Szent Lélek tér

A szellem ajándéka

Beszédből is sok volt – tornyosul föléd
Jöjj ki börtönödből, hogy életbe lépj –
Ki építetted magad most bontsd le Azt
Ne támaszkodj a kontingencia kilincsre
Nem ment meg a keserűség se a panasz
A régi bőrből: bújj ki ma –
Kérd Adonájt vegye ki az átkot véredből –
Mielőtt elnyelne a posztmodern Bendő
Essen le kezedről a bilincs ajtódról a lakat –
S maradj imakamrádban ha a hó szakad
Ha a kicsit értéknek látod Ő emel a magasba
Mosd le a régi sértődést a csüggedést hagyd abba
Aludj rá egyet ha meghaltál – meglátod feltámaszt
Aki az életedre és a lelkedre áradt

 

#jezus@egek.ura

Melkicedek és Ábrahám Úrvacsoráztak.
Illés a Kármel hegyén leckéztette meg
Baál papjait. Megbizonyosodtak
A népek, hogy hiábavaló minden bálvány.
Az egyiptomi fáraó megszégyenült
Mózes előtt. Áron gallyacskája kihajtott
A vér az ajtófélfélfára és a szemöldök-
Fára került. A pusztító elment
Az izraeli hajlékok mellett. Nem ment be.
Ráháb, Ruth és Eszter kegyelmet nyert.
Szerette Isten a szent asszonyokat.
Mint Sárát. Huldát és Czipporát.
Dávid homlokon ütötte Góliátot egy kaviccsal.
A saját kardjával vágta le a fejét.
Sámsont megigézte Delilah. Mégis üdvöt nyert.
Jákob birkózott az Örökkévalóval.
Aki pecsétet nyomott a csípőjébe.
És időtlenné vált a gravírozás.
Jézus a kereszt által emeltetett fel.
Hogy magához vonzza a Benne hívőket.
Fel. Ahol nincs halál se szenvedés.
Majd megírta a Népszabadság és az És.

 

Karácsonyi etűd

Jézus Krisztus. Aki megszületik
a szívben. Legyen ott tiszta fényben.
Betlehemben! Pesten. Bécsben. És Bárhol.
Legyen a lélek jászol.

Allegorikusan ilyesmi a hit.
Ha magában van, hamar elillan.
A sok hópehely meg összeáll.
Azt mondjuk: hóember. S hittan.

Formát a szeretet ad a hitnek.
Szánkón jön az inspiráció, az ihlet.
S a nagy éj fehéren-feketén leszáll.

Mégsem kérdezi senki, hogy hová lett a nyár?
Mert a nyugalom, mint sok hópihe, összeáll.
S lesz a fa alatt matchbox, sapka, sál.

 

(Illusztráció: Stacy Taylor)