csak amíg nem késő, kérdem:
a kutyákat belövik, ugye?
csak nincs bőr a szíveken
józan kuvaszt a ringbe
zavarni… csak keresik
a fájdalmukban
a szükséget is,
valami jó
szerre,
igaz?

(Illusztráció: Sera Mac: Mother Blood)

már most

Thomas Bernhard nyomán

már most lehet látni a tökfejeket
akik mindent
a perc igézetében cselekszenek
és hülyeségeket beszélnek

már most lehet látni a percet
amikor minden
ellenük és általában a tökfejek
ellen fordul

minden ami van
van
minden ami nincs
nincs

minden ami van
nincs
minden ami nincs
van

már most
milyen szép délután nincs!

nem szabad

Thomas Bernhard nyomán

például a nemzetgyűlés
elnökéről
nem szabad azt állítani
hogy disznó

sok mindent szabad
a nemzetgyűlés elnökéről állítani
de azt nem szabad állítani
hogy disznó

a nemzetgyűlés elnökéről
például
nem szabad azt állítani
hogy marha

sok mindent szabad
a nemzetgyűlés elnökéről állítani
de azt nem szabad állítani
hogy marha

például a nemzetgyűlés
elnökéről
nem szabad azt állítani
hogy tolvaj

sok mindent szabad
a nemzetgyűlés elnökéről állítani
de azt nem szabad állítani
hogy tolvaj

a nemzetgyűlés elnökéről
például
nem szabad azt állítani
hogy egy leépült hülye

sok mindent szabad
a nemzetgyűlés elnökéről állítani
de azt nem szabad állítani
hogy egy leépült hülye

(Illusztráció: Nigel Wynter: Ready To Harvest)

A nyelv beletöröl a létbe

Beletörődik a szöveg Énje

Oszcillál az átjáró. Itt van az áttűnés Fia.
Sír a virtuóz játékintelligencia.
Résekkel kommunikál. Mint bűntudat.
Ugyanakkor ezek ésszerű utak.

Praktikus bejön. Abszurd-groteszk kikapcs.
Egyik pillanat megenné a másikat?
Mintha meg se történt volna.
Még múlni se volt ideje. Betelt a holnap.

Azzá vált, ami az emléke lett.
Mert megmosta az ige. A Tett.
Egy szótő és a fény frigye ez.
A kvantumfizika se édesebb.
Megtorpan a tiszta ész.
Ajkak közé tolták az életet.
Betű és szellem egyesült. Pedig erről már letett.
A költői én vissza-, s újjászületett.

Rezignáció: Ég Veled!

Denaturált kert

Története van az útnak.
Alvajáró fellegek között sirálytánc.
Az időtlenség túl nagy.
Mélyre ültette el az ábránd.

Itt az átjáró: idő és Örök.
Seb voltál és valaki bekötött.
Nem kellett hozzá tett, csak kegyelem.
Hogy kiássa a hit,
Elnyelje a türelem.
S talán a legsűrűbb bölcsesség is pamflet.
Az emlék, mint az álom
csak nesz.
S hópehely a szellem,
Hangtest.

(Illusztráció: Alex Grey: Metamorphosis)

az álmodó mindenhová lángoló hajjal jár,
hogy senki se zavarja.
közben próbálja megtudni,
ki ő, és honnan jött.

ismereteit egyedül rendszerezi:
jegyzeteket készít, a hajába tűzi,
és rábízza magát az elfolyó időre.

amikor melege lesz,
levetkőzik,
és csak ilyenkor gondol arra,
milyen kár,
hogy a fodrászok sem zavarják.

(Illusztráció: Toni Demuro: Tree 165)

A homály szürke gomolyag

A homály szürke gomolyag
szemünkből lógnak fonalai
kemény, törődő szellő oldozgat
az istenek dörgő facsontjai
trapézokról lógnak

A homokra tépett levegőben
húsokra éhes keszkenő
sarló élesen lobogva
csípőt riszál a lágy szellő
forog a kés, csak forog
duzzadt patak a levegő

Vérvörös hegeimen

Vérvörös hegeimen
virágos szerpentin
barna szeszború
csorog fényszirmain

Felszakadt bőrszövet
rumláva patakok
Szentleplekre fröcskölt
szennyleves bánatok

Azúros vízesés hálóját olvasom
sorai zárt ajkak
vákuumos szóhalom

(Illusztráció: A view from the air of the Suwannee River delta)