Bejegyzések kategória bejegyzései

Miért a vers? (Csehy Zoltán Satyricon-átiratáról)

Mit is kezdjünk manapság a verses epikával?
Sokan a XIX. századi verses elbeszélések divatjával a magyar irodalom „megkésettsége” mellett érveltek. A Toldi, a János vitéz, a Buda halála vagy a Délibábok hőse sikere eszerint azt bizonyítaná, hogy a magyar irodalom és a magyar közönség a XIX. század derekén még nem érett meg az „igazi” regényekre. No de milyen az igazi regény? Elég nehéz magunk elé képzeli a Háború és békét jambusokban, hexameterben vagy alexandrinokban, de tulajdonképpen semmi bizonyíték nincs arra, hogy volna a nyugati regénynek valami ideális, kitüntetett, kizárólagos, célszerű formája. Térey János Saulusa óta nehéz a verses epika idejétmúltsága mellett érvelni.
Petronius Arbiter, akit a fordító, Csehy Zoltán a kiadás fülszövegében is „az európai irodalom első és mindmáig egyik legjobb regényírójának” nevez, prózai művet alkotott, ámde Csehy a művet verses átiratként emeli be a XXI. századi magyar irodalomba. Szakítás lenne ez – az amúgy is illuzórikus és konvenciókon alapuló – műfordítói hűséggel? Vagy talán a „formahű fordítás”régi  eszményével? Mikor is „hűségesnek” nevezzük azt a fordítót, aki angol jambusokat magyar időmértékbe, azaz egy másféle versrendszerbe fordítja „át”. Vagy a verses átirat egyfajta trendfordulót jelez, amikor a fordítók nyíltan szakítanak mindenféle konvencionális formai hűséggel? Az a gondolat is kísérthet bennünket, hogy a hexameteres Satyricon amolyan ellenválasz a rímtelen jambusokban születő új Dante-fordításra – olvasóként csak örülni tudunk a költői formák párbeszédének, az ilyen fajta költői replikáknak.
Ám miért vers? Miért a hexameter? Mi az, amitől „időszerű” vagy bátor tett hexameterekben fordítani három, Nero császár alatt élt félművelt csavargó erotikus kalandjait és egzisztenciális megpróbáltatásait? A verses formáknak talán mélyebb az emlékezete a magyar irodalomban, mint a prózának. Hiszen a hexameter nemcsak ünnepélyes, hanem mulatságos, népies, szatirikus versmérték is lehet (ld. Ludas Matyi, A helység kalapácsa), miközben azt sugallja, hogy „lennie kell” valahol valamilyen elveszett formának, „ragyogó űrnek”, hősi vagy ideális teljességnek, amivel szemben ironikus kontrasztot jelent ez a homoerotikus, kocsmai kalandokat elmesélő, „gyalog járó”, „pajzán” hexameter. Ahogy a mű elején bemutatott szónokiskolában is tudni vélik:

Minden idők nagy szónokolói között, ti, gyalázat,
járattátok az ékesszólást így le korunkra!
Csengő-bongó tarka cirádákban ragyogó űr
tátong, ernyedtekké váltak az izmok igencsak,
és a beszéd tudománya ma tönkre aszott öregember.
Persze, Sophocles, Euripides kora tudta, miként kell
illő szóra akadni, de Pindarus és a kilenc nagy
lírai költő is, kik a hexametert kiherélték.
Hogy ne a költőkkel példálózzam, maga Plátó,
s persze, Demosthenes sem fosta a szót, ahogyan ti…

A ritmus eme emlékezete – és nemcsak a sok, a fordítói nyelvbe mesterien vegyített intertextus – sajátos színt vagy mélységet kölcsönöz a sok regényes csihi puhinak, kavargásnak, zabálásnak, felfordulásnak, ahogy a hexameteres forma teremtette „ragyogó űr” segít felidézni az antik Lakomá(ka)t, Trimalhio nevezetes bulijának hősi vagy magasztos előképeiket. Mert hiszen a regény csavargói hősei mindvégig egy kifordított vagy mulatságosan rosszul felidézett irodalmi emlékezet romjai közt bolyonganak. Ennek alapján érteni vélem, miért tartotta Csehy Zoltán a hexametert időszerűnek és a műhöz illőnek.
A fordítás nyelvezetében, a mű értelmezésében talán ott kísért Pasolini Petriliójának emléke is. Csehy – pedig ez is nagyon érdekes lenne – nem helyezi a cselekményt a saját korába, de elhagyja az eredeti Satyricon jobbára a klasszikus antik irodalommal feleselő versbetétjeit, és a nyelv révén helyezi el – szinte tévedhetetlen pontossággal – a mi korunkba Nero századának csavargóit.
A spontánság mesteri látszata, a sok sorok közti áthajlás, a rengeteg pongyolá(nak tűnő) fordulat, a csapongás és rendetlenség – hexameterekkel megfegyelmezett – vonzó esztétikája szinte elfeledteti velünk, hogy egy töredékben maradt mű ragyogó átiratát olvassuk.

Petronius Arbiter: Satyricon.
Hexameterekben magyarította Csehy Zoltán.

(Kalligram. 2014.)

url

EJ Koh: Hegyhalom

Megőrizi a csendet. Teszi ezt magába roskadtan a széken.
Ebbe kapaszkodik, kitartóan, szakadatlanul. 

Egyre nagyobbá, kisebbé válik. Kimerült a fáradságtól
—távolról is, áthatol a sötétségen. 

Kényelmes számára a semmittevés.
Kiábrándul jelentőségének teljéből. Inkább hisz a védtelenben, 

mint a megvilágosodásban. A szíve mélyén, a halálra vár.
Már csak az idő vonszolja, kiérdemli hát a pihenést. 

Senki se tudja, miért oly csillogóan könnyezik, akár az emlékezet.
Amikor kérdeztem, annyit mondott, a halálnak kell elsőnek érkeznie.

 

Nagypál István fordítása

Internet és radikalizmus

Tanulmányomban az  internet és a radikalizmus kapcsolatát igyekszem  különböző interdiszciplináris források segítségével áttekinteni.
Az internet születése óta rengetegen foglalkoztak azzal, vajon milyen hatást fog kifejteni, ez a fantasztikus felfedezés az emberek életében. A ’60-as években útjára induló „találmány”, mára már több mint 3,5 milliárd felhasználóval rendelkezik, és ez a szám másodpercenként nő.[1] Egy 2016 januárjában mért adat alapján, a Magyarországon élő emberek 80,2%-a használta már az internetet.[2] Ezekből az adatokból kiderül, hogy az internet egy fontos pozíciót tölt be az emberek mindennapjaiban.
Az információáramlás rendkívül felgyorsult az eredetileg hadászati célokra kifejlesztett „találmánynak” köszönhetően. A véleményét bárki, bármikor a nyilvánosság elé tárhatja, filmekhez, zenéhez, a kultúrához szintén szempillantásnyi idő alatt hozzáférünk, és amit mi, azaz egy átlagos felhasználó lát,[3] az csak a jéghegy csúcsa, ugyanis az ún. Deep weben keresztül, megannyi illegális szolgáltatást (pl.: drogok, bérgyilkosok stb.) is igénybe vehetünk.[4]
A kutatások nagy része kezdetben az internetre, mint demokratizáló médiumra tekintett, ma már azonban többen például Cass Sunstein, és az ő nyomán Iványi Márton éppen ennek az ellenkezőjét állítja. A megannyi vélemény, különböző csapdákba sodorja az embert, és elősegíti a csoportpolarizációt. Az interaktivitás következtében, a felhasználók, kiszűrhetik azokat a tartalmakat, amelyek számukra nem hordoznak érdekes információkat, vagy éppen azokat, amelyek nem állnak közel a saját véleményükhöz. Ennek a folyamatnak köszönhetően egy ún. visszhang kamrába kerülnek, és a velük egyetértő felhasználókkal együtt egy elszigetelt csoportot fognak létrehozni, ami azért veszélyes, mert az emberek csoportban sokkal inkább fogékonyak a szélsőségekre, mint egyénenként.[5]
Az előbb említett folyamat tehát az egyik tényező, amely elősegíti a csoportpolarizációt, illetve a szélsőségek kialakulását, ezen kívül a szociálpszichológiában még négy további tényezőt említenek. Az első: minél több ember gondolja ugyanazt, mint mi, annál jobban meggyőződünk a saját igazunkról, a második: minél több érvvel támasztják alá gondolatainkat, annál jobban meggyőződünk igazunkról, a harmadik: az egyén a legjobb benyomásra törekszik a csoport előtt, ezért egyre inkább úgy cselekszik, hogy megfeleljen a csoport elvárásainak, a negyedik: minél többen erősítik meg a szélsőséget, annál inkább teret nyer.[6]
Egy másik tényező, amely segít a radikalizmusnak, az a tudás, és az információ közötti különbség. Nyíri Kristóf, még a 2000-es évek elején választja ketté ezt a két fogalmat, szerinte a tudás egy előrehaladottabb, rendezettebb fázis az információval szemben,[7] ebből kifolyólag nem elég, hogy az internetnek köszönhetően rengeteg információhoz jutunk, ha azt nem rendezzük megfelelően, és nem kezeljük a helyén, nem lesz belőle használható tudás.
Ez a két tényező, azaz az internet töredékekre hullása, illetve az információ nem megfelelő feldolgozása, egy parttalan vitához vezethet. A különböző csoportok kapcsolattartási hiányából ún. (kiber)balkanizáció alakulhat ki, azaz a megannyi csoport csak elbeszél egymás mellett, és saját álláspontját hirdeti, ahelyett, hogy megfelelő konszenzusra törekedne.[8]
Mi az, ami miatt vonzó a szélsőséges nézetek számára az internet? Egyrészt a már korábban említett ok, azaz a gyors információ csere miatt, másrészt a világháló névtelenségéből adódó anonimitás, harmadrészt pedig annak, hogy a különböző radikális pártok, ideológiák, a hagyományos médiaplatformokból (pl.: televízió, rádió, újság) kiszorultak. Az internet viszont ebből a szempontból ellenőrizhetetlen, gyakorlatilag nincs cenzúra, így bátran megjelenhetnek olyan írások, blogok, weboldalak, amelyek hangvétele antiszemita, kommunista, vagy fajgyűlölő stb..[9]
Miért veszélyes ez a jövőre nézve? Noha egy Medián által készített felmérés (2400 embert kérdeztek meg) szerint a politikai, közéleti ügyekben az emberek többsége még mindig a televízió segítségével tájékozódik, azonban ezt szorosan követi az internet, sőt a 18-29 éves korosztály számára, az internet legalább annyira fontos hírforrás, mint a televízió, ez nagyon hangsúlyos, ugyanis a jövőbeni közvéleményt ez a korosztály fogja meghatározni.[10]Ami még a felmérésből szembetűnően látszik, a napilapok, illetve a hetilapok háttérbe szorulása. (I. melléklet)
A szélsőséges pártok erőssége egyrészt a jól elkészített weboldalakban rejlik, egy amerikai kutatás szerint, azok az oldalak, amelyek interaktív tartalmakkal bírnak, jobban megragadnak az emberek fejében.[11] A második pont, amely az erősségük, és a hagyományos pártok gyengesége, az, hogy ők hangsúlyt fektetnek az internetre, és fontos számukra az internetes megjelenés, illetve a webes kapcsolattartás követőikkel. A JOBBIK például kifejezetten hangoztatta, hogy ők rendelkeznek a legtöbb követővel a magyar pártok közül a facebookon.[12]
A hagyományos pártok passzivitására egy rendkívül jó példa, a FIDESZ kampánya a kvótanépszavazással kapcsolatban, a hagyományos médiaplatformokon folyamatosan „eszünkbe” jutatták, hogy közeleg az idő, és dönteni kell, azonban az interneten egyáltalán, vagy csak elvétve találkozhattunk a „Tudta” kezdetű kérdésekkel.
A harmadik erősségük, a retorika, ugyanis az emberek gyakran nehezen értik meg a hagyományos politikai pártok üzeneteit, ezzel szemben például a radikális jobboldal, egyszerű szlogenekkel, üzenetekkel dolgozik.[13] A kuruc.info elérhetőségű radikális jobboldali hírportál is kifejezetten büszkélkedik, azzal, hogy mennyi látogatóval rendelkezik, a felmérést egyébként szintén a Medián készítette el, ebből kiderül, hogy az említett hírportálra naponta többen látogatnak el, mint a Magyar Nemzet, illetve a Népszabadság online platformjára.[14] Emellett a Barikád nevű radikális jobboldali lap szintén rendelkezik online platformmal. A hírportálok mellett fellelhetünk megannyi náci (csak Németországban több mint ezer oldal, és 38 online rádiócsatorna), kommunista, radikális környezetvédelem, szélsőséges zsidó, szélsőséges iszlámot propagáló oldallal.
Körülbelül 2-3 éve folyamatosan felröppenek az interneten, illetve a sajtóban olyan hírek, amelyek szerint a szélsőjobboldali pártokat, Putyin, és emberei támogatják anyagilag. A 888.hu kormány közeli internetes hírportál, megemlíti a kuruc.info-t is, mint egy olyan radikális jobboldali portál, amelyet az oroszok pénzelnek, de emellett megemlíti a hidfo.ru domainnen elérhető weboldalt is.[15]
A Spiegel szerint, Putyin nem csak a Jobbikot támogatja, hanem többek között anyagi forrást biztosított a Le Pen vezette franciaországi Nemzeti Frontnak.[16] Az Observer, a Györkös István féle ügy apropójából, egy hosszas cikket közöl, amely az előbb említett Jobbik-Putyin kapcsolattal foglalkozik. Ebben megemlítik, hogy Putyin a pénz által, a NATO, és az EU belső bomlasztását várja.[17] Ezek a hangok annak következtében erősödtek fel, hogy az EU az elmúlt években felmerülő kérdéseket nem tudta hatékonyan megoldani, így a szélsőségek nem csak az interneten, hanem az unión belül is a felszínre kerültek.
A 888.hu szerint a kuruc.info kezdeti orosz ellenes hangvételével szemben, mára oroszbarát lett, véleményem szerint, ez a váltás csakis az EU-szkeptikus hangok felerősödésének köszönhető.[18] A hidfo.ru a tartalma erősen NATO, illetve EU-ellenes, emellett az index.hu cikke szerint biztosan orosz befolyásoltság alatt áll az oldal, erre a cikk szerint bizonyíték, többek között a cirill betűs köszöntő, illetve a két évvel ezelőtt valószínűleg az oldalon lépten nyomom fellelhető Vkontakte-megosztási (ami egy kedvelt orosz közösségi oldal) lehetőség,[19] ma már azonban ezt lecserélték a Twitterre.
Összegezve, rendkívül sok veszéllyel jár az, ha a hagyományos (konzervatív, liberális) politikai centrumban lévő pártok nem fordítanak kellő figyelmet az internet erejében rejlő lehetőségekre. Az interneten elérhető közösségek, amelyeket mint a II. melléklet is mutatja zömében fiatalok alkotják (15-34) így ez a jövőt alakító tömeg a szélsőségek irányába sodródhat. Az első mellékletből is kiderül, a jövő nem a hagyományos médiaplatformoké, Az Egyesült Államokban, ezt már felismerték, és a választásokon erőszeretettel használják az internet nyújtotta lehetőségeket.[20]

Felhasznált Irodalom

IVÁNYI Márton: „Kiber szubkultúrák”: internet és radikalizmus”. Infonia 2014/2 p. 45-65 (http://www.infonia.hu/digitalis_folyoirat/2014/2014_2/i_tarsadalom_2014_2_ivanyi.pdf)

Nyíri Kristóf: Bevezetés In: Nyíri Kristóf (szerk.): Mobil információs társadalom: tanulmányok. MTA Filozófiai Kutatóintézete 2001 (http://mek.oszk.hu/10100/10130/html/)

Internetes források

http://www.internetlivestats.com/internet-users/

http://www.internetlivestats.com/internet-users/hungary/

http://www.agr.unideb.hu/~agocs/informatics/05_h_ecdl/ECDLweb/ecdlweb.uw.hu/m7-02.html

http://index.hu/tech/2013/01/29/bejartuk_a_web_sotet_oldalat/

http://median.hu//kepek/upload/2015-07/M%C3%A9dia_2014_2015_sajt%C3%B3besz%C3%A9lget%C3%A9s.pdf

http://www.poltudszemle.hu/szamok/2011_2szam/papp.pdf

https://kuruc.info/r/6/61613/

http://888.hu/article-az-oroszok-kilora-megvettek-a-jobbikot

http://www.spiegel.de/politik/ausland/afd-und-front-national-putin-umwirbt-europas-rechtspopulisten-a-1004746.html

http://observer.com/2016/10/putins-support-for-europes-far-right-just-turned-lethal/

http://index.hu/tech/2014/08/16/neonacike_lehet_a_fegyverbotranyt_borito_hirportal/

Radikális oldalak

http://www.hidfo.ru/

https://kuruc.info/

https://www.biggreenradicals.com/

http://rednews.hu/?screen_width=1920

http://fenteslent.blog.hu/

Mellékletek

[1] http://www.internetlivestats.com/internet-users/ letöltés: 2016.11.20

[2] http://www.internetlivestats.com/internet-users/hungary/ letöltés: u.a.

[3] http://www.agr.unideb.hu/~agocs/informatics/05_h_ecdl/ECDLweb/ecdlweb.uw.hu/m7-02.html letöltés: u.a.

[4] http://index.hu/tech/2013/01/29/bejartuk_a_web_sotet_oldalat/ letöltés u.a.

[5] IVÁNYI Márton: „Kiber szubkultúrák”: internet és radikalizmus”. Infonia 2014/2 p. 45-65 (továbbiakban: IVÁNYI 2014) [http://www.infonia.hu/digitalis_folyoirat/2014/2014_2/i_tarsadalom_2014_2_ivanyi.pdf] letöltés u.a.

[6] IVÁNYI 2014

[7] Nyíri Kristóf: Bevezetés In: Nyíri Kristóf (szerk.): Mobil információs társadalom: tanulmányok. MTA Filozófiai Kutatóintézete 2001 (http://mek.oszk.hu/10100/10130/html/) letöltés: 2016.11.20.

[8] IVÁNY 2014

[9] u.a.

[10] http://median.hu//kepek/upload/2015-07/M%C3%A9dia_2014_2015_sajt%C3%B3besz%C3%A9lget%C3%A9s.pdf letöltés: 2016.11.20.

[11] http://www.poltudszemle.hu/szamok/2011_2szam/papp.pdf letöltés: u.a.

[12] IVÁNYI 2014

[13] http://www.poltudszemle.hu/szamok/2011_2szam/papp.pdf letöltés: u.a.

[14] https://kuruc.info/r/6/61613/ letöltés: u.a.

[15] http://888.hu/article-az-oroszok-kilora-megvettek-a-jobbikot letöltés: 2016.11.21

[16] http://www.spiegel.de/politik/ausland/afd-und-front-national-putin-umwirbt-europas-rechtspopulisten-a-1004746.html letöltés: u.a.

[17] http://observer.com/2016/10/putins-support-for-europes-far-right-just-turned-lethal/ letöltés: u.a.

[18] http://888.hu/article-az-oroszok-kilora-megvettek-a-jobbikot letöltés: u.a.

[19] http://index.hu/tech/2014/08/16/neonacike_lehet_a_fegyverbotranyt_borito_hirportal/ letöltés: u.a.

[20] http://www.poltudszemle.hu/szamok/2011_2szam/papp.pdf letöltés: u.a.

Részvét

egy ponton
a fa kérgébe meredsz.

magadat látod,
ahogy a kéreg nézi lényegét.

de bárhová látsz,
Te vagy:
 
az az út ott, a léptek,
az emberek –

a rajtuk szorongó Isten,

a számlálva szemlélt halandóság.

       a Nap vagy
– de még nem tudod –

csak azt, 
ahogy most beleroppansz
magad-mételyező árnyékába
 – mint faág a vaskos hó horderejébe –

   amikor lehuppan a lét súlya 

   az eredet-erezeten
– mint Kezdet sötétségén az Ige:
         „Legyen Világosság!” –

benned is végighasad
egy sugarát épp vajúdó fénynyaláb.


(kép: Paul Trillo)

Béla

Béla egész életében költözött és költözött.
A nyolcvanas években még annyit keresett, mint egy orvosprofesszor. Ma már ez senkit sem érdekel, erre csak ő emlékszik.
Testvérével együtt az anyja eldobta őket. Bátyját a Szlávy utcai javítóintézetbe, őt pedig a kőszegi gyermekotthonba adta be.  Béla mindig jó gyerek volt.  Példásan betartotta a házirendet a gyermekotthonokban, a kollégiumokban, de leginkább a katonaságnál. A szabályzatok szerinti megfelelés egész életét elkísérte. A katonaságnál a többiek helyett mindig elvitte a balhét. Csak annyi hátrány érte, hogy ráragasztották a Méla Béla gúnynevet. Ezt sem bánta, csak hogy szeressék.
A lányok óvó néniként dédelgették. Hazaadta a fizetését, nem ivott, nem nőzött, csak nagy belső fegyelemmel dolgozott és dolgozott. Ha megunták vagy elfogyott a pénze, akkor túladtak rajta, mint egy használt ruhán. Mire összeszedte magát, addigra újra kihalászta magának egy lány vagy asszony.  Három nőnek csinált öt gyereket, mindig kijárta a szükséglakásokat, felújította ezeket a szoba-konyhákat.  Az ifjú anyukák hamarosan rájöttek, hogy gyermekét egyedül nevelő anyaként nagyobb az állami támogatás. Béla megint csomagolt. Ötven százalékos férfi lett, keresetének felét elvitte a gyerektartás.
Bélát betegségek sorozata döntötte le. Táppénzen tengődött, elmaradt a gyerektartásokkal.
Pécel és Isaszeg között párhuzamos völgyek és dombhátak húzódnak. A kopár területeken szétszórt víkendházak egyikbe költözhetett ideiglenesen Béla. Megengedte neki Magdi, az utolsó kapcsolata.  Nem szélnek eresztette, hanem az örökölt kalyibába. A beteg férfi táppénzét azzal egészítette ki, hogy reggel elindult a vasúti talpfákon gyalogolva Isaszegről Pécelre, majd vissza. A vonatok ablakán kidobott üvegeket gyűjtötte össze. Tejre, kenyérre elég volt.
Magdinál lejárt a türelmi idő, Béla viszont nem akarta   utolsó mentsvárát elhagyni.  Ennek ellenére az idézésre fegyelmezetten megjelent. A végrehajtót és az ügyfeleket pult választotta el egymástól, amire egy tizenhét éves fiatalember támaszkodott, mellette állt Béla. A végrehajtó döbbenten nézett a két férfire, de azok ügyet sem vetettek egymásra.
– Ismerik egymást?
– Nem!
– Nem!
– Béla!   –  bemutatom a fiát.
– Fiatalember…  – de tovább nem folytatta.
A gyerek ránézett az apjára és azt mondta:
– Te szemétláda! Miért nem fizeted a gyerektartást? –   feltépte az ajtót és elrohant.
Béla vállalta, hogy valamelyik karácsony előtti napon átadja Magdinak a hajlékot. A helyszíni eljáráson a volt asszonya is megjelent.
A végrehajtó megállt a faház előtt.
Béla kilépett, és megadóan várta sorsát.
Magdi remegni kezdett, mindent felejtve indult Béla felé. Átölelte a csontsovány férfit, és ezt mondta:
– Gyere, megyünk haza! Együtt várjuk a Jézuskát, édes Bélám.
Ez volt neki az újjászületés napja.

unnamed

Disznósajt

Közöltem vele, hogy nincs az az isten, akinek a kedvéért azt a darab sörtés, bőrkés valamit letuszkoljam a torkomon. Azzal a lendülettel kilöktem a tányérból, és a földön csattant a rozsdaszínű préssajt. Ha lett volna pofája, azzal lefele ér talajt, hibátlan gyakorlattal. Kiflinek, a szálkásszőrű tacskónak kétszer sem kellett mondani, repült az általam ételnek csúfolt falat után.
Mintha láthatatlan falba ütközött volna, nyüszögve szaltózott át rajta, és iszkolt vissza a sarokba, ronggyá rágott szőnyegére. Nem egy finnyás jószágnak ismertem meg a nálunk töltött hat éve alatt, de ha ez a förmedvény neki sincs ínyére, akkor egy felhasználási módja maradt, hogy ne a kukában végezze. Mondjuk én már az elején megmondtam, hogy az ilyet csak mosléknak lehet értelmesen felhasználni, a disznók talán szívesen eszik. Pontosabban zabálják. Aki látott már disznót „enni”, az tudja miről beszélek. Két lábbal, ami általában a saját szaruktól díszített, beleállnak a moslékos vályúba, és úgy kaffogják meg türcsögik befele azt a bármit, amit odaborítanak nekik. Nem undorító, sőt, akár meg is jöhet az ember étvágya, hiszen jóízűen vetik bele a rózsaszínű sonkáikat, szaros patáikat, meg turcsi orrukat a malackánaánba. Beledobtam egy kisebb pléhvödörbe a belőlük készült sajtot, nem törődve a vödör alján tanyázó penésszel, amit magába szívva a disznósajt még több tápértéket tartalmaz. Az csak jó, hadd hízzon a malacok mája, meg a sonkája. Az a legfinomabb. Meg a pecsenye. Meg a kolbász, jó csípős mustárral, és friss, ropogós fehér kenyérrel.
Egyedül egy korábbi társukkal megvendégelve úgysem lakhattak volna jól vágásra ítélt párák, úgyhogy a tápos vödörjükbe dobtam az immár halott rokonukból készült étket, és korpával meg vízzel egészítettem ki. Ahogy vártam, a malacok Messiása lettem, és visítva üdvözöltek, böködték a lábamat, húzták a nadrágomat, majd szinte szabályos sorba rendeződtek a vályúnál, várva a mennyei mannát.
Jól végzett dolgomat, ahogy a malacok, bamba vigyorral konstatáltam, aztán elindultam vissza a házba. Megkérdeztem mi lesz az ebéd. Mondhattam volna, hogy tejes levesre van gusztusom, de szerettem volna ha felajánlják. A reggeli fejésből viszont nem maradt tej, a délutáni meg még messze volt. Majd’ éhen vesztem, de a kenyeres aznap nem járt, és ami volt maradék, azt éjjel kútvízbe áztatva elmajszoltam. Nem tehetek róla, meleg volt, és nem tudtam aludni. Ha gyengébbek a szemeimet helyén tartó idegek, akkor biztosan kiesett volna mind a kettő, annyira csavarta a gyomromat az a francos éhség. A füstölt kolbász csak egy hónap múlva lesz jó, a babot meg áztatni kell. Csalódottan vánszorogtam a speizba, és imádkozva nyitottam ki a hűtő ajtaját. Megelégednék egy kis sózott vajjal is, vagy aludttejjel. A hűtő lámpájának fénye elérte a szemeimet, és láttam az üres hűtőszekrényt. Ríni tudtam volna. Aztán megláttam a polcon egy egész hengernyi disznósajtot…