Ki ne játszott volna már el a gondolattal, hogy minden, amit látunk, csupán hallucináció, mi pedig eközben intelligens robotok vagy őrült tudósok fogságában senyvedünk, akik testünket energiaforrásként használva és agyunkat manipulálva csak a valóság délibábjait vetítik elénk? A filozófusokat és agykutatókat már évezredek óta nyugtalanítja az a probléma, hogy vajon amit a minket körülvevő világból érzékeinkkel felfoghatunk, az ugyanaz-e, ami ténylegesen van, vagy elménk csupán gonosz tréfát űz velünk. A gondolkodástörténet során elméletek és cáfolatok tucatjai születtek már a szkepticizmus témakörében, ami a Mátrix 1999-es bemutatója után a popkultúrában is szép karriert futott be. Vajon tényleg a mátrixban élünk? bővebben…
anyám ha nyáron; önáltatás; gondoskodás
anyám ha nyáron
anyám ha nyáron meglátogatlak
magammal viszem a problémás nemet
és a szingularitás küszöbént meg a petrit
elviszem az egyetemet minden termét
elhordom vidékre a trefort-kertet
a fűszálakba hexametert taposok és
leszedegetem a fáról a morfémákat
aztán lenyírom az udvarban a barokk
mondatszerkezeteket lemondok
a cukrokról és te nem kínálsz meg borral
igyekezzünk kérlek a jelentéshálózatunkat
tovább bővíteni minthogy mindketten
tudjuk hogy a labda szót a kutya előtt
tilos kimondani ugyanis az efféle
beszédaktusokkal és performatív
cselekedetekkel visszafordíthatatlan
ingereket váltunk ki a békés ebből
a teraszon a dolgok térdeixisen átesett
mutató névmások ezmegazjai
váza metszőolló hamutartó pohár
mind közösek ám azt megítélni hogy
közülünk melyikünk a közelebbi
talán teljesen lehetetlen
önáltatás
a cinke körbetáncolja a napraforgómagot
amit az ablakpárkányra tettem hogy
idecsaljam őt is bolondítja ez a novemberi
nyár szétszórt vagyok táncolok vele
korán sötétedik és a megnyúlt esték
szinte használhatatlanok annak
aki a nappalt élvezi bizony közöttünk
az űr a tartalom és hiába lehelek
a tenyerembe csak hazudom a meleget
gondoskodás
a délután összehúzott diófalevelek
alatt estére avarszínű békák zörögtek
a kutyának elővettem egy régi párnát
amiről hamarosan széttárt lábakkal
legördült közben kiolvastam a folyóiratot
a saját versemet messziről néztem
idegenebbül hatott mint a másé
forraltam teavizet lötyögtem anyám
pulóverében mint aki helyette van
(Illusztráció: Daniel Gerhartz)
KARNEVÁL /haikuk/
Hóvirág
búvó hóvirág
gyöngyház fehéren izzó
manólándzsahegy
–
Martilapu
tűnő aranya
foszlik fehér kalappá
az árokparton
–
Odvas keltike
fahéjillat száll
lilásfehér szirmokból
zöld hullámokon
–
Leánykökörcsin
napkeleti dal
mellénykéjét vetkező
büszke leánytest
–
Törpe nőszirom
lilaruhás hölgy
ó, rangrejtve tündöklő
tündéri fátyol
–
Fürtös gyöngyike
üde gráciák
tengerkék leple borul
hajnali rétre
–
Kankalin
kigyúló lámpás
a szurdok kapujában
útba igazít
–
Pitypang
a gyermekláncfű
nyakán a csipkegallér
bizony hófehér
–
Gyöngyvirág
nyíló gyöngyvirág
te Mária – illatú
rejtőző ima
–
Kígyószisz
kígyószisz erdő
borszeszláng kékje lobog
sziklaperemen
–
Turbánliliom
gót bükkös mélyén
rubinfényben felizzó
tündéri virág
–
Vitézkosbor
kristálypalota
a vitézkosbor szirmán
reszkető vízcsepp
–
Magyar zergevirág
fák árnyékában
búvó sudár fényhozó
sejtelmes tündér
–
Kornistárnics
kék tárnicsvirág
tündérfátyla meglibben
búvó darázson
–
Őszi szegfű
már őszi szegfű
virít a réten: szólj hát
tücsökrekviem
–
Miserere
Isten kigyújtott
színei közé egyszer
hazatalálunk
–––
(Illusztráció: Coltsfoot: Tussilago farfara)
Porban
-Ki jön be helyettesíteni?
-Nem tudom, csak ne az Angi néni! Istenem, csak ne ő, akkor tuti matekozunk. Egy hajcsár ez az Angi néni.
Az osztály ajtaja hirtelen becsapódik, nem a szél viszi be, hanem Miklós bácsi, aki teátrálisan belép, az ajtóban jelentőségteljesen megáll, majd nagy levegőt vesz, mintha épp a kulisszák mögül készülne előpenderülni a tanári színpadra, s egy könnyed bariton szólóra rázendíteni. Döngő léptekkel a tanári asztalhoz lép, hogy minden kisdiák lássa: a főszereplő megérkezett és csendet kér. Porban bővebben…
Stephen Chbosky: Egyszer sárga papírra zöld betűkkel
Vers Stephen Chbosky Egy különc srác feljegyzései c. könyvéből
Egyszer sárga papírra zöld betűkkel
egy verset írt a fiú
És a címe az volt „Csonti”, mert ez volt a kutyája neve
És erről szólt az egész
És a tanára ötöst adott neki
és egy pirospontot
És az anyja kitette a hűtőre
és felolvasta a nagynéniknek
Ez volt az év, amikor Tracy atya
elvitte a gyerekeket állatkertbe
És hagyta, hogy énekeljenek a buszon
És megszületett a kishúga
icipici lábujjakkal és haj nélkül
És az anyja meg az apja sokat csókolóztak
És a lány a sarki házból egy
Valentin-napi kártyát küldött X-ekkel
és meg kellett kérdeznie az apját, hogy az X-ek mit jelentenek
És az apja mindig betakargatta este
És mindig ott volt, hogy megtegye
Egyszer fehér papírra kék betűkkel
egy verset írt a fiú
És a címe az volt „Ősz”
mert ez volt az évszak neve
És erről szólt az egész
És a tanára ötöst adott neki
és megkérte, hogy fogalmazzon érthetőbben
És az anyja sosem tette ki a hűtőre
mert frissen volt festve
És a gyerekek azt mondták neki,
hogy Tracy atya szivarozott
és csikkeket hagyott az imapadokon
És néha utánuk égett nyomok maradtak
Ez volt az év, amikor a húga szemüveget kapott
vastag lencsékkel és fekete kerettel
És a lány a sarki házból kinevette,
amikor megkérte, hogy menjenek el a Mikuláshoz
És a gyerekek elmondták, miért
csókolózott sokat az anyja meg az apja
És az apja sosem takargatta be este
És az apja mérges lett,
amikor sírva kérte, hogy tegye meg
Egyszer füzetéből kitépett papírra
egy verset írt a fiú
És a címe az volt „Ártatlanság: Egy kérdés”
mert ez volt a kérdés a csajával kapcsolatban
És erről szólt az egész
És a tanára ötöst adott neki
és furán szemügyre vette
És az anyja sosem tette ki a hűtőre
mert sosem mutatta meg neki
Ez volt az év, amikor Tracy atya meghalt
És elfelejtette, hogy is volt
a Hiszekegy vége
És rajtakapta a húgát
smárolni a hátsó verandán
És az anyja meg az apja sosem csókolóztak
sőt nem is beszéltek
És a lány a sarki házból
túl sok sminket viselt
Amitől köhögnie kellett, mikor megcsókolta,
de azért megcsókolta,
mert ezt kellett tennie
És hajnali háromkor betakarta magát,
az apja hangosan horkolt
Ezért barna papírzacskó hátuljára
megpróbálkozott még egy verssel
És a címe az volt „Rohadtul Semmi”
Mert tényleg erről szólt az egész
És ötöst adott magának
és egy-egy vágást mindkét átkozott csuklóján
És kitette a fürdőszoba ajtajára,
mert ezúttal nem gondolta,
hogy elérne a konyháig.
Fábián Lilla fordítása
Illusztráció: Paul Klee
K & V; Ilyen ez a Keresztes
K & V
Korán kelve kávét kíván,
Vademberré válva,
Készítteti, kifizeti,
Valóra vált vágya.
Köszönetét kifejezi,
Védve van vadságtól,
Kotyogósát kortyolgatva
Vidám világából.
Ilyen ez a Keresztes
Keresztesre bejöttél,
A pincébe lementél,
Feljönni már nehezebb,
Segít majd a kedvesed.
Mennyit ittál, meglátja,
Belerak talicskába,
Hazatol, kijózanodsz,
Másnaposságtól ragyogsz.
Mindent megígérsz neki,
De ő ezt be nem veszi,
Pince az első utad,
Nem lesz tiszta a tudat.
Lementél a pincébe,
Meghívtak egy iccére,
De a bor nagyon testes,
(Illusztráció: Tóth Gábor/G.TOT)