ujnautilus.info_charles-bukowski-roppanas

Charles Bukowski: a roppanás

túl sok túl kevés

 

túl kövér

túl vékony

vagy senkise.

 

nevetés vagy

könnyek

 

gyűlölködők

szeretők

 

idegenek olyan arccal mint

a rajztűk

hátoldala

 

hadsereg gázol keresztül

az utcákon folyó vérben

borosüvegeket lengetve

döfik le és basszák meg

a szüzeket.

 

egy öreg faszi egy olcsó szobában

M. Monroe fényképével.

 

ez a magányosság a világon olyan nagyszerű

hogy láthatod lassú mozgásában az

óramutatóknak

 

az emberek olyan fáradtak

megcsonkítottak

szerelem által vagy szerelem nélkül.

 

az emberek egyszerűen nem jók egymáshoz

a másikhoz.

 

a gazdag nem jó a gazdaghoz

a szegény nem jó a szegényhez.

 

félünk.

 

oktatási rendszerünk elhiteti velünk

hogy mind kurvára

meg tudjuk csinálni

 

nem beszélt

nyomornegyedekről

vagy öngyilkosságról.

 

vagy egy ember terrorjáról

fájni egy helyben

egyedül

érintetlenül

kimondhatatlanul a

 

öntözni egy növényt

 

az emberek nem jók egymáshoz.

az emberek nem jók egymáshoz.

az emberek nem jók egymáshoz.

 

feltételezem soha nem lesznek.

nem kérem őket hogy azok legyenek.

 

de néha gondolok

rá.

 

a gyöngyök majd ringanak

a felhők majd felhőbe borulnak

és a gyilkos majd lefejezi a gyereket

mintha egy darabot harapna a tölcséres jégkrémből.

 

túl sok

túl kevés

 

túl kövér

túl vékony

vagy senkise

 

több gyűlölködő mint szerető.

 

az emberek nem jók egymáshoz.

talán ha azok lennének

a halálunk nem lenne annyira szomorú.

 

közben nézem a fiatal lányokat szárba

szökkenni

az esély virágait.

 

kell hogy legyen egy út.

 

biztosan kell hogy legyen egy út amire még nem

gondoltunk.

 

ki helyezte belém ezt az agyat?

 

sír

kérdez

azt mondja van esély.

 

nem fogom azt mondani, hogy

„nincs”.

 

 

                   Farkas Kristóf Liliom fordítása

 

Bukowski kettos

 

 

 

Illusztrációk: Francis Bacon