indokolt

indokoltak a kilátásba helyezett
indokolatlan intézkedések

 

nagy baj

nagy baj lett volna
ha nem lett volna semmi baj

 

tetőzés

május 35-én
magasabbra a tetőt ácsok

 

használat

használj magas alkoholtartalmú
alkoholt
mindenre

 

vásárlás

mi tagadás
mostanában elég ritkán
vásárolok lélegeztetőgépet

 

a kórokozó

a kórokozó csak azoknak árt
akik megbetegednek tőle
másoknak kifejezetten jót tesz

 

terv szerint

régebben ismert időpont
az ismeretlen
terv szerint halad
a káosz

 

tömeges

a küszöbök
tömeges megbetegedése
előtt állunk
a lábakat tessék letörölni

 

statisztikák

statisztikák  igazolják
hogy a statisztikák
nem igazolnak semmit

 

a nagy találkozás

a nagy párhuzamosok
a nagy végtelenben találkoznak

 

átkelés

anyám könnyű
viszonylati jellegű teherforgalmi
átkelőhelyet ígért

 

parancs

kérése pancs
vagyis parancs

 

(Illusztráció: René Magritte: On the threshold of liberty)

 

Hangod bennem visszhangot ver,
üres barlang, kongó emlék.

–

Csillag magja vagy,
gravitációd vonz.
Hamuvá égek.

–

–

Homályos fények
az esőtől maszatos
piszkos sötétben.

–

Ujjaim közül
leslek meg téged
észrevétlenül.

–

Álomba ringat
az esőcseppek hangja
nekem énekel.

–

Ajkaink között
elveszik a levegő.
Érzéki csere.

–

lassított felvételen,
mint az életünk.

–

A nyár „lényege”
még itt táncolt, de ma már
csak illatgyertya.

–

Törött pillanat
kattan csak önmagában,
mint egy rossz óra.

–

Elfelejtettem
önmagam lenni veled,
most emlékezem.

–

Elillant álmok
megtört akarat elfoly-
tak a szavaim.

–

Elengedtem a
kezed, elveszett lettem.
Bolyonganék még.

–

Csak pörögnek a
képek a telefonon
álomba ringat.

–

Poros napsugár
a kezemen táncot jár,
egy valós ábránd.

–

– Ott a mese, nézd!
A valóság tükrében.
– Hadd érintsem meg!

 

(Illusztráció: Mia Tavonatti: Metamorphosis)

 

Emlékszem,
…a sötét gyűrűk szorításából kiszakadó első hangokra…
…a kiöblösödő remény naiv csapongásaira….
…eget ostromló, fényes vitorláira….

Emlékszem,
…testvéreimre, a földtől elrugaszkodott, lázadó növényekre…
…az égre torlódó  levegőkatedrálisok sziporkázó sűrűjére…
…a fénysugarak szálkás fényözönére…

Emlékszem
…a tengerek homályában alvó korallok színszimfóniájára…
…az időtlenségbe dermedt figyelő szempárokra…
…az algák rémült   bolyhaira…

Emlékszem
…a magam köré tekert csontfehér bőrköpenyre…
…a formák tétovázó, hosszúra nyúlt  álmaira (–
(idők néma halrajvonulása – )

Emlékszem
…a szemhéjakon áthatoló lila felhőpamacsokra…
…a test éjszakájába  oltott lebegő  aranyra…
….a fehér falak  labrintusából kivezető ösvényekre…

Emlékezésem utolsó gesztusaként
tisztelgek a sötétség szellemlovasai előtt
mert ködlovaikkal ráncosra gyűrték az arcomat
és színeket csikartak ki belőlem
és élő szirmokat.

(2009)

 

(Illusztráció: Leonard Aitken: Transience)

 

a vízgyűjtő

a pataknak ott az a pontja
ott gyülekeznek és állóvízzé
válik, a sodrás.

nem halmozódik
csak türelmesen egyet jobbra
egyet balra.

ott fogod össze a vágyakat is
lennél horgász,
de nincs csalid.
te magad akadj rá a horogra.

 

ha megszűnik az egyensúly

ha megszűnik az egyensúly
fényeket látok, becsukom a szememet
mozognak, megnőnek, csökkenek
ott kitágul a tér
és magába zár

szabadabb vagyok, ha
nappal csukott szemmel járok
mert a fény kívül van
csak bennem van sötét.

 

(Illusztráció: Jakub Jecminek: The Brook)

 

Biciklin szántok vattamezőket,
dús, rakott szoknyám alatt
rétegelt univerzum.

Egy szárnyam denevérbőr,
rejtélyes propeller.
Légyszerű szemekkel pásztázok.

Ólom felhők húznak magukba,
akár szikét a hús.
Hajam két fonatban,
egy hermelin fogaival teletűzdelve.

Mezítláb hajtom a pedált,
mindkét lábamon hét ujj.
A legnagyobb körmök
helyén rózsabimbók,
nem ütköznek a láncba.

Ragacsos köd terül szét,
benzin és liliom illat elegye.
Látok egy kaput, hatalmas,
skarlátvörös, mint a ruhám.

Kovácsoltvas kerítés körülötte,
medvék, kos fejek motívumai.
Több tonnás, zömök kopogtató,
egy holló frontális ábrázata.

Felette cizellált felirat.

 

(Illusztráció: Michael Cheval: Down to Earth)