67
Fazal Elahi bezárta a gyárat aznap
Fazal Elahi bezárta a gyárat aznap egyik alkalmazottja halála miatt. Részt vett a temetésen, amely ugyanezen a délutánon volt, majd kissé sántítva és a kényelmetlenség furcsa érzésével hazaindult. Fazal Elahi mindig aggódott valamiért, de ez a nap különbözött a többitől, nyugtalanság gyötörte, nyomást érzett a mellkasában, és kissé nehezen szedte a levegőt. Úgy gondolta, hogy ezt a furcsa érzést a temetés váltotta ki, talán a mollah ölelése, de végül a hőségre fogta az egészet. Kövér izzadságcseppek gördültek le a homlokán, teste átizzadt és hónalján csorgott a verejték. Mégsem a forróság lehet az oka, gondolta Elahi, hanem valami más. A temetés alatt sikerült elkerülnie Mossudot és szokása szerint észrevétlenül meghúzódnia, kissé alacsony, szikár, mindennapi termetével, szakállával, földre szegezett szemével.
Miközben hazafelé tartott, a zarándokútra gondolt, melyet a fiával akart végigjárni, hogy ráncba szedje szertelen természetét. Amint a cseresznyefák virágba borulnak, indulok, gondolta Elahi. A sors azonban nem adja meg neki ezt a lehetőséget, dacára annak, hogy a cseresznyefák mindig kivirágzanak, ahogy már megszoktuk.
A szél köhögésszerű rohamokban érkezett ezen a délutánon, az égbolt nyugtalanító jeleket küldött. Mikor Elahi belépett a házba, Salim a fából készült kisteherautóval játszott, melyet Badini épített számára. Alig volt hosszabb egy arasznál, és néhány óra alatt készült el. Elahi leült az unokatestvére mellé, aki a földön aludt a sakktábla mellett. Hirtelen nagy csönd borult az utcára. Olyan volt, mintha az ember az erdőben járna, és nem hallaná a madarakat. Valami nem volt rendben, nagyon nem volt rendben. Fazal Elahi felállt, az arcán izzadságcseppek gördültek végig, melyeket nem a hőség okozott, és kiküldte Salimot a konyhába. A gyerek ijedten engedelmeskedett, megragadva a kisteherautót. Szerencsétlenségére azonban otthagyta a jármű rakományát, a hagymákat, melyek közül kettő olyan régi volt, hogy szinte megkövesedett. Salim nem értette apja sürgető magatartását, de Aminah sem. Badini, aki egy párnának dőlve aludt, felébredt a hirtelen beálló utcai csönd miatt és komoly ábrázattal a falnak támaszkodott. Fazal Elahi taszított egyet a fián, hogy gyorsabb mozgásra buzdítsa. Aminah felsikoltott, mint ilyen esetekben szokta, míg Elahi bezárta Salimot a konyhába. A csöndet csak Aminah kiáltásai törték meg. A világ olyan, mint egy fekete-fehér négyzetháló, csend és kiáltás, nevetés és sikoltás. Nem egy sarkokon belapított gömb, hanem egyfajta kiterített sakktábla katonákkal. Fazal Elahi házának bejárati ajtaja a földnek csapódott, mint egy kiütött bokszoló. Az este az utca porán át tört utat magának. Látni lehetett, ahogy lebukik a nap, és kialszik a fény. A sötétség a felvert porral keveredett. Fazal Elahi látta a végzetet, amely a nyitott ajtón át érkezett.
- Minden élő ember halott, amint ezt a bennük lévő csontváz bizonyítja.
Demeter Mária Magdolna fordítása
Afonso Cruz: Para onde vão os guarda-chuvas (Hová tűnnek az esernyők), Editora Objectiva, Lisboa, 2013. – Részlet