Semmi

Megszáradt morzsák
Hideg tálban
Kiszáradt kút
A pusztaságban

Csend, s homály
Borúja leng
Fűben kaszák
Életlenek

Felhők lomhán
Ücsörögnek
Dermedtséget
Szürcsölgetnek

Kiált a csend
A homály megköt
Közel s távol
Leült a köd

Fagyott a táj
Lopózik az est
S minden semmit
Sötétre fest

 

Jobban

Csak az tud halni, ami él
Csak az tud szeretni… Ki tud?
Vannak, akik a kirakatot bámulják folyton
Sóvárgó kisgyermekek a szürkeség ködén
Van, aki a csoportmunkát is kussban megússza,
Beéri a fűtetlen lakással,
Ő úgyis kibírja!
Én jól akarok szeretni, jobban…
Hogy érezzem, belehalok, és majd ne
Mondhassam…
Szóval hazudni fogok.

 

Vagy nekem…

A 90%-os leárazás
Mellette még a habos kávé
S az újraaszfaltozott út
A sikeres felvételi
A deszka, mi megtart
Jöttél, fogod kezemet
A múltam immár
Felszáradt vízcsepp

 

(Illusztráció: Amy Corbett: Dry The Rain)