Középkori japán szerelmi dalok

Tankák a Régi és új dalok gyűjteményéből (Japán, X. század) 4. 

 

Nyári dalok, 136. 

Akkor költötte, amikor egy negyedik hónapban nyíló cseresznyefát látott:

 Ki no Tosiszada

 

Dicsérő szavak:
másoknak ne mondhassák! –
tán ezt gondolja,
amint tavasz múltával
egyes egyedül nyílik?

 

Nyári dalok, 165.

Akkor költötte, amikor harmatot látott egy lótuszon:

Hendzsó szerzetes

 

Lám, a lótusznak
szíve mentes a sártól.
Miért, hogy mégis
drágakőnek hazudja
levelén a harmatot? 

 

Vegyes témájú dalok második kötete, 994.

 

Téma nélkül:                                                              Ismeretlen költő

Szél fúj tengeren,
vad hullám magasodik[1]
Tacuta-hegyen[2]
éj idején, kedvesem,
oh, tán egymagad kelsz át!

Ezzel a verssel kapcsolatban valaki a következő történet mesélte.[3] Egyszer régen egy Jamato tartománybeli[4] ember lányát elvette egy férfi, és együtt is laktak.[5] Később a lány szülei meghaltak és elszegényedett, a férfi pedig eközben megismerkedett egy Kócsi tartományban[6] lakó lánnyal, és mivel hozzá járt, rendre kimaradozott. Felesége mégsem tűnt bánatosnak emiatt, ráadásul mindig elengedte férjét, valahányszor Kócsiba indult. Furcsállta tehát a dolgot, és arra gondolt, talán amíg ő nincs otthon, más férfinak adja szívét, így hát egy ragyogó holdas estén úgy tett, mintha Kócsiba menne, és elrejtőzött az előkertben, ekkor pedig látta, hogy asszonya késő éjszakáig játszik a citerán és keservesen sír, majd ezt a verset költi,[7] végül lefekszik aludni. Ennek láttán a férfi eldöntötte, hogy nem megy többé más nőhöz.

 

Fordította: Fittler Áron

 

 

Ki no Tosiszada (Ki no Toshisada)

? –881

Négy vakája szerepel a Régi és új dalok gyűjteményében. Az antológia egyik versének prózai bevezetője alapján feltételezhető barátsága az Iszei történetek főhősével, Arivara no Narihirával.

 

Hendzsó szerzetes (szódzsó Hendzsó, sōjō Henjō)

816–890

A IX. század hat kiváló költője, a hat költőóriás (rokkaszen, rokkasen) egyike. Világi neve Josimine no Muneszada (Yoshimine no Munesada). Ninmei császár (uralk. 833–850) kedvelt hivatalnoka volt, igen tehetséges és művelt, a császár 850-ben bekövetkező halála után azonban szerzetes lett, és felvette a Hendzsó nevet. Saját kora és az utókor egyaránt nagyra értékelte költészetét, amelyre könnyedség és intellektualizmus volt jellemző, meghatározva ezzel – más költőkkel együtt – a Régi és új dalok gyűjteményének sajátos stílusát.

 

 

(A bélyegkép a fordító felvétele)

[1] Az első két sor a harmadik sorban található Tacuta-hegyhez kapcsolódó bevezető (dzsokotoba, jokotoba). A második sor igéje az eredeti szövegben „tacu” (’áll’, ’kel’, ’indul’), amely azonos alakú a „Tacuta” első felével, így kapcsolódik ahhoz. A viharos tengeri kép továbbá a lírai én kedvesének veszélyes útja miatti nyugtalanságát hangsúlyozza. Ezen kívül egyes autentikus források szerint a vad hullám (az eredetibn szó szerint „fehér hullám”) egy kínai történet alapján a rabló szinonimája, ezzel pedig a Tacuta-hegyen keresztül vivő úton gyakori rablótámadásokra is utal.

[2] A mai Nara és Ószaka megyék között húzódó Ikoma-hegység régi neve, ezen lehetett átjutni az akkori Jamato tartományból Kócsi tartományba.

[3] A Régi és új dalok gyűjteményében a vers után, annak keletkezsési körülményeként szereplő jelen történet a híres X. századi verses regény, az Iszei történetek (Isze monogatari, Ise monogatari) 23. fejezetében is szerepel.

[4] A mai Nara megye.

[5] Ebben a korban a házastársak nem mindig laktak együtt, legtöbbször a férfi látogatta feleségét.

[6] A mai Ószaka megye keleti része.

[7] Az éppen megkomponált vakákat nem ritkán akkor is hangosan szavalja el annak szerzője, ha nem hallja senki (vagy nem tud róla, hogy hallja valaki).

Újragondolja

 

Milyen ijesztő é hideg
A szabadság –

Mégis frenetikus kolosszális grandiózus
És szól Istenhez a gond
Miatta tudom

Ha fölballaghatnék éjjel a hegycsúcsra
A hófödte Hermonra! például
Látnék egy gránátalmafát
Mit érnék el vele

S tébláboló reménységem tárgya
Értetlenül tekintene megtorpant érdeklődésemre[1]

[1] Vagy Isten nem képes értetlenkedni?

 

(Illusztráció: Alberto Pancorbo: The three souls of God)

Szelíd ragadozók(?) – M. Kácsor Zoltán Sárkánytörvényéről

Az idei könyvhétre megjelent Sárkánytörvény, a Zabaszauruszok sorozat második kötete, a mai magyar gyermekirodalom egyik égköve. Világépítésében, összetett karaktereiben, cselekményszövésében, humorában egyaránt izgalmas olvasmány. Bármilyen korosztály szívét képes rabul ejteni, s amellett, hogy ez az eredeti ötletekkel teli kis történet remek szórakozást nyújt, a tartalmas mondanivaló sem marad el.
A folytatások esetén mindig kérdéses, hogy az új darab felér-e a régi(ek)hez. A Sárkánytörvény méltó folytatása az első kötetnek, mégpedig úgy, hogy érzékelhetően átkötésként funkcionál két nagyobb kaland között. Ez egyben biztosítéka és bizonyítéka annak is, hogy a szerzőből még nem fogyott ki a szusz, további folytatásban is van fantázia.
Mielőtt azonban belecsapnánk a lecsóba, és alaposabb vizsgálatnak tennénk ki az új kötetet, amelyben egy majdnem vega dínó és torkos kis barátai sárkányokkal kerülnek némi inzultusba, itt egy gyorstalpaló azoknak, akik valamilyen oknál fogva lemaradtak az első részről. Az Utazás Dínómdánomba főhőse Rilex, a szelíd tirex, aki számára ugyan igazi ínyencfalatnak számít egy-egy oszladozó békacombos szendvics, de parttalan rajongással fordul a saját maga által gondozott veteményes és gyümölcsös termései felé is. Titkos vágya, hogy fogorvos legyen, autodidakta módon képzi magát, de első jelentős páciensét, Barmolt, a raptort félrekezeli. Rilex felelősségteljes dinoszaurusz – szeretné jóvátenni hibáját, így amikor kiderül, hogy Dínomdánomban él egy világhírű foggyógyász, aki orvosolhatja a galibát, útra kel a fogatlan jószággal, és a saját szájában éldegélő Kunyival, a kis keselyűvel, aki erősen reménykedik, hogy a távoli birodalomban végre beköszönt a habzsi-dőzsi. Ő ugyanis annak idején azzal a hiú ábránddal a tirex szájába, hogy a szükséges napi fehérjebevitel többszöröséhez juthat a fogakon maradt „kolbász-, szalámi- és sonkafalatkákkal.” Új történetünk szempontjából azt is érdemes megjegyezni, hogy mielőtt eljutnának a dínók Kánaánjába, tesznek egy kulcsfontosságú kitérőt a Gyíktaréj nevű hegység sárkánybarlangjába, ahol megismerkednek Leiszút Feliszúttal, a selypítős sárkánnyal, aki első látásra olyan ijesztő, mint a Magyar Mennydörgő a Harry Potterből és nagyjából annyira veszélyes, mint Süsü. Leiszút Feliszút ugyanis tényleg vega, vendégszerető és barátkozós típus. Kunyi azonban a jószág őrizte hatalmas kincshalomból ellop 20 aranypénzt, amit egészen Dínomdánomig cipel. A helyszínről – hogy jusson az új olvasóknak is még bőven felfedezni való – csak annyit, hogy valóban paradicsomi állapotokat idéz, és az ínyenc különlegességekhez egyben ötletes szóviccek, szójátékok kapcsolódnak, amely az új kötetből sem marad el. Kunyi lebukik Rilex előtt, aki ráveszi, hogy az aranyokat ajándékozza Barmolnak, aki a nemesfémek újrafelhasználásával egy speckó fogsorhoz juthat.
Az új kötetben ott vesszük fel a történet fonalát, hogy Rilexünk híres fogorvossá lett, Kunyi pocakot eresztett, mivelhogy naphosszat zabál, míg Barmol a császári udvar énekesévé vált. Sajátos módon Tyrexünknek honvágya támad kis kertje után, csakhogy Dínómdánomnak van egy kis szépséghibája: tulajdonképpen egy hatalmas kráter mélyén található, s aki egyszer idejut, az szárnyak nélkül nem hagyhatja el a vidéket. Némi töprengés után a dínók csúcsragadozója azonban rádöbben, hogy egy sárkány hátán ki lehet jutni – ami általában véve legalább háromszor akkora mint ő – a zabaveremből. Így levelet hamisít Leiszút Feliszút nevében, amelyben gasztronómiai szempontból az egyetlen kincset érő tippet ígéri Kunyi számára: egy térképet, ami megmutatja a titkos folyót, amely kolbászkákat úsztat. A torkos keselyű így azt is megemlítheti a sárkánynak, hogy Rilex a segítségére szorul: és azt reméli, az ő hátán elhagyhatja Dínómdánomot. Kunyi bekapja a horgot és útra is kel. Senki nem számol azonban Háromig Számolokkal, a sárkányok birodalmának főkincstárnokával, a roppant udvarias és kissé vaksi adóbehajtóval. Az emberi világra nézve egy ilyen adóellenőr igazi leányálom, hiszen csak százévente kukkant bele a kincseskamrák elszámolásaiba.
Háromig Számolok a Gyíktaréjra szeretne eljutni, így Rilex és Barmol kapva kapnak az alkalmon, és elkalauzolják a célig. A várakozásokkal ellentétben Kunyi baklövése felett Leiszút Feliszút szemet is hunyna, azonban Kárónak, a komisz varjúnak köszönhetően, a sárkány kerül bajba: ugyanis a Kunyi által ellopott 20 arany ténye nem marad titokban a késve érkező adóellenőr előtt sem, így az minden jóindulata ellenére kénytelen kivetni a hanyag kincsőrzőkre vonatkozó Sárkánytörvényt, ami kimondja, hogyha Kunyihoz hasonló jelentéktelen méretű egyének 19 aranynál többet lopnak egy sárkánytól, akkor annak teljesíteni kell egy lehetetlen küldetést, hogy újra oszlopos tagja lehessen a sárkánytársadalomnak.
A megszelídített ragadozók példája egyben arra is tanít, hogy gondoljuk újra a belénk rögzült, vagy épp ránk erőltetett sztereotípiákat. A közhiedelemmel ellentétben a sárkányok megítélése, s a magyar népi hiedelemben betöltött funkciója kifejezetten kettős volt, az ősi magyar hitvilágban, a sárkányok, mint természetfeletti lények egyaránt lehettek az alsó és a felső világ képviselői. A mesebeli szörnyetegek mint ártalmatlan, sőt barátságos, szerethető lények szerepeltetése jól illeszkedik a legújabb törekvésekhez a mai magyar meseirodalomban, új reneszánszát éli az a Victor Hugo-i gondolat, hogy a szörnyeteg külső takarhat belső szépséget. Emellett pedig a gondolatsorba bekúszik a bűnbak problematikája is, annak a szomorú lehetősége, hogy másnak kell megszenvednie azért a csínyért, amiért valaki felelős. A mesebeli társadalom, a mesebeli törvények is lehetnek olykor logikusak és egyben igazságosak úgy is, hogy azokat, akiket sújt, nem érdemlik meg a vele járó büntetést. A sárkányok törvénye egy erős, központosított birodalom fenntarthatóságát szolgálja, ahol az emberségesség és a jóhiszeműség nem mindig célravezető. Az emberi világ eseteivel ellentétben azonban itt a bűnbaknak szerencséje van, mert a valódi felelős vállalja, hogy mindent elkövet azért, hogy kihúzza őt a slamasztikából.
A szörnyetegek megszelídítésének módja a speciális étkezési szokások mellett a különböző beszédhibák ábrázolása – ahogy azt az első kötetben is megszokhattuk, ez egyszerre válik a humor forrásává, s emellett egyben arra is alkalmat ad, hogy az ilyen jellegű másságukat egy kicsit helyén kezeljük: miközben jót mulatunk, annak gondolata is előkerül, hogy abból, aki ilyen problémákkal küszködik, nem szép dolog gúny űzni, és semmi okunk nem lehet arra, hogy kirekesszük a közösségből, mert ettől függetlenül szerethető és értékes tagja lehet.
A sziporkázó gasztronómiai poénok, szójátékok (pl Nokedliliget) most sem maradnak el, a részleteiben egyre inkább kiépülő világot az ötletes és humoros névadás, leírás, anekdotázás jellemzi. A Zabaszauruszok első kötetében lassan kiépülő világ, a Szaurusz-szigetek felrajzolható térképe és Dínómdánom fokozatosan feltáruló helyszínei emellett olyan időben és térben nem elhelyezhető sajátosságokkal rendelkeznek, melyeken keresztül az új kötet bizonyítéka annak, ami az elsőben csak sejthető volt: ez a sorozat összefüggő meseregények láncolataként, és a  6-12 éves korosztályt megcélzó fantasyként is értelmezhető. Mindenképpen megérdemli a figyelmet, hogy a mai kisiskolás generáció egyik meghatározó olvasmányélményévé váljon.

M. Kácsor Zoltán: Sárkánytörvény (Zabaszauruszok 2.) 
Kolibri Kiadó. 2018.

(Bélyegkép: Alexander Janssen)

 

Csendélet almákkal

 

Aznap két öregasszonyt láttam,
Amikor homoród-menti mintás
Ládikával és tálcával a kezemben
Mentem végig a Körúton.

Az egyik zsugorian számolgatta a sárgadinnye árát,
Oxigénpalack mellett nézegette
Az elmúlt három éve kórházi leleteit,
Elfogyó teste emlékiratait.
Csontsoványan ült esküvői fényképe alatt.
Ötven év cigarettájától érces hangja
Ismételgetett orvosi műszavakat,
Míg almakompótot evett.
Haja alig, az is csak szürke szösz.
A háttérben halkan ment az esti híradó.
Anyámmal mentünk.
Kielemeztette velünk a papírokon a számadatokat.
Hazafele irigykedve néztük kiskamasz húgom
Izmos combjait.

A másik ragyogó arccal mesélt egy barna fejű kisfiúnak
Árnyakban bujkáló lények fényes szeméről a vonaton utazva.
Hangja csobogott, és kacagása loccsant a köveken,
Mint Uzonkában a kert alatt a patak.
Vászon ruhája zsebében huncut nyárialmák
Hosszú bicikliutakat terveztek, körbebringázzák talán a
Velencei-tavat a hétvégén.
Itt sétáltunk, emlékszel?
Nagyanyámra emlékeztetett, biztosan száraz
És meleg a keze.
Otthonillatú.
Hófehér tincseiben ott a szél, és a frissen mosott
Lepedők száradása.

Az én méhemben vadalmafák nyílnak.
Bimbójukban friss húsú
Életerő.
Ágai feszítenek belülről, ha nem teremhetnek.
Szeretnék szépen megöregedni majd,
Ha lombjuk mind lehullt, s elgurult az avarba az
Utolsó alma is.
Óvom a fagytól kis kertemet,
De mindig nyitva hagyom a kaput,
Hátha egyszer egy kertész arra jár,
És megmetszi a gallyakat,
Hogy az átszűrődő fényben
Mint a szélforgók, pörögni kezdjenek
Forgórózsáim szirmai.

 

(Illusztráció: Elspet McLean: Spring Time Tree)

Vallom, áss

 

A világ legszebb helyén gyászolni olyan, mint a legfinomabb fagylaltot tartani a kezedben az általad legjobban utált ízben. Ott van egy karnyújtásnyira tőled, látod, hogy szép, tudod, hogy élvezned kéne, mégsem vagy rá képes. Lemerülsz a habok alá, reméled, messze sodor, de a tested nem engedelmeskedik, és a felszínre törsz. Túlélsz. Visszaszámolod a napokat, mert a szellemi gurud azt mondta, az emberi gyászidőszak 49 alkonyból áll. Az első egy hét szimpla tagadással telik, aztán a másodikban rájössz, tényleg egyedül maradtál. Vannak körülötted emberek, de nem értenek. Mosolyogj, örülj, légy boldog. Belül csak sírsz. A facebookon és instagramon minden szép és jó, de a messenger lassan belefullad a depressziódba, te önző dög. Pedig hálás lehetnél, mert a világhírű argentin tangótáncos éppen videochatelni szeretne veled. De neked nem tetszik, hogy kétszer olyan idős, mint te, meg hogy rettenetesen áll neki a szakáll. Csak ki kéne menned hozzá Görögországba, megismerni, mint embert, de te válogatós picsa vagy. Bizalmatlan kurva, hiszen már kétszer megerőszakoltak. A te hibád, nyilván. Nem mondtad elégszer és elég hangosan azt, hogy nem. Így hát inkább már nem is mondasz semmit. Imádkozol. Gyengeséged páncélja mögé bújsz, reméled, ezzel időt nyersz. Ha sajnál, talán nem erőltet semmit. Egy darabig. Barátképzetekbe kapaszkodsz, talán ha sírsz nekik, ők is rájönnek, hogy jobb, ha nem akarnak tőled semmit. De mindig akarnak. A tested. Az okosabb azt mondja, az eszed kell, fel akar fedezni, néha még be is dőlsz neki, mert jól esik, aztán megijed, mert túl érdekes vagy, túl okos, túl frappáns, nem elég unalmas, bocsánat. A végén mindig abba szeretsz bele, aki meg sem érdemel, mert ő legalább kedves és figyelmes. De ő is kevés hozzád, elhagy, mert túl tökéletes vagy, csak éppen arra nem elég jó, hogy leélje veled az életét, összetöri a szíved, vagy legalábbis, ami még maradt belőle.  Aztán csak állsz a valaha látott legszebb, de az általad legjobban utált ízű fagylalttal a kezedben, és te úgy érzed magad, mint mikor a világ legszebb helyén gyászoltál.

 

 

(Illusztráció: hp)

Ha már így… (Allegro con brio)

Anyám nincsen, apám nincsen,
pedig nagyon is ismerem őket. Apám
dühöngése megállít minden forgalmat,
feltépi a síneket, anya ilyenkor zavarában
izzadni kezd, a mirigyei dühöngenek
vagy tán dübörögnek. Európaiak, ugye.
Apának mondhatnám, ne káromkodj,
ne dühöngj, kérlek szépen – de mit mondjak
anyámnak: ne izzadj ennyire, légy szíves!

Két európai. Vagyis,
persze kevesebbek.  Anyámnak szűk
a 46-os nadrág, apám szikár, mert semmi
nem égeti annyira a zsírt, mint a káromkodás.
Ne gyertek elém! Csak maradjatok otthon,
gondoljatok rám, ahol senki sem lát,
a gyenge ne beszéljen, csak lelkesedjen:
a szegényekből elég egy elismerő
pillantás. Táncol a nép
önfeledten.

Önfeledten, ha már.
Persze létezik extázis a lövészárokban is,
a sok csonkolt láb és kar között is lehet
engedelmesen mosolyogni. Allegro con brio.
Csak egyetérteni szabad, nem tiltakozni. Uraink
minden rezsimet szeretnek (sárgát, kéket, vöröset)
ami féken tartja ezt az aljakövér, aljadühös tömeget,
ami akkor is izzad, ha senki sem nézi. Zavarban van,
örök zűrzavarban. Akkor is, ha szeretem.

Anyukának szűk a 46-os nadrág. Pedig
az édesapja Rómába készült össszhangzattant
a coraggio nemes művészetét, a harmónia
tudományát tanulmányozni. De csak a Lidóig jutott,
rosszéletű angol lordok lovait őrizte. Úgy igazán
csak azt Európát szeretem, ami már akkor véget ért,
mikor nagyapa elindult, hogy felfedezze. Aus-
radieren, zerstören, derogieren. Ugye.

Dante? Még csak az kéne!
De hogy szolgáltatnánk ki aljakövér,
aljadühös embereknek, akik ott zavarognak
az Üveghegy mögött? Rázzák csak az öklüket!
Izzadják magukat betegre! Titeket is megértelek.
Csak ne felejtsetek el szólni, ha a szív forradalma
elkezdődik végre.

Farkas jár a hegyekben! Latiumban, a Bakonyban,
a Rajna mentén, a normann erdőkben. Vigyázzatok,
félre! Elhagyott, eleven ikerpárt keres.

 

 

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info