XLVII

Harangvirág a mozdonyfordítót

ébresztené, hogy nyögjön, nyikorogjon.

S vele álmokat, sínre rakhatók,

egy kiürített városhoz hasonlón.

 

 

XLIV

Szemüknek zöld, szájuknak furulyák.

A fába rejtett képzelet zenél még –

„Nyitva látám mennyország kapuját.”

Lábnak magas. Nem úton kell elérjék.

 

 

XXXVIII

Az abrosz. Este. Rövid mondatok

rakosgatása. Tányér. Villa. Kés. Tej.

Morzsál, ami eltüntet egy napot.

Szemközt állunk (s nézünk) a ferde fénnyel.