Havasi Attila trubadúrfordításai

Afons’ Eanes do Coton

Apátné asszonyom, ha más…

 

Apátné asszonyom, ha más
nem, ön minden jónak tudója,
s bölcs is, mint mondják (Isten óvja);
hallgasson meg, ki jó tanács
végett kegyed tán zaklatom:
most házasodtam, s nem tudom,
hogy mi fán terem a baszás.

Ugyanis fülembe jutott,
hogy a tökéletes dugásban
kegyednél, asszonyom, tudásban
s tapasztalatban nincs nagyobb,
s kérem: legyen a mesterem,
hisz én e téren, restellem,
de szinte zöldfülű vagyok.

S ha öntől leckét vehetek,
s egykor mester-baszó leendek
én is, meghálálom kegyednek,
s megteszem, amit tehetek:
baszás közben mindenkoron
az ön üdvéért, asszonyom,
egy Miatyánkot rebegek.

S így, úrnőm, biztos mennybe megy –
üdvére hat hét koplalással
sem lehet ennél jobb hatással,
s az Úr előtt is kedvesebb,
ha az Ő báránykáinak
oktatja, hogy s mint basszanak,
s miképp riszálják seggöket.

 

Fernand’ Esquio

Apátné asszonyom, kegyednek…

 

Apátné asszonyom, kegyednek
én, Fernand’ Esquio lovag,
küldöm ez ajándékokat,
jeléül a mély tiszteletnek,
s mert jobban nem érdemli más:
négy nagy fasz, francúz kvalitás,
keresve se találna szebbet.

Mert barátnémnak nevezem,
kegyelmedért nem volna drága
számomra semmi, ám hiába,
más nincs most kéznél hirtelen:
négy kiváló fasz, két csomagban,
magam egy polgárnőtől kaptam,
s kegyednek adom szívesen.

Kegyelmed finom gusztusa
biztos tetszésben részesíti
őket, hisz büszkén ékesíti
mindet kettős golyóbisa:
négy lófasz, jó nagyok s erősek,
orans használja kegyed őket:
vegye be majd – imáiba.

Havasi Attila fordításai

images

Illusztrációk: Hieronymus Bosch

Közös megegyezés

Kikönyökölt az ablakon és sápadt füstöt fújt a sötét utcára. Tudta, hogy papírforma szerint nem gyújthatna rá a kocsiban, de már a tetőn kopogó eső zaja is pont eléggé irritálta, semmi kedve nem volt megázni is. Mindenki feldughatja magának a problémáit, gondolta. Az utolsó éjszakája szolgálatban. Tőle már aztán meg is dögölhet valaki a taxiban, céges autó. Gyűlölte, hogy mások csicskáztatják, de még mindig inkább ült három évet volán, mint rácsok mögött. Hálás volt a fiúknak. Tiszta papírok, stabil fizetés, ő meg cserébe néha csak annyit kérdezett ‘hová?’, aztán befogta, meg nem ütötte be az órát. Jó üzlet volt, egy időre. Amíg szagot vesztettek a kopók. Most viszont már kezdte ő is nehezen bírni a bűzt és tovább akart állni, új város, új élet. Új lehetőségek.
Megint beleszívott a dohányba. A visszapillantóban egy alak lépett ki a fekete esőfüggönyből, le a járdáról, be a közvilágítás sárga fényébe. Ballonkabát, arcába húzott kalap, zsebre vágott kezek. Persze, hogy még így végszóra betalálja az egyik jómadár. A repjegy mellé lottószelvényt is vennie kellett volna, gondolta. Az ügyfél szó nélkül feltépte a hátsó ajtót, majd tocsogó hanggal ledobta magát az ülésre. A kalapot nem vette le.
–Hová? – kérdezte a sofőr kiejtve a cigarettát az aszfaltra, feltekerve az ablakot.
–Róbert utca 76. – hangzott a válasz.
A taxi megindult. Az óra nem.
Rádiót sem kapcsolt, nem sok értelme lett volna. A nyikorgó ablaktörlők, kopogó eső és zúgó motor elegek voltak háttérzajnak. Néha egy-egy kátyú, hogy monoton se legyen. Kényelmes tempóban gurultak végig a városon. Nem nagyon volt forgalom, a piros lámpák bizonyultak a legnagyobb akadálynak. Ahogy várta a zöldet, unottan bámult kifelé. Egy talpig retkes vénember a szemetesek között, kérdéses megfagy-e reggelre. Egy másik taxi egy kereszteződésnél, bizonyára részegekkel az utastérben. Dolgozó lányok egy-egy sarkon. Végigmérte őket, egy fiatal szőkét meg is jegyzett. Még utoljára kiélvezi majd a helyi kínálatot, ha kirakta a klienst. Az utolsó lehetősége rá, nem fog többé visszatérni. Innen csak akit kirúgnak, az áll fel. Ő viszont úgy döntött nyugdíjba megy, csak épp a felmondását nem adja le, nem zavar vele senkit.
Az óra nem járt, de az idő igen. Valamivel éjfél után lehetett és kezdtek közeledni a cél felé. Még egy pár sarok. Már ma van, gondolta, eljött a nap. Hamarosan szabadul. Egy régi cimborájánál húzza magát meg amíg egyenesbe jön. Azt még nem tudja mihez fog kezdeni, de majd lesz valahogy, mint eddig mindig. Ha összejönnek a dolgok, majd nyit egy kocsmát. Lehet, hogy keres valami asszonyt akivel elviselik egymást. Talán még egy kutyát is vesz.
Két balkanyar, aztán pedig egy jobb. Helyben voltak, egy omladozó bérház mellett parkolt le, a címtől pár méterre. Csendben ülve várakozott, a motort nem állította le. Nem sürgette az utast, nem szólt bele a dolgába. Rövid idő után mozgás zaja szűrődött előre a hátsó ülésről, örült, hogy végre távozik az ügyfél. Nyújtózkodva sóhajtott és a szőke lányra gondolt, az utolsó éjszakára amit itt fog tölteni. Hirtelen egy fémes kattanást hallott maga mögül. A dörrenést már nem.

ZHÉ SHI – JU FU: Zhé Shi és az idill

 

Zhé Shi neve azt jelenti: Ami Van.
Ju Fué azt: Jól Van. Van rá válasz.

Teri néni mondja: mi marad az idillek után? kivágott erdők és mosatlan

 

Már rég a levegőben lógott. Hogy valaminek történnie kell. Kerekes Anti bácsi és a nagyfőnök évek hosszú során át próbálkoztak és még mindig semmi-semmi. Lenni kell egy változásnak, amely meghozza, amit meg kell hozni. Mit? hát a jutalmakat meg a tisztánlátást és főképp: az emelkedettséget. Deus ex machina tegyék meg, amit mi már nem tudunk.

Ennek érdekében készületeket tettek. Az általános képlet: folyton készület. Ha úgy vesszük, az egész életük nem volt más, csupa készülődés. Amikor megjött a hír: Érkezik! Természetesen mindenki eléje megy. A legszebb szobát kapja. Virágokkal fogadják, kosztümben. Díszebéddel, naná, hat üvegvázával, szósszal és tószttal, comme il faut. Ezentúl más lesz, úgy, hogy tudni fogják. Másképp lesz ugyanolyan. Minden marad a régiben, csak éppen más szemmel néznek majd rá.

Zhé Shi a terem közepén nézte az előkészületeket. Kicseréltek asztalt, széket, még a virágcserepet is. Teri néni mosta az ablakot. A főfők a lényegről tanácskoztak: hogy legyen. Mit mondjanak. Hova ültessék. Stb. Zhé Shi attól tartott, ha van egy csöpp ízlése ennek az inspektor-valaminek, nem jön el, ahogy rendes irodalmi fordulatokhoz illik. Esetleg eljön és közben nem ő az. De nem. Az inspektor – mert végül is effélének szabta ki őt a hitből a várakozók kollektív tudata – megjelent. Meg kellett jelennie, mert a semmiből is kiszobrozták volna a várakozásukkal. Megjelent pontosan úgy, mint Alexandra David Neel útjain egy sapka a bokron, majd a sapkához fej és test, majd a ló és végül még beszélni is tudott. Nem sokat. Csak amit illik. Megérkezett és minden úgy zajlott, amint akarták. Köszöntötték. Fogadta. Meghívták. Elfogadta. Ebéddel kínálták. Megette. Csak a virágokat nem szagolta meg. Aztán úgy, ahogy fontos és elfoglalt személyekhez illik, gyorsan távozott.

A terített asztal leürült, kialudtak a gyertyák. Az ünneplők elvonultak, ki-ki a maga körébe értékelni az eseményt, a kapott szépen hangzó szavakat. Most csillapul a gyomrokban az étel. A tanácskozó szobákban szanaszét maradtak a székek és a papírlapok teleírva. Zhé Shi felnyalábolta a mosatlant. Majd Teri nénivel letörlik a ráragadt nyálat. Sok volt a tányér, egynek kicsorbult a széle. Teri néni az egészet vízbe borította, vállat vont és elment pisilni. A kagylóban csak a kesztyűje lebegett a felszínen.

 

 

(Illusztráció: Ju Fu egy kávézóban. „mese habbal”; Ju Fu Arca és az Idő)

Magyar költők katalánul

1977-ben alapított, a katalóniai Vicben megjelenő folyóirat, a Reduccions 117. számában válogatás olvasható magyar költőktől. A költőket és a verseket Déri Balázs és Carles Dachs, katalán költő fordította, a nyersfordítások Faluba Kálmán, a válogatás és a tanulmány pedig Déri Balázs munkáját dicsérik.

A válogatásban szereplő költők: Ágh István, Balázs Imre József, Bari Károly, Biró Krisztián, Csehy Zoltán, Déri Balázs, Duma-István András, Ferencz Győző, Gergely Ágnes, Horváth Eve,  Imre Flóra, Kántor Péter, Kemény István,  Kerber Balázs, Lator László, Makáry Sebestyén, Markó Béla, Marno János, Németh Zoltán, Oravecz Imre, Rakovszky Zsuzsa, Rosmer János, Simon Márton, Szálinger Balázs,  Takács Zsuzsa,  Tolnai Ottó, Tőzsér Árpád, Vajna Ádám, Várady Szabolcs, Zalán Tibor.

A folyóiratszám itt érhető el:
https://dialnet.unirioja.es/ejemplar/609803

A versek a 49-128. oldalon, a versek megértését segítő jegyzetek a 129-133. oldalon, a tanulmány (mely Déri Balázs munkája) pedig a 137-160. oldalon olvashatók.

 

ha eszembe jutsz

 

dohányfüstös lépcsőház hallgatózó szomszédok rohanok lefelé a negyedikről nézel kicsit mielőtt utánam indulsz de nem fogsz elkapni nem engedem át akarom ugrani a lépcsőfokokat a fordulóban megcsúszok vérezni kezd a térdem és sajogni a szám. erőt veszek magamon mert bőrömön már érzem a kezed szorítását orromban a fröccszagot kivágom magam előtt a bejárati ajtót kint vagyok de nem tudok megnyugodni egyre jobban szorul a szívem a hidegben számra fagy a kicsorduló nyál rohanok mint egy állat nem tudom hová csak menni menni menni innen el mert aki marad megérdemli a sorsát de harcosnak kell lenni örök harcosnak mondta sokszor anyám nem engedni hogy megtörjenek csókot adni annak aki jó ütést annak aki bánt. futok a házak között azt képzelem összezárnak mögöttem a tömbök meg fogok menekülni az ablakokban karácsonyi fényfüzérek villognak imádkozni kezdek menet közben a földet bámulom elhagyott dohány és üres fecskendők hevernek mindenhol fogyni kezd a levegőm eltölt a pánik folynak a könnyeim hunyorognom kell. két ismerős állít meg látom rajtuk hogy megrémisztettem őket kérdezik mi van velem mondom apám megint ketten maradtunk és leitta magát összenéznek megfogják a vállam megsimítják az arcom mondják semmi baj Anna apád már két éve meghalt semmi baj.

 

(Illusztráció: Serge Horta: Sheer Urbanism)

Aki dudás akart lenni

“Der große, große Teufel”, sagt der Junge fröhlich.

Daniel Kehlmann az egyik legnagyszerűbb kortárs német író. Magam az utóbbi napokig egyetlen regényét olvastam el, és — mint írtam is róla — nevettem végig: a Humboldt és Gauß életútját földolgozó Die Vermessung der Welt (A világ fölmérése) címűt. Valahányszor eszembe jut az a könyv, olyan, mintha megcsiklandozná valaki az oldalamat; alig bírom visszafojtani a kuncogást.
Most azt a művét olvastam el, amelyet maga Kehlmann a pályája csúcsának tekint: a harmincéves háború idején játszódó Tyll című nagyregényt.
A regény főszereplőjét a szerző Tyll Eulenspiegelről mintázta, aki legendás alakja a német irodalomnak. Eredetileg ő egy XIV. században élt vásári komédiás volt, bohóc, kötéltáncos és zsonglőr, aki meséivel görbe tükröt tartott kora társadalma elé. Alakját sokan feldolgozták, legkorábbi forrásunk egy 1510-es népkönyv, melyet aztán különféle nyelvekre fordítottak le, majd írók és zeneszerzők is újrakomponálták a történetét.

Vajon miért helyezi Kehlmann a XVII. századba ezt az alakot? Nyilván azért, mert Tyll (vagy Till) fogalommá vált. Ő az az ember, aki soha nem hal meg; aki túlél minden kort és minden történelmi fordulatot, éppúgy élhet a középkorban, mint az újkorban, és élhetne akár a jelenben is. Egy magatartás avagy még inkább: életforma, sőt még inkább: életfelfogás jellegzetes képviselője ő. Ő az az ember, aki nem tagozódik bele a társadalom merev szokásrendjébe, hanem kiszakad abból, hogy szabadon, bár bohócként járjon a saját útján, meghódítva olyan magasságokat, amelyekről az egyszerű halandók legfeljebb álmodni képesek.
Tyll tehát maga a művész szimbóluma? Nem egészen. Tyll több is, és kevesebb is művésznél. Kevesebb, mert alkotásai nem maradandók, csak a pillanatnak szólnak. De több, mert azokban a pillanatokban viszont az élet legvégső kérdéseit feszegeti, a világ lényegét, működését tárja föl, és hatása sokkal rendkívülibb, mint egy hétköznapi művészé: képes az emberekből kihozni az állatot; de ha úgy akarja, az állatokat akár beszélni is megtanítja.
Minderre csak úgy lehet képes, ha transzcendens erők szegődnek hozzá segítségül. A regény elején megismerjük Tyll gyerekkorát, és szó van egy éjszakáról, amelyet Tyll teljesen egyedül tölt el a farkasokkal és különféle rémségekkel teli erdőben. Ez az éjszaka amolyan beavatási szertartás az akkor már képességeit próbálgató, kötélen táncolni tanuló fiú számára. Apja, egy különleges molnár, az inasaival indul a keresésére, és amikor meglátják őt az erdő mélyén, megfagy ereikben a vér. Olyat látnak, amiről alig hiszik el, hogy valóság lehet. A hátborzongató jelenetben az apa végül képes szóhoz jutni, és megkérdezi Tylltől, mégis mi bújt belé.

“Der große, große Teufel”, sagt der Junge fröhlich.

Vagyis: a nagy, nagy ördög, feleli a fiú boldogan.
Miféle ördögről van szó? Netán a kereszténység Sátánjáról? Teológiai értelemben bizonyára nem, de a regény világában kulcsszerepet játszó jezsuita felfogás szerint, amely mélyen át van itatva a túlvilág (és az örök túlvilági szenvedés) iszonyatával, nagyon is. Itt is látszik, milyen zseniálisan választotta ki Kehlmann a történet korát: a XVII. században fénykorát élő ellenreformációs mozgalom interpretációs terében minden másnál világosabban látható, mi az, ami ellen ez a mondat felszólal.
A regényben fölbukkanó jezsuita inkvizítorok sok tekintetben nagyon is hasonlóak Tyllhez (és Tyll “boszorkány” apjához, aki a világ rejtelmeit kutatja a maga kezdetleges módszereivel, miközben egymaga ébred rá évezredes filozófiai rejtélyekre). A hétköznapi tömegből kiemelkedve ők is a tudás, a világ megismerésének szolgálatába állnak. De van egy pont, amelyen nem juthatnak túl, és éppen ezért az ezen átjutókat engesztelhetetlenül üldözik, irtják, pusztítják. Számukra ugyanis ez a pont a “nagy, nagy ördögé”: a szabad, független, tiszta megismerés, a minden kényszertől mentes boldogság, a levegőben repülés lehetősége. A kötéltánc vállalása iszonyatos mélységek fölött.

Nem ez az egyetlen mozzanata a regénynek, ahol a szöveg egészen döbbenetesen elmélyül. A könyv fölvonultatja a XVII. század számos ismert figuráját. Micsoda zavaros és összetett kor. Az angol “téli királyné”, akinek férjét Prágában királlyá koronázták (majd még azon a télen el is üldözték a trónról), kirobbantva ezzel Európa történelmének egyik (ha nem a) legvéresebb és legpusztítóbb, soha véget érni nem akaró háborúját, gyerekkorában még Shakespeare drámáinak bűvöletében nőtt föl. Ez a látszólag anekdotikus érdekesség azonban a regényben szervező elvvé válik: Liz ugyanis innentől fogva már az igazi drámákat keresi, és a háború is tulajdonképpen azért tör ki, mert Liz szeretett volna élőben megélni egy Shakespeare-drámát. (És csak bamba és ügyetlen férjére haragszik, aki elüldözését képtelen méltó monológgal kommentálni.) Mi ez, ha nem megdöbbentő felismerés? A háborúkat nem ügyetlen királyok, versengő fejedelmek, vallási fanatikusok és vérszomjas hadvezérek robbantják ki, hanem drámaírók…
A művészet tehát embertelen, pontosabban: emberfeletti hatalom. Sokkal nagyobb hatalom, mint akármelyik királyé. Az uralkodók a regényben komikus alakoknak mutatkoznak, a svéd Gustav Adolf, a kor legnagyobbja, ételmaradékokkal a szakállában fogadja sátrában a téli királyt, miközben környezetét iszonyatos bűz lengi be.
De mint minden nagy írónál, komikum és tragikum elválaszthatatlanok itt is. Kehlmann csodálatosan kiegyensúlyozott kompozíciót működtet, melynek során gyönyörűen tükröz egymásra gazdagot és szegényt; fenségest és szánalmast; jót és gonoszt; félelmetest és nevetségest. Az elbeszélő nem elfogult senkivel sem, mindenkinek megmutatja — legalább egy pillanatra — a jó és a gyenge oldalát, maga is sokszor a giccs határán kötéltáncolva.
Olyan az egész, mint amikor valaki kiölti a nyelvét. Mint amikor a “nagy, nagy ördög” kiölti a nyelvét. Hullahegyek között, fekélyek, pestis, döghalál és pusztulás pillanatnyi szünetében jön valaki, aki mégis nevetésre bírja az embereket, és sokkal magasabban állva, mint ők, kaján vigyorral nézi, ahogyan a népek gyilkolják egymást. A könyv borítóján látható ez a hideglelős vigyor, egy ördög vigyora, aki emberfeletti módon emberibb, mint az egymást pusztító tömeg arctalan masszája. Nem hiszem, hogy bármikor is képes lennék elfelejteni. Zseniális könyv.

Az eredeti megjelenési hely:
Bodrogi Csongor: Még mosolyog a rég letűnt fény, Tanulmányok, esszék és kritikák Kosztolányiról és másokról, Könyvpont Kiadó, Budapest, 2023, 137-139.

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info