Okkal

Vagy ok, vagy nem ok
Az, hogy vagyok
Nem vagyok oktalan
Talán egy kicsit dologtalan

Nem vagyok okos
Sokkal inkább kos
Ha bosszantanak mindig ok
Hogy Fejjel a falnak szaladok

Néha bajok okozója
Gyermekek homokozója
Magam okolom
Ha nincs is okom

Ide-oda fordulok
Olyan is akad, koldulok
S lehet ez néha sok(k)
De van, kinek pont ok!

Vakond

Nem kecses alakom
A föld alatt lakom
S én magam ásom
Saját önnön lak-ásom

Kényes földmunka
Egésznap unva
Kertedet feltúrva
Tűrve hideget-meleget

Szeretnek, utálnak
Nem neveznek butának
Ügyesen kaparok
A vendéged maradok

Ha kirúgsz akkor is.

(Illusztráció: Margaret Isobel Wright: Children in a Sandpit)

Semmi

Megszáradt morzsák
Hideg tálban
Kiszáradt kút
A pusztaságban

Csend, s homály
Borúja leng
Fűben kaszák
Életlenek

Felhők lomhán
Ücsörögnek
Dermedtséget
Szürcsölgetnek

Kiált a csend
A homály megköt
Közel s távol
Leült a köd

Fagyott a táj
Lopózik az est
S minden semmit
Sötétre fest

Jobban

Csak az tud halni, ami él
Csak az tud szeretni… Ki tud?
Vannak, akik a kirakatot bámulják folyton
Sóvárgó kisgyermekek a szürkeség ködén
Van, aki a csoportmunkát is kussban megússza,
Beéri a fűtetlen lakással,
Ő úgyis kibírja!
Én jól akarok szeretni, jobban…
Hogy érezzem, belehalok, és majd ne
Mondhassam…
Szóval hazudni fogok.

Vagy nekem…

A 90%-os leárazás
Mellette még a habos kávé
S az újraaszfaltozott út
A sikeres felvételi
A deszka, mi megtart
Jöttél, fogod kezemet
A múltam immár
Felszáradt vízcsepp

(Illusztráció: Amy Corbett: Dry The Rain)