Címke: műfordítás

Charles Bukowski: Talán

Ugyanaz, mint korábban,
vagy más alkalommal,
vagy azokat megelőzően.
Itt egy fasz
amott meg egy pina,
és máris kész a baj.

Mégis minden alkalommal
azt hiszed,
nos, ezt már megtanultam:
Hagyom, hogy tegyen úgy, ahogy akar,
és én meg így fogom csinálni.
Már nincs kedvem a sok hercehurcához,
kényelemre,
meg egy kis szexre,
és csak kevéske
szerelmere vágyom.

Most megint várok.
miközben fogynak éveim.
Megvan és szól régi rádióm,
konyhám sárga falai
között.
Üres üvegeket hajigálok,
és hallgatom
a lépteket.

Talán a halál
kevésbé bonyolult.

Márkus László fordítása

Rainer Maria Rilke: A tékozló fiú távozása

Elhagyni most minden kuszává szőttet,
a hozzánk nőttet, mi mégsem a miénk,
mi, mint a víz öreg kutaknak mélyén,
gyűrűzve gyűri tükrén a képeket;
kívül kerülni a sűrű bozóton,
hol ránk kapaszkodnak a hű tövisek;
elmenni, és azt, és azokat,
akiket a mindennap-nézéstől
már látni is alig lehetett, figyelni
most szelíd, békülő szemekkel,
egészen közelről, és mintha legelőször;
megsejteni, hogy saját szenvedésünk,
mibe a gyerekkor merült, mindenkié,
s fölöttünk is szállt csak, mint a szél –:
menni mégis, kitépni kézből a kezet,
mintha seb nyomán a gyógyulást szakítnánk,
elhagyni mindent, menni: merre? Tudhatatlan
tájra, mostoha országba, mi tetteink mögé
közömbös díszletnek szegődik (kertje a fala is lehet),
és menni: miért? Mert valami űz, kívül vagy belülről,
mert nincs türelmünk, és várásunk sötét,
és az érthetetlen elvette eszünk –

Magunkra venni mindezt, és hiába érni
bármihez: ha tartottuk is, kezünkből kihull,
egyedül halunk meg, magyarázatlanul –

Az új élet ajtaja akar így kinyílni?

(Neue Gedichte, 1907)

 András Orsolya fordítása

 

Sylvia Plath: Szonett az időhöz

Ma jádé mozgat  és végez a gránát
ékköves órák esztendőket mérnek
Halál vezet alkalmi, acél járgányt,
neon-dél ágál, ejtjük a sötétet.

De plexi ablakok, ördögi fémek
városán túl a szél magányát hallom
csatornán tombol a kirekesztésnek
hangján fülembe rikoltoz panaszlón.

Hát sírj pogány lányért, olaj-szüretre
hagyták nap-kék víznél, sirasd a kancsót,
ami ezer királyra volt ürítve,
mert mind szorongat, sárkány-őst sirass most.

Nagyszerű gép az idő: rudak vasból,
örökké csillagok tejéből habzsol.

 

Botár Attila fordítása

Charles Bukowski: Apám

egy igazán csodálatos ember volt
úgy tett, mint aki
gazdag,
annak ellenére, hogy babon, kukoricakásán és virslin éltünk.
amikor leültünk enni, azt mondta:
“nem mindenki tud ilyet enni ám.”

és mert gazdag akart lenni, vagy mert hitte, hogy az,
mindig a republikánusokra szavazott.
és Hooverre szavazott Roosevelt ellenében.
és vesztett.
aztán Alf Landonra szavazott Roosevelt ellenében.
és megint vesztett.
és azt mondta: “Nem tudom, hova jut ez a világ,
most megint itt ez az istenverte kommunista…
és betelepíti majd az oroszokat a hátsó udvarunkba!”

azt hiszem, apám volt az, aki miatt eldöntöttem,
hogy csöves leszek.
úgy döntöttem, ha egy ilyen ember, mint ő, gazdag akar lenni…
akkor én inkább szegény szeretnék maradni.

és bohém lettem.
tarhálásból éltem, olcsó szobákban
és a parkok padján háltam.
úgy hittem, talán ezek a csövesek tudnak valamit.

de rájöttem, hogy a legtöbb csöves és hobó
valójában dúsgazdag akart lenni.
csak éppen nemnagyon sikerült nekik.

így hát megrekedtem apám és a semmirekellők között.
nem volt hova mennem,
és lazán éltem, mégis sietősen.
soha nem szavaztam a republikánusra,
de másokra sem.

eltemettem őt
mint egy földi furcsaságot.
mint százezredik furcsaságot
milliónyi más furcsaság közé,
az élet hulladékkupacába.

Márkus László fordítása

Mary Oliver: Meghívás

Mondd, ráérsz-e
elidőzni
csak egy darabig
kilépve a dolgos

és nagyon fontos napodból
a bogáncsmezőn
összegyűlt
aranycsízekért

egy zenei csatáért,
hogy lásd, ki énekli ki
a legmagasabb
vagy legmélyebb hangot

vagy a legnyíltabb jókedvet
vagy a leglágyabbat?
Erős, tompa csőrük
légből iszik

ahogy küzdenek
dallamosan
nem teérted
és nem kedvemért

és nem is a győzelemért,
hanem puszta öröm és hála daluk –
higgy nekünk, mondják,
komoly dolog ám

csupán élni is
ezen a friss reggelen

ebben a törött világban.
Arra kérlek,
ne sétálj el
megállás nélkül
hogy hallgathasd ezt
a kissé képtelen előadást.

Jelenthet valamit.
Mindent jelenthet.
Jelentheti azt, amit Rilke vélt, mikor így írt:
Meg kell változtatnod az életed.

Enesey Diána fordítása

Robert Gernhardt: Testem hét ízben, Panasz

Testem hét ízben

A testem kis gyámoltalan,
jó, hogy vagyok neki.
Van, aki felruházza őt,
s naponta eteti.

A testemet jól tartom én,
van bora, kenyere.
Ezekből sokat követel,
és sosincs elege.

A testem önző, azt teszi,
mit nekem nem szabad.
Engem a vers, a kép, zene,
őt más test vonzza csak.

A testem slampos, ellepi
az izzadság, a szőr.
Én mosom, nyírom, pucolom
mind hátul, mind elöl.

A testem balga módon él,
lustán, buján, mohón.
Minden nap egyre rozogább,
hát én gyógyítgatom.

A testem kapzsi, szemtelen,
és néha fáj nekem.
Mégis kirándulok vele
s utazni is viszem.

A testem morcos, nem szeret.
Utál még szólni is.
Rámegy az egész életem.
Lassacskán sírba visz.

 

Panasz

Akkor szíved térdére ül
valami súlyos állat.
Azt mondja: Kelj föl, légy komoly.
Slussz a bohóckodásnak.

A szíved térdét bámulod.
A szíved térde véres.
Ez már nem vicc. Ez túl erős.
Sok a jóból. Elég lesz.

Emelni próbálja a szív
a földről azt a térdet.
A súlyos állat túl nehéz.
Ezentúl így kell élned.

Havasi Attila fordításai

10624894_444184385748847_6119635889407521077_n