Címke: vers

Răzvan Ţupa költeményei

 

szekuritáté, hozzá nem értés, különcségek

 

Nap mint nap ezt nézed végig: a kisebbeket kibelezik.

A nagyobbakat megvédelmezik.

Ha hozzájuk becézgetve szólnál

elakadsz az egy ’szekusok’ szónál

új sorokba rendeződnek mellveregetve gőzölgő falkákba verődnek

versengve véghetetlen litániákat énekelnek rendre mígnem

 

el kellene magyarázniuk hogy ezt miért is teszik

és akkor összegyűlnek és előadnak néhány poénos dumát

olyan tökéletes megoldásokkal akár a májfoltos dámák

el akarnak jutni  a teljes minőségi ellenőrzésig

 

új sorokba rendeződnek mellveregetve gőzölgő falkákba verődnek

versengve véghetetlen litániákat énekelnek rendre mígnem

 

leleplezed őket: rosszkedvűek

lehettek volna művészek

tehetségesek voltak (és kissé fajt megkülönböztetőek)

mai napig az ilyesmiért lelkesednek.

 

versengve véghetetlen litániákat énekelnek rendre mígnem

új sorokba rendeződnek mellveregetve gőzölgő falkákba verődnek

s aztán a háttérben szelíden elenyésznek 

 

(Ford. András Orsolya és Kovács Kinga Tünde)

 

 

 

Fuck és Off (elnök úr)

 

Uram,

 

Mint bárkinek, nekem is megvan a magam sóhaja, szinte / mindig azzal kapcsolatos, amit teszek

máskor azzal, amire emlékezünk

 

és nagyon ritkán azzal, ahogy fordíta- / nak mindent. Néha-néha elkép-

zelem, hogy az, ami a zúg az agyam- / ban, hogyan hangzana szinkronizált válto-

zatban, közömbös han- / gon elismételve, mint a kommunizmus idején

az illegálisan terjesztett kazetták

 

„fuck off”, mondta a szereplő, és / feltűrte örökös

esőkabátja gallérját, mire / a női szinkronhang

hirtelen rávágta: „tünés!” / és utána megjelentek mind a halottak

 

Mint bárkinek, nekem is megvan a magam sóhaja, szinte / mindig azzal kapcsolatos, amit teszek

Néha én, néha mások

 

Egy diktatúra és egy demokratikus állam között / egyszerű különbséget tenni

Ahogyan felelni szokás két nyíltan kimondott szó- / ra : csinálom és jaj

És bármennyi fordítás is lenne /

bármennyi hangszín / a háttérben minden leszűkül

két válaszra amelyet / az elnöktől kaphatsz

vagy azt próbálja megérteni, / hogy miért beszélsz vele úgy, mintha

nem lett volna jófiú, vagy ő mondja meg / neked, hogy mit csinálsz, mit mondasz… és tudod,

 

hogy hazudik

 

(Ford. Kovács Kinga Tünde)

 

 

Az örökzöldön túliak

Tudom róluk, hová temették

tudom a népmeséiket,

mi hozta rájuk ezt az estét

tudom, ti feledhetitek,

s felejtsétek jól a homályos

borongások eredetét:

az örökzöldön túli város

nem áll romokban: hagyaték.

 

Füst és harangszó ismerős még

korom s kenyérgyár illata:

mintha a szomszédnak köszönnék

ki puszta árnyék, s éjszaka

kikötőbe ért csillagoknak

koldul fényes előterén,

amíg a léptek s lépcsők fogynak

érvek nélkül és lefelé –

 

Fáj a kezük, s diófát ültet,

a félig-meddig itt lakó

megérzi: a jövő nem ünnep,

s hívatlan az örökhagyó.

Hívatlan az emlékezés is!

tapogatom a fokokat:

csupa jelen, múlt, csupa tézis,

okok árvája okozat.

 

Bevonva úszó törmelékkel

eláramló tekintetük,

szilárdul az ég, komoly ékszer

a mederből szemükbe süt,

tudom: a gőgös koronából

némely hamis kő kivillan

vonulásukba orvul gázol,

s visszajajdul dalaikban.

 

Hová temették, tudom róluk

kereszteződésük dacos

irányát: napba-olvadó út,

szélrózsát összeharmatoz.

Suhog vérükkel vérem fája.

Fejsze nincs, vagy csorbul tövén.

Kinyargal alóluk a pálya –

Zuhanásuk is költemény.

 

Tudom, a trón előtti mezsgyén

javát áldozza s vad színét,

szorong némán városa vesztén

az örökzöldön túli nép.

Nehéz verejték csillagozza,

veri a só a homlokát,

a kontinens ingyen-bohóca,

a címerpajzsán délibáb.

 

Zugok, utcák, terek és álmok,

fasor, ívek. Gömbölydedek

asszonyaik tolatnak, áldott

fény érleli gyümölcsüket.

Gyöngéd piheként a pilládon

egy hópehely énekbe fog,

a percét örökzöldbe mártom,

s Evoé, végső grádicsok!

 

 

Ernesto Cardenal: 5. zsoltár

 

Figyelmezz szavaimra oh Uram

         Halld az én sóhajtásaimat

Ügyelj az én kiáltásom szavára

mert nem olyan Isten vagy te aki barátja a diktátoroknak

politikájuknak sem vagy te a híve

propagandájuk sem ér el tehozzád

és a gengszter sem lakhatik tenálad

 

Mert nincsen az ő szájukban egyenesség

sem sajtónyilatkozataikban

 

Békéről szól az ő szájuk

mialatt növelik hadi kiadásaikat

 

Békéről szól az ő szájuk a Békekonferenciákon

és háborúra készülődnek titokban

 

         Hazug rádióik egész éjszaka bőgnek

 

Íróasztalaik telvék bűnös tervekkel és baljós végzésekkel

De te megoltalmazol engem terveiktől

 

Szólnak szájaival gépfegyvereknek

 

Fénylő nyelveik

         pedig szuronyok…

 

Kárhoztasd őket oh Isten

         rontsd meg a politikájukat

zavard össze memorandumaikat

         akadályozd meg programjaikat

 

A Riadó Szirénájának órájában

te vezetsz engem

te leszel az én menedékem a Bomba napján

 

Aki nem hisz a kereskedelmi hirdetéseik hazudozásaiban

sem reklámkampányaikban sem politikai kampányaikban

         megáldod te azt

Jóvoltoddal körülveszed te azt

         mint tankok sorával.

 

 

(Simor András fordítása)

 

Megjelent: 12 Poetas Españoles y Latino-Americanos – 12 spanyol és latin-amerikai költő (vál. Simor András). Eötvös József Könyvkiadó. Bp. 1995.

 

 

 

 

Porozovo

― Belarusz táj,

magyar rajzolatban —

 

Fehér-orosz temetőben

kereszt füstöl az esőben

lobogó ornátusában

isten gázol a sárban

 

Farkastorkokból a tanyák

felszállnak a fénylő holdra

― hajladozik a jegenyék

felhőt söprő darutolla

 

A táj lelke súlyos ólom

balzsam vonja nyírfakéreg

vág az erdő fenyvesekbe

örökzöldbe mint a méreg

 

Fehér-orosz temetőben

isten mellig van elásva

bogaraival álmodik

hó hull a homlokára

Christian Morgenstern költeményei

Golch és Flubis

(Golch und Flubis)

 

Golch és Flubis két varázsló:

a hatalmas óriásnő,

 

Zrí, a nagy Zrá hagyta rám

őket még egy éjszakán.

 

Valamim nincs meg, de épp kell –

fontos okmány, fa, vagy ékszer –:

 

megjön Golch, és azzá válik,

ami momentán hiányzik.

 

Flubis meg az lesz hamar,

mit az ember nem akar.

 

Ha mondjuk migrén gyötörne,

egy fejfájás lesz belőle.

 

Vagy ha például megölnek,

mint halál fut messze tőled.

 

Ilyen Flubisok és Golchok

mellett boldog lesz a sorsod.

 

Mindenki keresse hát

mondott Zrít, a büszke Zrát.

 

 

Ő

(Er)

 

Ő tarkóját vakarta tétován

a körmével, amely kisujja-körme

levágva nem volt oly régóta már,

hogy végül is golyóbisát e Földnek

hátul fejéig érve nőtte körbe,

mely rég kopasz lett az idők során

(e fej: egyszersmind cél és akadály) –

nem mintha másképp nem lett volna könnyebb.

 

 

 

Venus Palmström Anadyomene

(Venus-Palmström-Anadyomene)

 

Palmström vágyna néha lenni oldott,

mint egy só egy jó pohárnyi vízben,

úgy napnyugta-tájban legkiváltképp.

 

Így pihenne napfelkelte-tájig,

és a vízből ím ismét kikélne –

Venus Palmström Anadyomene…

 

Havasi Attila fordításai

 

 

Miron Białoszewski: Körhinta Madonnákkal

Szálljatok fel Madonnák, Madonnák 
fel mind a hat ágaskodó lóra, lóra
mellső patáik a föld felett lógnak
mindegyik mozdulatlanul nyugszik már 

 

minden ló tüzes színekben pompázik, 
és e három nemes szín:
akár a mennyezet,
akár a tölgyerdő,
akár a sárgarépák

 

ringatózó Madonnák,
koccanó lópaták 
követik egymást

 

Fénylő sörények az angol-körben
és selyemdamaszt nyergek
és lángoló testek
színesek – becsesek

 

Szemtől szemben minden hintó 
minden Madonna, Madonna 
mozdulatlan hazug pózban
beteges gyerekkoruk óta

 

Fehér lovas
hintó
Fekete lovas
hintó
Vörös lovas
hintó
Magnificat 

 

A lomha Leonardo
és a sebes Rafael
a tüzes kör betört foglyai
vasárnap a főtéren

 

Forog 
a hat ló
forog 
a hat ló
és csak
forog
a hat ló

 

ringatózó Madonnák,
koccanó lópaták 
leszállás 
leszállás
leszállás
leszállás

 

(Nagypál István fordítása)