Ezerkilencszáznyolcvan ennyi-annyi,
Csemő, Ladányi Mihály múzsájával
A „borospince” udvarán ücsörög.

„Kossuth Rádió Budapest, húsz óra,
Híreket mondunk”. A Kossuth-díjasok
Között nem hallja nevét, bár hírelték…

A kétszeres József Attila-díjas
Költő (kezében hosszú nyelű fejsze)
Elszánt pofával hátra, a kertbe tart,

A mozdulatlan magyar éjszakában
Fejszecsattogás hallatszik az éjben,
A rózsaszín (vagy lila) csecsemőkád

(Amelyben „Miska” és kedvese rendes
Napi tisztálkodását végzi), ezer
Darabra hullik, a „prolipopilén”

Nagy zajt csapva leheli ki a lelkét.
Meszes vakolat a présház oldalán,
Pereg, pereg az eszme, csecsemőkád

Mint ufó ereszkedik le a mennyből,
Kívül bent lenni, bent pediglen kívül,
És körülöttünk a kiszabott élet.

 

(Illusztráció: Munkácsy Mihály: Naplemente, 1873)

 

irodalmi félreolvasások 48.

Adjátok vissza a hölgyeimet!
(hegyeimet)
*

Döbrögié a Somogyi Gyógyfürdő
(dübörög)
*

Aranybula
(Aranybulla)
*

erre a kötetre cseréld le a rizst
(köretre)
*

Búvár Hund
(Kund)
*

Az év vellái
(novellái)
*

létezik kibúvó az irodalmi rezsiszámlák alól
(irdatlan)
*

tetű a szénakazalban
(betű)
*

Idegen javak szótára
(szavak)
*

az asszony ingatlan
(ingatag)
*

a kis lánycsapat amit a vibrátor meglát
(narrátor)
*

márciusra elkészülhet Arany János
(az Arany János utcai metróállomás)

 

irodalmi félreolvasások 49.

merész szonettjei miatt sokan beszóltak a 74 éves modellnek
(szettjei)
*

textuális ragadozó
(szexuális)
*

kereket old az ég vizében
(kékítőt)
*

Utazás a datolyám körül
(koponyám)
*

béreljen irodalmi kávéautomatákat!
(irodai)
*

Lóra margarin!
(Flóra)
*

A napsütötte savban
(sávban)
*

több mint 100 új írófajt fedeztek fel
(rovarfajt)
*

farkasképű állat keltett irodalmat Martonvásáron
(riadalmat)
*

milyen özvegyre bukik a magyar?
(szövegre)
*

felhívást tettek közzé a költő biszexualitása alkalmából
(bicentenáriuma)
*

Szabadlábon medencében
(Velencében)

 

(Illusztráció: Canterbury Pottery: Rice Bowl with Chopsticks)

 

Keksz

Egy napon arra ébredtem,
hogy amit valóságnak képzeltem,
csupán ketté harapott keksz.
Nem tudtam, ebből mi lesz,
Isten csak egy fokhagymagerezd,
az angyalok mint porszemek,
hapci, hapci,
belefújtam őket egy zsebkendőbe,
és kidobtam,
Istenből főzeléket csináltam,
tányérba kimertem,
gyerekeknek adtam,
hadd nőjön bennük a hit.

 

Statiszta

Statiszta vagyok a
saját életemben,
bizonyos pontjaimon
megjelenek,
kilétem ismeretlen,
és nem is fontos
a történet szempontjából:
Hangulati elem vagyok csak,
akár a szín és
hanghatások.

 

Őz

Harmatcsepp pattan
Ágról ágra
Napfény tavaszban
Délutánra meleg lesz.

Valamit árnyékodban
hagytam, hagytam
ott azért, hogy
veled legyen.

Esthajnal halovány
hangon énekel,
a szürke égen
csak úgy mint régen
most is benne
téged láttalak.

Őz futott s amott
a síneken
a táj sűrű köd alatt
gyalogolt.

 

(Illusztráció: Linda Rauch: Moon Shine)

 

Újra

Szétbomló sóhaján a végtelennek
kiléptem szálkás árnyékom mögül,
az ajkamon friss dallamok rezegnek,
és újra fáj kicsit szívem körül.

Ha kérdeznéd, mi szülte ezt a csendet,
azt mondanám, egy perc aligha volt,
az őrület futótüzekként terjedt,
miközben tőlünk álmokat rabolt.

Időmet most a lelkem fénybe gyúrja,
mint kisdedet, mellemre vonhatom,
s a versek égi óceánján újra
megjáratom parányi csónakom.

*

 

Tovább

Borulj reám, én átkarollak újra,
csitít a csend s a könnyező egek.
Fejét az éj varázslatokba fúrja,
meleg szemedben körbeőgyeleg.

Feloldozó sötét ez, mint a csókunk,
akár a végzet díszes páholya,
meggörnyedő gerinccel ringatózunk,
de nem hajóznék innen máshova.

Mert álmaimnak zsongó vére sürget
tanulni és csodálni életünket,
amíg az ég puhán aláfolyik.

Ha majd ezüstös fénnyel ér a hajnal,
ringunk tovább szelíden, halk kacajjal,
tovább, tovább a végső alkonyig.

*

 

(Illusztráció: Erin Hanson: Dawn Lights)

 

Iniciálémentes halványítás

A bágyadt ősz enyészete, fény és árnyékeső nedve.
Rozsdaszínű levelei, mint hangulatkísértő
nedves pernye, létünk elmúló fejezete.
*
Nincs természetesebb állapot,
mint az adott pillanat rögzítése.

 

nem tagadom

az egyetlen lehetséges becsapott
magam látom csupán az ablakon
zongorám hangja sértően disszonáns
a múlt ajtaját rég lezártam már

 

terápiás gondolatok

nélküled fénytelen az én
szimbolikus homály az éj
a reggel foszlánymaradék

emléked által töltekezem

 

a másik oldal

csak biccentett
sértő reakció
(gondoltam)
jelentősége nem volt
semmi
nem fejben dőlt el
magától volt ennyi
űrmértéke nem váltható
hogy ki úr
az látható
szeme tükrén
(ágrólszakadt a szükség)
síkideg a rendszer
sok a felcser
kevés a doki
és szabad
az ember

ha

biccent
a karmester

 

(Illusztráció: April Marie Mai: Brown Hydrangea Flowers on Rain)

 

suttogások

úgy indult hogy miért nem
lehet kinyitni a gumicukros
zacskót mit kezdene ezzel
egy szerencsétlen gyerek
pedig a gumicukrot pont
hogy nekik találták ki

de hogy fogja ebbe belekeverni
bergmant pláne úgy hogy ez
egy komoly téma lenne

hát inkább csak leírja hogy
a suttogások és sikolyok volt
az örkény és a dollár
papa koprodukciójaként
az asbóth utcában

mindenfélét írtak róla
a leporellóban de szerinte
nem volt benne más
csak a halál és a fájdalom

és egyedül volt ahogy mellette
ő is és azt hitte hogy ismeri
profilból gyönyörű volt elölről
már kevésbé azt hitte tizenöt
éve egyszer már beleszeretett
és eltervezte hogy a darab után
úgy indítja majd el a dolgot
hogy felajánlja neki a nevét
igen hogy elárulja neki
a nevét de minden
tönkrement

a világosban ismét látta
és már biztos volt benne
hogy ez nem ő mégsem
őt látta tizenöt évvel
ezelőtt

és amikor kiment részeg
hajléktalanok üldögéltek
a színház bejáratánál
és várt rá otthon
egy szék

amiben helyet foglalhat
és gyötrődhet a kibonthatatlan
gumicukros zacskóval csak
hogy a keret is meglegyen

 

a vadászatról

minden alkalommal
amikor eszembe jut

lezajlik egy mini
apokalipszis

beteljesedik
az elmúlás

régről és
messziről

kancsal szemek
fényiránya

egy múltban rekedt
pillanatba fúródik

ilyenkor hallható ahogy
fent a hegyekben elsütnek

egy fegyvert mielőtt
szétárad a csend

és a kétes némaság hogy vajon
mi lesz majd a vaddisznókkal

 

(Illusztráció: Irina Laube: Evening in the mountains (Germany, 2020))