Biztosan, ha gondolom, a nagy dokkok között béke van,
ahol a hajó kiköthet egy folyó közepén.
Szaladj, kicsi gyerek
és búj a nagy hajók suttogó szavai közé.
Talán ha a közelükben mersz aludni, ölükbe
emelve ébredsz majd reggel –
Mert mindig van egy reggel, amiben az emlék örömmel kitudódik.
Hogy miről fecsegnek? istentudja.
És Isten tudja, hogy bennünket akkor se érdekelne, ha értenénk őket.
Mégis a tenger tanú, hogy minden kérdés hiábavaló.
Egyetlen halk szavuk. Nyugalom. Csak ez mi érdekel.
Az illatuktól is már elalszik az ember.
Az illat. Ahogyan a tenger vize játszadozik a folyóban –
vagy csak úgy tűnik – talán valami más – de kit érdekel?
Tengervíz. Halk és gyöngéd.
Milyen lassan mozognak, apró-apró léptekkel
ahogy a sodrony megfeszül és kilazul a nyakuk körül.
Biztosan, a nyílt tenger hullámzik szavaikban.

Szabolcsi Alexander fordítása

Illusztráció: Paul Klee