túl sok túl kevés
túl kövér
túl vékony
vagy senkise.
nevetés vagy
könnyek
gyűlölködők
szeretők
idegenek olyan arccal mint
a rajztűk
hátoldala
hadsereg gázol keresztül
az utcákon folyó vérben
borosüvegeket lengetve
döfik le és basszák meg
a szüzeket.
egy öreg faszi egy olcsó szobában
M. Monroe fényképével.
ez a magányosság a világon olyan nagyszerű
hogy láthatod lassú mozgásában az
óramutatóknak
az emberek olyan fáradtak
megcsonkítottak
szerelem által vagy szerelem nélkül.
az emberek egyszerűen nem jók egymáshoz
a másikhoz.
a gazdag nem jó a gazdaghoz
a szegény nem jó a szegényhez.
félünk.
oktatási rendszerünk elhiteti velünk
hogy mind kurvára
meg tudjuk csinálni
nem beszélt
nyomornegyedekről
vagy öngyilkosságról.
vagy egy ember terrorjáról
fájni egy helyben
egyedül
érintetlenül
kimondhatatlanul a
öntözni egy növényt
az emberek nem jók egymáshoz.
az emberek nem jók egymáshoz.
az emberek nem jók egymáshoz.
feltételezem soha nem lesznek.
nem kérem őket hogy azok legyenek.
de néha gondolok
rá.
a gyöngyök majd ringanak
a felhők majd felhőbe borulnak
és a gyilkos majd lefejezi a gyereket
mintha egy darabot harapna a tölcséres jégkrémből.
túl sok
túl kevés
túl kövér
túl vékony
vagy senkise
több gyűlölködő mint szerető.
az emberek nem jók egymáshoz.
talán ha azok lennének
a halálunk nem lenne annyira szomorú.
közben nézem a fiatal lányokat szárba
szökkenni
az esély virágait.
kell hogy legyen egy út.
biztosan kell hogy legyen egy út amire még nem
gondoltunk.
ki helyezte belém ezt az agyat?
sír
kérdez
azt mondja van esély.
nem fogom azt mondani, hogy
„nincs”.
Farkas Kristóf Liliom fordítása
Illusztrációk: Francis Bacon
