K & V

Korán kelve kávét kíván,
Vademberré válva,
Készítteti, kifizeti,
Valóra vált vágya.

Köszönetét kifejezi,
Védve van vadságtól,
Kotyogósát kortyolgatva
Vidám világából.

Ilyen ez a Keresztes

Keresztesre bejöttél,
A pincébe lementél,
Feljönni már nehezebb,
Segít majd a kedvesed.

Mennyit ittál, meglátja,
Belerak talicskába,
Hazatol, kijózanodsz,
Másnaposságtól ragyogsz.

Mindent megígérsz neki,
De ő ezt be nem veszi,
Pince az első utad,
Nem lesz tiszta a tudat.

Lementél a pincébe,
Meghívtak egy iccére,
De a bor nagyon testes,

(Illusztráció: Tóth Gábor/G.TOT)

Elképzelt szerelem

Megáll az idő, ha Veled vagyok,
Kaput nyitsz Lelked ajtaján nekem.
Szívedben már én is nyomot hagyok,
Lényed megváltoztatta életem.

Kezedet fogva, szemedbe nézve
Én leszek a legboldogabb ember.
Átölelve, nevedet becézve
Kimondom: „Édesem!” – végtelenszer.

E pillanatot múlni nem hagyom,
Tündöklésed Lelkemre ráragyog.
Együtt repülünk angyalszárnyakon…
Megáll az idő, ha Veled vagyok.

Séta

Előttem sétál egy apóka,
Kezeit fogja egy anyóka.
Folytatják útjukat vidáman,
Jó ilyet látni a világban.

Mi a helyzet?

Én a szeretetért élek,
Mindennap képviselem,
Egy szebb holnapot remélek,
Minden egyes éjjelen.

Én az igazságért élek,
Mi sohasem volt érték,
Így felőrlődik a Lélek,
Mert ördögi a lépték.

Én a szerelemért élek,
Az életemnek mentsvár,
Ha rám tekint lopva, félve
Egy csodás női szempár.

Én a barátságért élek,
Mit feláldoznak pénzért.
Pedig értük útra kélek,
Egy kis lelki békéért.

Én így élem az életem,
Megmászva minden hegyet,
Ezért nincs bennem félelem,
De mi a helyzet veled?

(Illusztráció: Don Spaulding: Old lovers)

Bábel tornya

Az aratás sok, a munkás kevés,
Csekély lesz így jövőre a vetés,
Kevesebb ember dolgozik azon,
Több legyen végül a lelki haszon.

Már nem számít senkinek a Lélek,
Kutyául bán és beszél tevéled
Mindenki, mert akkora az egó,
Melyből összeállt a „világlegó”

Hatalmas, csúfos bábeli tornya,
De az ember visszahull a porba
Ha azt hiszi, hogy mindent megtehet…
Közös nyelvünk: az Isteni szeretet.

Vitakultúra

Nem egyenlő feltétellel
Szállok be a vitába,
Ha jelen van a kérdező
Érveinek hiánya.

Hogyha erre ne adj Isten
Felhívom a figyelmet,
Akkor jön az ütőkártya:
Mindig csak kötekedek.

Direkt van így alakítva,
Hogy hátránnyal kezdjem el,
Egyszerűen negligálva,
Kérdésemre nem felel.

Hogyha nem hagyom magamat,
Ellátnak bélyegekkel,
Ha nem erős öntudatom,
Megtelek kételyekkel.

Végül bocsánatot kérek,
Megalázva magamat,
Ezt ők nagyon kihasználják,
Mert erős az akarat.

De álláspontom nem hagyom,
Vitatkozom, érvelek,
Egyetlen egy dolgot kérek:
Ne személyeskedjetek.

(Illusztráció: Marcin Kołpanowicz: Teluropolis, 2007)

Milyen volt…

– Juhász Gyula verse alapján –

Milyen volt szőkesége, megtudtam már,
Azt is tudom, hogy szőkék a mezők,
De egy ponton nagyon betelt a pohár,
Diagnózis: „lelki haszonlesők.”

Milyen volt szeme kékje, megtudtam már,
Majd ha kinyílnak ősszel az egek,
Nem fog érdekelni e „csodás” szempár,
Mert rájöttem, hogy őszintétlenek.

Milyen volt hangja selyme, bár ne tudnám,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Sóhajtok én is, azt megtanulván:
Ne hidd el szép szavak üzenetét!

Mosolyálarc

Minden a legnagyobb rendben,
Rossz állapotban a Lelkem.
Mégis azt mondja a nyelvem:
„Minden a legnagyobb rendben.”
Mert amikor felébredtem:
Mosolyálarcot felvettem.

(Illusztráció: René Magritte)