Amikor ismeretlenül
Eltűnik a Nap után a zenit
Vörösbe hajló kéken szaladok
Mint a szemed
Suttogó lilák
Cserélik le a szürke felhőket
A sugarak lassan elhervadnak
Hiszen ősz van
Néha aranyat
Füstöl az égre egy eltévedt
A zöld még hűséges erőd
Pedig ősz van

A suttogó lilák
Már nem szólnak többet
Néma lesz az arany is inkább
A hajadra költözik.

2023. 09. 29.

(Illusztráció: Charles Emery Ross: Vibrant Day)

Visz magával

Nem vagyok
Csak tűrök és szemlélek
Zajlik köröttem
……csak elszenvedem
Tennék de nem tudok
Futnék de nem bírok
Múlik köröttem
……és eltűnök
Őket mossa az idő
És engem visz magával

2023. 06. 21.

Átkos kövek között

Várok.
Hömpölyög az idő.
Lézengve bolyong.
Részegen átcsámpázik a végtelen.
Átkos kövek között szikrázó végtelen.

Folyik.
Szalad az áradat.
Szárnyalva ömlik.
Gátak nélkül tombolva rohan.
Átkos kövek között torkaszakadtából rohan.

Ébred.
Bontja vágyait.
Álmodva felkel.
Mélyből feltörő apró lágy illatok.
Átkos kövek között csillámló illatok.

Harcol.
Küzd eltökélten.
Tüzesen ostromol.
Várakat dönt porba egyetlen céljáért.
Átkos kövek között fenséges céljáért.

Örök.
Feltámad untalan.
Fényesen tündököl.
A mennyből mindig van irgalom.
Átkos kövek között kenyérnyi irgalom.

Fáradt.
Szunnyadó álmatag.
Éberen hallgat.
Világtól arany – sötétlő fénytelen.
Átkos kövek között fekete fénytelen.

Égett.
Sajgó horzsolás.
Alvadt vér elcsepeg.
Okozva rettentő kínokat.
Átkos kövek között kegyetlen kínokat.

Megcsalt.
Feledő emlék.
Remegve sirat.
Bajtársakhoz font zúzott bizalom.
Átkos kövek között hűtlen bizalom.

Megtört.
Lankadó félelem.
Szenvedve gyötör.
Sajtol lángok mögé romló szellemet.
Átkos kövek között bújó szellemet.

Bomlott.
Ordító képzelet.
Visítva csapkod.
Hangtalan fetreng és csöndben összerogy.
Átkos kövek között némán összerogy.

Őrült.
Haldokló vágyakat.
Tébolyból elmerül.
Könnyű szélben kiáltó rémület.
Átkos kövek között lehulló rémület.

Lélek.
Zuhanó súlytalan.
Nehezen elenged.
Magát fogja s rántja örvénylő semmibe.
Átkos kövek között örökös semmibe

2023. 06. 30.

Zúg a szél

Zúg a szél
Délibáb
Üresen hagyott sorokba színfolt cseppen

Néma szél
Forró út
Teleírt tömött sorokból emlék fakul

2023. 07. 19.

(Illusztráció: Tonja Opperman: Rock ‘n Roll Crown Fire)

Köd van.
De szép
Nyílnak a fák
A ködben

Nincs viráguk
Gyümölcsük se
De szépek
A ködben

Hatalmasok
Rengeteg erdő
Beléveszek
A ködben

Magányosak
Állnak az égig
Nyúlnak csöndben
A ködben

Könnyű szellő
Levél lobban
Erőtlen
A ködben

Néma fák közt
Szomorúan szép
Néznek az égre
A ködben

Múlik az éj
Harmat a fűre
De nem lehet
Köd van.

2023. 05. 17.

(Illusztráció: Fiorenzo Carozzi: Autumnal Misty Dawn)

A látomásba

Magány újra
Vígasztalan hajnalt követ az éjszaka

Rémálom
Méla csendes angyal vonul az úton

Szárnyalok
Egy földi angyal után célom az égi pokol

Elbuktam
Zuhanva kapaszkodom a látomásba

A látomásba
Szárnyalok ismét hogy elbukjam újra

Színestelen
Fakó gondolatként hullok bele a szélbe

S újra magány
Hervadó százszorszép az elfagyott hóvirág

2023. 04. 29.

A kárhozat fia

Kárhozat fia
Tűzben égek olthatatlan
………Gyehenna
Lélektelen
Kővé olvadt szívem
………Láng járja át
Démonok és
Angyalok rémét
………Iszonyatos
Bomlott elme
Ordít izzó pernye
………Megőrülök
Önvád hóhérom
Gyilkosom magam vagyok
………Szenvedés
Kárhozat fia
Szívem kővé olvadt
………Gyehenna
Adj hús szívet
Vért ereimbe
………Új életet!

2023. 05. 12.

(Illusztráció: Joël Gruben: Orders of Life: Epiphany)

Golgota

Korán van még.
Megcsap a hűvös szél.
S a Duna felől mégis
……..lágyan morajlik az élet.

Fohászt mondok.
Várom a pillanatot.
De mi van, ha mégsem,
……..újra megcsal a remény?

Meglátom arcod.
Lelkem pirulva lángol.
Megyünk a hegyre, hogy
……..lassan keresztre szegezz.

Ülünk a padon.
Együtt nézzük a távolt.
Hajadba kap a szél, s te
……..mérgesen fogod össze.

Beszélgetünk.
Útravalónak, reményül.
Önfeledt szívembe
……..vörösen ömlik a vér.

Eljött az óra.
Meggyónnék, de már tudtad.
Nem ítélsz el, irgalmasan
……..fel sem oldozol.

Sétálunk vissza.
Halkan ring a Duna.
Utánad kiáltanék, de
……..hangom elvész a ködbe
………………………………………….a csöndbe’
……………………………………………………örökre.

2023. 05. 01.

A megfoghatatlan

Szertefoszlott kezem között
……..a megfoghatatlan:
Álomként hullott millió
……..kicsi darabra.
Mint mikor díszes üvegváza
……..törik szilánkjaira,
Sok apró tükörben
……..nézheted magad.

Lehet, volt… lehet ,nem,
……..helyén csak űr maradt,
Félelmetes vákuum marja lelkem,
……..elfog az iszonyat.
Nem tudhatom, mit
……..szippant magába,
Csak reménykedni tudok, hogy
……..nem roppant halálba. –

Szertefoszlott kezem között
……..a megfoghatatlan.
De talán mégis, egyszer,
……..majd, újra!
Talán újra enyém lehet,
……..ha kell, más alakban,
S többé nem porlad el
……..a megfoghatatlan!

2020. 10. 30.

Vörösfekete hajnal

Örvénylő fájdalom omlik alá a Napba.
Arcomba csap a fekete hideg.
Uszály helyett már csak keserűség folyik a Dunán.
Vörös öltözetét az ég vércseppként hullajtja alá.
Magányosan áll a kőkereszt.
Mégis ezer pacsirta zengi: Irgalmazz, Uram!

2023. 03. 29.

(Illusztráció: Dina Belenko: Bottle full of spring)