Dobozi Mihály álma

A felismerés döbbenete feszül hitvesed és közéd.
Valahonnan valamerre. Hogy innen nincs tovább.
Hiába szív- és patadobogás, ikerfájdalomtól lüktet
a moccanó pengeélmény. Amíg el nem választ, vala-

ha így mondták. A mikorra a választ megleled a formátlan hát-
térzajban, bordaközi izmok törékeny szövetében, kérlel-
hetetlenül a rációban, a szablya szakszerű menetrendjében.
Az égbolt tintaszín ájulatban roskadoz, összecsuklik,

magával ránt. Bíborködbe burkol a csenddel bélelt zuhanás.
Hosszas szenvedő szerkezet helyett így lettél cselekvés,
tárgy és alany. Még utolér csalódott üldözőid elég-
tételmondata: nem félholdak, ők ketten egy egész.

 

Perszeusz álma

Fekete lepelre terítenek. Mint saját képmásra
teremtett konstellációt, felszögelnek a menny-
ezetre. Onnan kémlelsz szerteszét. Sorra veszed
tér-idő regisztered bejegyzéseit, a fejvesztett

menekülést, a lapidárium arcokra kövült csendjét, a kusza-
kesze rémálmokkal központozott jóslatot, a beteljesülés
olykor kegyetlen élményét. Csak magadat nem láthatod:
kolosszális kavicsokból font fényhuzalt. Sugárzó sóhajtásod

csillagport kavar. Hangod örvénylő tűzária. Kitörő örömöd
holdakat porlaszt. Elhajítod győzedelmes fegyverzetedet.
Meteoreső mossa testedet tisztára. Androméda bokájába
kapaszkodni kihunyásig: szabadulásod geometriája.

 

(Illusztráció: Iris Scott: New Mexico Moonrise)

 

Jeltelen

Meddő,
porzó földutak.
Egy ember áll a tűző napon.
Hunyorogva nézi
a Teremtés határait –
túl éles a fény.
Túl nehéz.

Elindul
a lüktető nyárban:
lassan, ahogy a homok
a Bárány vérét,
fölissza
az ég.

 

Samsa/ra

Túl éles a fény.
Ezek a rovarszárnyak
nem az enyémek,

hová repülök?

 

(Illusztráció: David Friedman: Bright Morning – Koko Head)

 

irodalmi félreolvasások 26.

hungarikum lett a pármai kolostor
(a karikás ostor)
*

nehéz megmondani miről szólnak a legényeim
(regényeim)
*

fecskefalat kaptak a parti költők
(költőfalat a parti fecskék)
*

előbb költeményt adott majd gólpasszt
(kötényt)
*

Önkény István Könyvesbolt
(Örkény)
*

szelid őz mészárolta le a nyúllakomára készülő sólymot
(vérengző)
*

korábban gondolati lírának nevezte ezt a fajta költészetet a recepciós
(recepció)
*

ki viszi át a szereldét?
(szerelmet)
*

Kartell Vilmos
(Tell)
*

Érdes Anna
(Édes)
*

szövegekkel bizonyította izzadságszeretetét
(szabadságszeretetét)
*

Veri a szeretet a feleségét
(az ördög)

 

irodalmi félreolvasások 27.

szűr-realizmus
(szürrealizmus)
*

A hülyeség kalapácsa
(helység)
*

kulturális hegedűvonó
(hegemónia)
*

a megfelelő hidratálás csökkentheti a szövegelégtelenség kialakulását
(szívelégtelenség)
*

szenved-e olykor alkotói kompetenciában?
(impotenciában)
*

költött fegyver
(töltött)
*

a kiadó strandja előtt dedikált
(standja)
*

a kiadó standja előtt delirált
(dedikált)
*

faragott Karinthy Frigyes a körúton
(ballagott)
*

meghosszabbítja a kormány a honoráriumot
(hitelmoratóriumot)
*

szeretettel szöszöljük szerzőinket
(köszöntjük)
*

szívemben mint száz Dózsa György virul a halk remény
(rózsatő)

 

(Illusztráció: Amanda Gosse: Swallow in Flight)

 

Anyák és fiúk

Sosem engedted, hogy felüljek Kincsem hátára.
Csak csodáltalak az erdei lovaglásokkor,
ahogy elvágtattok a bükkfák alatt.
Gengszter sosem maradt le.
Hiába zavart, nem lett volna otthon hagyni szíved.
Rászóltál, ha csípkedni támadt kedve,
és közben gyönyörködtél az ötéves csikóban.
Csutakolás után a legelőn hagytad őket szürkületig.
Ekkor értettem meg igazán,
anyák és fiúk elválaszthatatlanok.

 

Évelő

Az álmosodó legelőn tanítod a füveket.
Hasra fekve súgod nekik a lovak nevét.
Mikor látogatni kezdtem a tanyát, azt hittem,
a ménes tagjai egyformák,
a fű szúr, a föld pedig süket.
Egyszer megkérdeztem egy fentőfüvet,
hogy találtok meg mindenhol?
Évelő vagy te is,
suttogta a föld.

 

Zsurlók, lovak, szerelmek

Egyszer elújságoltam neked,
a mezei zsurlók rámtaláltak a réten.
Azt mondtad, ügyes vagyok.
Tanulom a zsúrlókat, a lovakat, a szerelmet.

 

(Illusztráció: Rachael Koppendrayer: Dala Horse: To Run with Endurance)

 

A Mémrá tanítása

Az írás emberi alakja

A Tóra elkötelezett hívei elképzelhetetlennek tartották,
Hogy Istent emberhez hasonlítsa bárki
Sőt, az Örökkévaló bármilyen hasonlítgatása
Eleve halálos bűnként jött számításba, mert a hasonlat, mint eszköz,
Kvázi egyenlővé tenni valamit egy másik entitással.
Közös nevező alá hozni a szubsztanciát az esetlegessel?
Már azt engedte volna sejtetni, hogy a klasszifikálás egyfajta uralom-vétel,
Fölülkerekedés jele. Természetesen a Mindenható fölött nem uralkodhat senki,
Még egy metafora vagy egy elképzelés erejéig sem. Mégis, a Biblia írja,
Hogy az Úr, Jah/Adonáj a saját képére és hasonlatosságára teremtett minket,
Tehát a tiltás erre nézve, látszólag, ellentmond a kinyilatkoztatásnak.
Isten megszülte a Messiást, kimondta, szavával hozta be a létezésbe.
A Vele egylényegű Fiút. Jézust. És testté lett Igeként szólt –
Aki végül az Újszövetségben megjelent testben és vérével váltott meg.
Az Isten képét, ikonját, az embert.
Végül azt a parancsot kapjuk, hogy legyünk szentek, mint Isten.
Tehát kezdjünk el hasonlítani Rá.
Az ellentmondás feloldása egyértelműen a Mémrá.
Az írásnak a bensőnkbe kell kerülnie, hogy természetünkké váljon.
S ez az örökkévaló Szellem által lehetséges.[1]

 

Szó nélküli alap

Inspiráció folyója

Megint a szubsztancia csinál kiutat. S a szellem meg lapozgatja az átírt forgatókönyvet. Átfogó, tendenciák: a helyreállítás és az elpilledés. Mintha szférák szállítanák az értékeszményt. Plasztikus bölcselet. Hemzsegnek benne a kurzív karakterek. És szerkeszti az életművét a lelet. Talált tárgy. Az alkotó fantázia az Úr lelkében nyugszik. Mintha egy szilárd jellem lakna a bekötött papírtömegben. A könyv szeme éjjel is nyitva van. Álomi szerviz, ami a meghalást tartóztatja fel. Íme: látomás és hatás. Mindig ki van téve az újraértelmezésnek. Az üzenet, ami a műben hozzáférhető. A remény széttrancsírozott, de összerakható teste. az a szerencse, hogy ki vagyok választva. Ámen a hegyen lakik. A létezésen kívülről érkezik a megoldó képlet-élőlény. S az égből remek gondolatok hullnak. Egy összefüggés áll össze: pillanat. Mint aki mészárszékre vitetik, hallgat.

 

[1] Ruff Tibor, teológus ragyogó könyve alapján, Az Újszövetség és a Tóra. Jószöveg Műhely,  Budapest, 2009.

(Illusztráció: Marcus Sherman: Sententia)

 

Szép világ

virágzó világ
mint illúzió éltet
gyilkos egy élet

 

Várok

a múlt egy átok
a jövőtől még félek
állok a ködben

 

Törés

ugorj a tóba
ha vékony jég borítja
akkor értesz majd

 

A reggel szava

szólít a hajnal
mert tudatni akarja
Ő is jégből van

 

Kertész

és most haldokló
virágok világában
kapálok gyomot

 

(Illusztráció: Mandy Disher: Ice Flower)