vacsora

könnyekkel főzött húsleves
megtört lélek és burgonya
rántott húsom panírja
megfelelési kényszer
zöldség helyett önvád
a köret gyűrűző
gyomorideggel
kiömlött a kávé
zaccból főtt dühön
estére amúgy se kéne
úgyis elmegy az étvágyam

cordon bleu

ha minden egyes mi lett volna ha
gondolatom után csak egyetlen
érmét tettem volna bele a rózsaszín
unikornisos perselyembe,
elmehetnék vacsorázni belőle
egy csicsás étterembe, rendelhetnék
fehér száraz bort és cordon bleut
azzal a furcsa körettel, amit
nem értem, hogy szerethet ennyire,
lehet, jobban meg kellene ismernem,
rájönnék, nem a hússal van a bajom,
meg a sajttal, sokkal inkább azzal,
hogy nem kérdeztem rá őszintén
már a legelején, hogy ízlésesen
panírozva vagy inkább bunda nélkül
tálalva tetszenék-e jobban, hacsak
az ő kifinomult nagyvárosi
ízlésének ez nem túl pikáns

latte depresso

sajnos nem hagyja el a testemet
a szomorúság sem az ipari mennyiségű
kávé sem pedig a szedd össze magad
tanácsoktól pedig milyen jó lenne
ha létezne a latte depresso
amiből elég egyet bedobni
hogy eltűnjön a fájdalom
ez lehetne a lélek aszpirinje

dubaji csoki

értelmetlen őrületeknek hódolunk
ami néha tömegpszichóhissá válik
ilyen volt a dubaji csoki is

mindeközben nekem végig
maradt az egyéni addikcióm
sziasztok a vízkék szemek függője vagyok
jobban mondva csak egynek

van némi átfedés a dubaji csoki
és a vízkék szemek között
míg az egyiket nem is kívánom
a másik számomra az elérhetetlen luxus

desszert

életem első répatortája odaégett
pedig éppenhogy átsült
csúnya bundája alatt ehető
kicsit olyan lett mint én
külsőleg szénné égetve
de belül mostanra pont jó
ki akar hibákkal együtt fogyaszt

lennék desszert egy cukrászdában
ahol kékszemű felszolgálók tálcán
kínálnak mint házi specialitást

(Illusztráció: Svetlana Novikova: Coffee Cup Still life)