Tolltartó
törött hegyű ceruzacsonkok
beszáradt töltőtoll
megrepedt kupakkal
favonalzó
elmosódott centikkel
tintafoltos papírcetlin
néhány szám
gyűrött rajzon
gyerekarc
foszlásig kiradírozott szemekkel
Táj
szürke, kihalt táj
elvirágzott lótusz
a mozdulatlan vízen
a mocsár
a félhomály
a közöny
…………..állandóságában
élettelen gyökerekkel
felszínre tör
a reménytelenség
(Illusztráció: Edwin M Escobar: The Closed Window)
A londoni béka
Képzeljék, hogy jártam Londonban:
békát találtam egy bonbonban!
Hogy történt, nem értem,
lenyeltem egészben
s bentről brekegi, hogy: „Dolgom van!”
Meggybefőtt
Lakhelyem két éve Treuchtlingen.
Süt a nap, hull a hó, baj nincsen.
Csak hát ez a meggybefőtt,
amiben egy medve nőtt
összemaszatolta új ingem!
Cím nélküli
E hölgy szülővárosa Kovászna.
Jó volna, ha nem sokat pofázna!
Mert pisszenni ki mer itt?
Másról szól a limerick:
kéjre van igény, nem kovászra!
A limerickről
A limerick őshazája Limerick,
ahol az urak műgonddal kiverik
egymásra a kókadt lompost.
Ne hívjatok ezért orvost,
semmi az, a rím kedvéért: mímelik.
(Illusztráció: Eugène Atget: Street Musicians)
szívesebben kezdené vasárnappal
ilyenkor érzi a harangszót – nem temetésre hívás
kezdhetjük ha már a hétfőt lesajnálja a nagyvilág
és feloldódhat majd a köznapiban
mint vitamin a csapvízben
a keddet teszi a hét első napja helyébe
de így a kedd nyakában a hétfővel mászik
belevágjunk a közepébe mondhatná ha tudja
mi van ma szerda
a péntek mindig beelőz
egy napot mint a nagycsütörtök
olyan ez a keresztben álló körforgás
a hétvégét egybevonja kivonja és levonja heteli
napnyugtával nem gyújt egy gyertyát
(Illusztráció: Olafur Eliasson: The Weather Project (2003))
Ezt a széket odább tolni,
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,
zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízű bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,
a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengő habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni –
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, –
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér hogy csordul,
nézni, hogy egy kislány fordul –
vagy csak így megülni veszteg –
fölgyujtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi hugát ölbe kapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni, sose lásson – –
ó köttető, oldoztató,
most e verset megirató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választató!
1926 nyara
Illusztráció: Folk Art Sunflower – Brenda Bryant
Sára
„Cigarettafüst az élet” (Ismeretlen szerző; katonadal)
saját tenyerén nyomta el a csikket
te meg doktor Haloperidol
kőre hulló nyálcsepp az ember
Feri
„Let it be” (Paul McCartney)
Beatles-dalokat énekelt az udvaron
összetört szívéből szállt a Prozac
amikor utoljára láttam szemgödrében
még ázott egy anyakép
Sándor
„Játszani is engedd” (József Attila)
Sándor a középső emelet outsidere.
Minden nap másik könyvet lapoz a folyosón ücsörögve.
Három hónapig nézzük egymást, nem akarom
a kórlapját látni. A dohányzóban csak annyi,
most melyiket? József Attilát. Szereti? Nagyon.
Másnap megjelenik az iroda előtt, a műkörmök asztalba vájnak,
int, hogy menjek ki, ez egy kortárs válogatás, szeretni fogja.
Köszönöm. A többiek azóta is félnek a pszichopatáktól.
Laci
Ajtó
A szexuális feszültséget le kell vezetni.
Kint magánügy, bent elektrosokk.
Anna
„Na hiszen… Mi a fene lesz!?” (Csengey Dénes)
Nővérke, ha maga elmegy, én is elmegyek.
Azon kevés emberek egyike az életemben,
aki nem hazudott. Béke poraira.
Zsuzsa
Munkamor
Halló, itt női földszint, Mega néni meghalt.
Hála Istennek, egy aktával kevesebb.
Éva
„Álmom mások alusszák” (Szilágyi Domokos)
Mesélte hosszan, hogyan költöztek össze,
talán gyerek is lesz, ha meggyógyul.
Hallottad, hogyan hallucinál? Nincs senkije.
Lehet, hogy én is.
(Illusztráció: Fernando Botero: The Dead Tree, 1999)
Szentírás az ajtó mögött
Évekig aszállyal küzdöttünk.
Nem volt mosoly. Se csók.
Majd hozzásodort Isten a sorsunkhoz
egy harmadik zsinórt.
Önmagát.
Utána jött az eső, az áldás.
Könnyebbé vált az alvás, az ágy.
Kinyílt az Ige ajtaja.
A kis szoba ajtaja mögött felfedeztem
a Bibliám.
Talán száz éve aludhatott, még apámtól származott.
Egyetlen nézésem elég volt.
Hogy rügy pattanjon ki a hozzánőtt imán.
Egy papír volt benne. Óhajok, vágyak listája.
Megnéztem.
Maga volt a szöveg a boldogság hiánya.
De olyasmi érzések voltak benne,
amikkel én is birkóztam.
Öröklés. Csuktam rá a fedelet.
S belealudtam a fejembe költözött dolgokba.
Majd közös fürdést javasoltál.
Megmostad a hátam.
S húsz év után felkapcsolt a bizsergés.
A jó illatú áram.
(Illusztráció: Rafał Olbiński: Hope)
