Sötétszürke, sziluett nélküli folt inogott a szőnyegszegélyen. A rendezettség minden kritériumát kerülve lógott le a parkettára. A káosz egy darabkája. Oda volt dobva. Az látszott rajta, hogy használat után levetették, félredobták. A félredobásban oldott lehetőségek egy mosás képét vetítették az átláthatatlan ablaküvegre, ugyanakkor a „na, jó lesz ez még ma is”-reménye remegett a szobalevegőben. Nem tudni. A káosz egy darabkája.
Géza biztosan nem tudta, hiszen nem látott be az ablakon, több okból is: visszatükröződött; koszos függönyök fedték a benti miliőt, amibe csak egy vékony sávon szünetelt a textifolyam; koszos volt maga az ablaküveg is.
Nem csoda, épületállvány takarta az egész homlokzatot, és az ott végzett munkálatok napról-napra új csapást mértek a higiénián edzett lelkekre. A higiénia máshol volt. Talán a ház egyik fürdőszobájában, vagy egy precízen berendezett nappaliban, vagy egy gardrób néhány polcán heverő frissen mosott-vasalt ágyneműi között, de valószínűsíthető, hogy több lakó nemrég mosott fogsorán is jelen volt, mert ha úgy adódik, az ember mosolyán látsszon, hogy higi, én, iás.
A ház több ablaka is jólelhasznált állapotban volt, ennek ellenére cseréjükre nem került sor. Jó lesz ez még! Pedig az új, passzentos záródás elkélt volna, hogy a lakók komfortérzete javuljon. Géza viszont, miközben dudorászott, arra lett figyelmes, hogy több ablakon is avittas szobabelsők illata árad keresztül, vénasszonyszag.
Belengi az állványt, a szél pedig nem fújja el. Mégsem ez zavarta Gézát, hanem hogy az ablakok előtt mászkálva kell végeznie munkáját. Semmiképp sem szerette volna, ha bármelyik lakó is azt hiszi, hogy egy munkás lesekszik. Egy kandikáló munkásnál nincs unhigiénikusabb érzés. Azonban olyan érzések is tükröződtek a dupla ablaküvegen megjelenő határozatlan gézasziluetten, hogy ezt a remek körvonalat más is láthatja titokban lesve, belülről.
Nincs riasztóbb egy unhigiénikus néninél. Ahogy a Szentírásban sincs leírva: a vén Zsuzsanna és az ének*. Megkopott kék ablakkeret sejtelmes képeket vetít, történelmi illatokat és keresésről árulkodó keresetlen hangokat szitál: „de a zokniknak melyik dimenzióban lehetnek a párjuk, basszus!?” – szűrődik ki bentről.
Belvárosi bérházhoz képest tájidegen kék ablakok koszlottak a házon, várva az újrafestést. Vajon milyen lesz az új szín? Végül ugyanolyan maradt mint előtte, megegyezett a földszinten a Vas utca 2/B. előtt ácsorgó a munkások higiéniáját szolgáló Toi Toi W.C. színével. Érdekes, a Rákóczi út ezen részén, és a Vas utca sarkán egy féltucat háznak kék ablakai vannak, olyan görögös beütésű, egyfajta tengeri mikroklímát idézve. Mára az eredeti városi látványkoncepció a közösképviselők, vállalkozók, és műszaki ellenőrök ízlésére transzformált világát tükrözi. Mindegy is. Mindeközben a 2/A.-ban a lottózót újították fel, a 2/C.-ben pedig intézményi modellváltás zajlott.
Ha egy megkerült, másvilágjártas zokni egyedet újra felhúzhatunk, kész az öröm. Ez alapján feltételezhető, hogy örömteli helyen járt, mert a merített örömből képes egy darabkát gazdájára ruházni.
*ének – I. zenei műf. Korábban dal, mint költői műfaj, a XX. század óta az énekes által gerjesztett akusztikus hangsor, vokális mű.
II. pszichológia. Személyiségrétegek.
