiszánál
(költött)
*

családi tragédiájáról beszélt Mario a varázsló
(a harmonikás)
*

huss alkoss gyarapíts
(hass)

 

(Illusztráció: Eduard Daniel van Oort: Ciconia nigra. De Zwarte Ooievaar. (Black Stork.), Ornithologia Neerlandica, de vogels van Nederland)

 

Visz magával

Nem vagyok
Csak tűrök és szemlélek
Zajlik köröttem
……csak elszenvedem
Tennék de nem tudok
Futnék de nem bírok
Múlik köröttem
……és eltűnök
Őket mossa az idő
És engem visz magával

2023. 06. 21.

 

Átkos kövek között

Várok.
Hömpölyög az idő.
Lézengve bolyong.
Részegen átcsámpázik a végtelen.
Átkos kövek között szikrázó végtelen.

Folyik.
Szalad az áradat.
Szárnyalva ömlik.
Gátak nélkül tombolva rohan.
Átkos kövek között torkaszakadtából rohan.

Ébred.
Bontja vágyait.
Álmodva felkel.
Mélyből feltörő apró lágy illatok.
Átkos kövek között csillámló illatok.

Harcol.
Küzd eltökélten.
Tüzesen ostromol.
Várakat dönt porba egyetlen céljáért.
Átkos kövek között fenséges céljáért.

Örök.
Feltámad untalan.
Fényesen tündököl.
A mennyből mindig van irgalom.
Átkos kövek között kenyérnyi irgalom.

Fáradt.
Szunnyadó álmatag.
Éberen hallgat.
Világtól arany – sötétlő fénytelen.
Átkos kövek között fekete fénytelen.

Égett.
Sajgó horzsolás.
Alvadt vér elcsepeg.
Okozva rettentő kínokat.
Átkos kövek között kegyetlen kínokat.

Megcsalt.
Feledő emlék.
Remegve sirat.
Bajtársakhoz font zúzott bizalom.
Átkos kövek között hűtlen bizalom.

Megtört.
Lankadó félelem.
Szenvedve gyötör.
Sajtol lángok mögé romló szellemet.
Átkos kövek között bújó szellemet.

Bomlott.
Ordító képzelet.
Visítva csapkod.
Hangtalan fetreng és csöndben összerogy.
Átkos kövek között némán összerogy.

Őrült.
Haldokló vágyakat.
Tébolyból elmerül.
Könnyű szélben kiáltó rémület.
Átkos kövek között lehulló rémület.

Lélek.
Zuhanó súlytalan.
Nehezen elenged.
Magát fogja s rántja örvénylő semmibe.
Átkos kövek között örökös semmibe

2023. 06. 30.

 

Zúg a szél

Zúg a szél
Délibáb
Üresen hagyott sorokba színfolt cseppen

Néma szél
Forró út
Teleírt tömött sorokból emlék fakul

2023. 07. 19.

 

(Illusztráció: Tonja Opperman: Rock ‘n Roll Crown Fire)

 

A rakodópart alsó kövén

Petar Matović etűd 

Prozopopeia

Mennyi minden nincs
Kész. Uram, Isten,
Hol a pihenő a válságok között?
Megnyugtatja a kanapé bársonya
Egyetlen pillanatra, ahogy fekszik
Az ember. Milyen rég nem aludta ki
Magát a világ.
Bár nem kívánom a halált,
Jó volna elhagyni ezt a dimenziót.
Igaza van Petar Matovićnak.
A kandallóban bükkfa hasad ketté,
Akár az idő, a kontinens is.
Persze, a patinás szorongás szépnek tűnik,
A melankólia divatjából kilépünk rögtön,
Csak belekóstolunk a búfelejtő hurrikánba.
Ami a bikavér ízét illeti.
A metamorfózisok keresztezik egymást.
Kilökődik a vérbe egy kis boldogság-
Hormon az érzések agoráján.
A haszon, mint istenség,
Álmában fagylalt lesz.
Meggy és szőlő.
Kit érdekel a kánon, meg az utókor?
Kontextus és fenomén.[1]
A megfontoltság rítusai.[2]
Könyvek tematizálják a sorstalanságot?[3]
És minden csak mostanra igaz, holnapra
Aligha.
Brávó! A vers legalább megvan.

 

Vérnarancs és tölgymoha

Teremtés-pillanat

Kiömlik a fázós anyag.
Összehúzzák magukat az ánizsmenták.
A gyöngyvirágok mosolya a jácintokat birizgálja.
A frézia a fantáziát ébreszti.
A kankalinnak az árvácska bólintása jut.
Akármilyen gond aggaszt,
Megvigasztal a hajnali kert.
Elér Isten szava.
Az illatokban verssorok cikáznak.
Élek többé nem én.[4]
Aki utánam jött, előttem lett.[5]
Az Ige magjából bújt ki a lét-csíra.
Isten szájából származik az ég.
A felhő, a rét. Az ima.
S a szavakban ugrál a fény.
Atomok, gének, sejtek.
Íme, az ideális fenomén.

 

Álompohár

Égből kipottyant én

Soha nem szokott hiányozni
Aki vagyok
Most mégis úgy éreztem
Kicsit távolabb áll
Egy kellemes valaki
Égből kipottyant individuum
Vagy magból kikelt lelet
Valami ilyesmit ízlelek
Ha váratlanul álomba zuhan az egóm
Mintha ő volna a tesóm
Elmozdulás történik
Ugyanaz a festmény
Arc
De más a keret

 

[1] Marosán Bence Péter kötetének címe.
[2] Hévízi Ottó.
[3] Kertész Imrére utal.
[4] Galata 2. 20.
[5] Keresztelő János mondja Krisztusról. János ev. 1. 30.

 

(Illusztráció: AGASTACHE rugosa Purple Giant Hyssop (Korean mint))

 

Nyelvem alatt hordom az igazságot,
a nyelvem pedig szúr és ég és megbotránkoztat.

Közhely lett a fekete-fehér szivárványból –
hát persze, hogy lázadok mindaz ellen, amit tisztelek.
Semmibe veszem magam.

Kétszer élek, ha másért élek:
túl haszontalanságon,
valódi dicsőségre képesen –

hiszen nincs is olyan, hogy idő;
idő maga a létezés.
Heidegger tévedett, ha már igaza van.
Mahlert elkapkodják, hiába kötözte magát a csöndhöz.

Hinnünk kell, hogy tökéletesek voltunk,
míg el nem kezdtek megtanítani rá –
mindig magányos, ki soha nincs egyedül.

Isten jó. Mert ez a jó isten
lemondásban tanít gazdagodni.
Jákob voltam, Izrael lettem –
s míg Ő harcom, lesz az ember is

– legnagyobb kiábrándulásom.

 

(Illusztráció: A szerző alkotása)