Paul Celan: Kikoronázva

Kikoronázva,
kiokádva az éjbe.

Micsoda
csillagok alatt! Csupa
szürkére vert szívkalapács-ezüst. És
Bereniké haja, itt is – összefontam,
szétbontottam,
fontam, bontottam.
Fontam.

Kékszakadék, beléd
űzöm az aranyat. Ezzel is, ami
paráznák és szajhák között tékozoltatott el,
jövök és jövök. Hozzád,
kedvesem.

És átokkal is és imával. És az összes
felettem kavargó és felém
lendülő buzogánnyal is: azok is eggyé
olvadva, azok is
fallikusan hozzád nyalábolva,
sírhely-és-szó.

Nevekkel, átitatódva
minden száműzetéssel.
Nevekkel és magvakkal,
nevekkel, megmerítkezve
minden
kehelyben, amik telve vannak a te
királyvéreddel, ember, – minden
kelyhébe a hatalmas
gettó-rózsának, amikből
te ránk tekintesz, halhatatlanul
annyi holnapúton meghalt haláltól.

(És a Varsovjankát énekeltük.
Náddal benőtt szájjal, Petrarca.
Tundra-fülekben, Petrarca.)

És támad egy föld felfelé, a miénk,
ez a föld.
És nem küldünk
egyet sem a közülünk valókból lefelé
tehozzád,
Bábel.

 

András Orsolya fordítása

Havon hamu; Sötét lófej születésnapra

 

Havon hamu

Combod sűrűszőrű menyét
bizsergeti,
kellesz neki.

Halottak napján halottak
hadonásznak,
megcsodálnak.

Kezedben lánc-karikás bot
ággá válott,
kivirágzott.

Érik körülötted a tél:
égen daru,
havon hamu.

 

Sötét lófej születésnapra

Minden kitisztul, csak április 29-én a Lófej-köd nem,
a sötét porköd születő s haldokló csillagokkal,
csak szirom-szárnyam, csak a látomásom nem,
csak vérem nem, zokogásom az Orion-csillagképben.

 

(Illusztráció: Daniel S: Stars)

Egyenruha

 

Anyám postás a szülőfalujában. Az a fajta alföldi falu, ahová a kispiros vonat sem közlekedik. Bár nekünk van autónk, egy Mini Cooper. Nem illik ebbe a porfészekbe, ahogy anyám nevezi a faluját, de miután apám elment, csak ez az autó maradt nekünk. Ezt nem adjuk el, ha egyszer eszünk egy nap sem – közölte velem két kátyú között, amikor Opához, a nagyapámhoz költöztünk. Anyámat kirúgták, vagy ahogy Opa mondja, megunta azt a sok ide-oda röpködést. A Malévnál volt, s amikor az megszűnt, mivel elmúlt negyven, már egyik légitársaság sem vette át. Apámé sem, ő német, s pilóta a Lufthansánál. Lelépett az anyám kolléganőjével. Stewardessek között ez gyakran megesik, nyugtatgatott engem anyám.

A posta is egyenruhás cég, s itt is mindig menni kell, hol Rózsikának jött egy csomag a gyerekeitől külföldről, hol az öreg Feri kapott fizetési felszólítást, vagy egyszerűen csak a Lidl-újságot kell kihordani. Zöld egyenruhája van. Szerintem a kék szebb volt, s valahogy abban anyám magasabbnak és soványabbnak tűnt. Szoknyásat kért, mert a selyemharisnyákról, amelyeken hátul, középen csík fut, nem hajlandó lemondani, ahogy a Mini Cooperről sem. Opa szerint télen majd ráfanyalodik a nadrágra. Szeles alföldi falu ez, Viharsarok, nem Pest. Egyenruha bővebben…

Charles Bukowski: Kék madár

Egy kék madár lakik a szívemben, amelyik
szeretne elrepülni,
de én túl keményen bánok vele.
Azt mondom, maradj ott, én nem akarom,
nem hagyom, hogy bárki láthasson
téged.
Egy kék madár lakik a szívemben, ami…
…ki akar jutni…
de én whiskyt öntök rá és folyamatosan
cigifüsttel mérgezem
és a kurvák és a csaposok
és a butikusok
soha nem tudhatják meg,
hogy milyen is ő,
hogy bennem egy madár lakik.

Egy kék madár lakik a szívemben, ami…
…ki akar jutni…
de én keményen bánok vele.
Azt mondom,
maradj csak benn, te szórakozni akarsz
velem?
El akarod cseszni a
a napomat?
Befolyásolni szeretnéd az európai
könyveladásaimat?
Egy kék madár lakik a szívemben.
ki korlátok nélkül szeretne szárnyalni,
de én okosabb vagyok ennél, nem engedem szabadon.
Legtöbbször éjszakánként engedem ki,
amikor mindenki alszik már.
Mondogatom neki, tudom, hogy itt vagy,
szóval ne légy
szomorú.
Aztán visszazárom börtönébe
ő dalolgat még egy kicsit
ott bent, én visszatartom attól, hogy…
meghaljon
és úgy alszunk együtt, mintha boldogok lennénk.
Ez a mi
titkos paktumunk
és talán elég megható ahhoz,
hogy némelyeket könnyekre fakasszon,
de én nem.
sírok, ugye
te sem zokogsz?

Márkus László fordítása

Légy kapitány bakancslistája; Légy kapitány útja a Farkasholdra

 

Légy kapitány bakancslistája

Hümmögtem én már szaftos himnuszt
szufléban, szószban, kutyaszarban,
éjt nappallá téve, büszkén
makulátlan szárnyaimra.
De bodzaszörpben sosem úsztam,
sem a hetedik mennyországban.

Mikor még kicsi voltam, tojáska,
megkérdezték,
mi leszek, ha nagy leszek.
Kukac akartam lenni,
dörzsölt vén kukac,
mindenáron.

De most billéreimet rezgetem,
föl-le, föl-le.
Hol a dögszag,
hol a békavér?

Kell. Kell.

A Komposzthegyek Démona leszek,
dugig teli, de mindig éhes.

 

Légy kapitány útja a Farkasholdra

Mintha felfelé is eshetnék most már.
Mit vigyek,
mért maradnék,
ez most már fel sem merül.

A gravitáció volt a pajzsom.
Poggyász nélkül utaztam,
nem vesztettem el a fejem.
Vagy mégis?

Cukorba ragadva hemperegtem,
mint egy nyugdíjazott díva,
aki hízeleg a holdnak,
felkínálva a véknyát.

Most viszont
végsebességbe kapcsolok.

Egy légzsákszerű labdát
pumpálok ki a homlokomból.

Senki más nem zümmög a környéken.

Ég és föld között
a homályos Farkasholdat lesem
lombos-csipás pilláimon át.
Azon tűnődöm,
milyen jó is lehet a falkameleg.
A világ beszűkül, te meg osztozol.

Adnék én is.

Szemkontaktus a javából.

A Farkashold rámkacsint: Jöjj,
olvadj égi testembe.

Mantraként ismétlem:
Lupusssszzz Luna, Lupusssszzz Luna.

Repülök.

 

(Illusztráció: Megan Duncanson: Abstract Art Landscape Tree Blossoms Sea Moon Painting)

Ezüst szegély

   

– Felhő – mutat az ég felé – mögötte van a napocska – és belefeledkezik a látványba. Hatalmas, szürke esőfelhő bitorolja egymagában a délutáni égboltot, karimája élesen, ezüstösen ragyog, ahogy a nap a hátát masszírozza. Léna megbabonázva mered a fényébe, nagyon tetszik neki, aztán felém sandít, jutalma nem marad el: nahát, milyen okos kislány vagy! Mosolyogva teszi a többi dicséret mellé, és már egy reklámszatyrot tanulmányoz önfeledten, de hazafelé fel-felpillant, ott van-e még az égen. Úttesthez közeledünk, az egyik kezét én fogom, a másikat a húgom. Átellenben játszótér. Négy óra van, márciusi kora nyár, hazafelé tartunk a bölcsődéből. Kellemes, szűrt fényt ömlik szét az utcán, meleg van, pulóver is elég lett volna.

Zsibbad a szám, rájövök, hogy félórája szünet nélkül mosolygok – mindig ez van, ha az unokahúgommal vagyok. Áldott állapot. Kisimult arcom akkor gyűrődik megint ráncokba, mikor Léna eltűnik a mászóvár gyerekzsivajában. Anyja minden mozdulatát figyeli, fejben lép helyette is, ahogy a kicsi a lábait rakosgatja ügyesen. Leülök a padra szélen, érzem, ahogy kiszippant valami ebből a békéből. A felhőre pillantok, széle most tompábban fénylik, már nem Léna szemével nézem. Csak egy nagy rakás ormótlan vízpára, ami lecövekelt a nap előtt. Bántóan közönséges darab, híján minden titokzatosságnak, vihar előtti szívdobbanásnak. Nem is értem, mit rondít bele a makulátlan kékségbe, egy ostoba félreértés, makacs szennyeződés az utolsó napomon. Az utolsó délutánon – itthon. Ezüst szegély bővebben…

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info