Postás Misi
Nagymamám barátja a Postás Misi,
hetedikén hozza a nyugdíjat.
Vagy hetedikéig, legkésőbb. Jóban kell lenni vele,
mert akkor a leveleket mákos tésztába süti,
úgy dobja be, hogy ne ázzon el, ha csepereg.
A Postás Misi méhész, tavasszal
bemásznak a fülén a méhek, mondjuk
csak minden második. Úgy duruzsolják,
hogy a strand melletti hársfák
idén későn virágoznak, ezért laminálni kell
a maradék virágot még a júniusi eső előtt.
Kivágták a ház előtt a tölgyfát. Vagy
a meggyfát, vagy a fűzfát. A törzsét elvitték
daruval, pedig a miénk volt. Postás Misinek
már nem kell kerülgetnie a biciklijével
minden hetedikén, vagy hetedikéig.
A törzsét a rászorulóknak adták, vagy
mákos tésztába sütötték, pedig
nekünk is kellett volna hetedike előtt.
A Postás Misi pálinkát is főz. A telek
végében fogja őket hálóval, a kisüstiben készíti,
megél belőle másodállásban, számlát nem ad.
A tanuló postás, a Géza, két nap után írta meg
a felmondását, a leveleket meg csak
a szél hordta el. A hivatalban pletykálták,
a nagymamám meghallotta, amikor ott
reggelizett mákos tésztát.
A fűzfa, vagy meggyfa, vagy tölgyfa
csak a rászorulóknak volt útban meg
a Postás Misinek mielőtt
megcsípték a méhek belül. Utána
már csak a többi fát kerülgette,
a strand melletti lamináltakat, pedig idén
későn virágoztak, hetedike után, júniusban.
Méhész Csilla és az idő
Méhész Csilla elköltözött,
elvitte magával az időt.
Szolnokon lakik egy kislakásban,
a szobában az idő, a nappaliban ő alszik
az éjszakás műszak után.
A nagymamámnál elromlott a falióra,
helyette kosarakba rakják az almát,
így mérik. Az udvari almafából hallani
azóta a ketyegést, délelőtt a törzs,
délután az ágai ütik.
Méhész Csilla szereti az időt,
minden kapkodással együtt elfogadja,
hajnalban kenyeret süt neki, mikor
az almafák arról énekelnek, amit álmodott.
Méhész Csilla nem tud elaludni,
nagymamámtól kér gyógyszert
a strandon. Az idő végigfolyik a törzsén,
a nap sem tudja megállítani. Akkor
boldog, ha felszárad,
vagy az almafák felisszák.
(Illusztráció: Hormok Magdolna: Friss kenyér)