az aszimmetria jellemez.
szimmetrikus ruháim fejjel lefele esnek,
ha a földre dobom őket.
értelmet keresek az értelmetlenségben.
erősen gyenge vagyok.
egyetlen vágyam a szeretet,
szeretet, melyet nem kaphatok meg.
együtt a barátokkal, mégis
egyedül a világban.
boldog vagyok, mikor szomorúnak kéne lennem,
és csak felkelek és felkelek,
még akkor is, ha elesni kéne már.
de azért feküdni is jó.
egyedül érzem magam, mégis
szeretem a magányt.
nem leszek már szomorú, megígérem,
nevetek majd még
rajtatok.

borítókép: Michael Tyka/Google

Kéregvilág,
morzsolódó évgyűrűk.
Madarak a vártán,
köszönet,
hámra tapadó indaszál.
Hangszövetben árnyalatnyi rovarfohász,
termő nyirokvirág.

*

Oromköd orrban,
féreg asztalban,
kulcs láda mélyén
bújik el.

Szóban hézag engedelmes,
mérföldlogika,
létében él az előrefutás.
Város, útszél, nagyhatár,
merre fordul, merre vár.
Az a boldog vőlegény,
kiben elvásik a fény.

Kelmeborzongás, nedvkoszorú.
Szélesebbre a kaput, ácsok!
Erre sétál a menyasszony.
Bátrabb a bátraknál.

Képek: Ikuma Nao

Szumátrán 1988-ban kötöttetek ki
vásároltál magadnak egy tigrisasszonyt
a belawani bazárban
karmainak a nyomát még ma is viseled

éppen Japán felé tartottatok
a kapitányotok régi vágású tengerész volt
és nem engedélyezte, hogy a naracssárga
szemű teremtést magatokkal vigyétek
Japánban amúgy is ferdeszemű geisák vártak

de a szumátrai tigrisasszonyt megajándékoztad
egy forró, pálmalevélen töltött éjszakával
amikor is kókuszdiók görögtek a döngölt földpadlón
és a tigrisasszonyt hallottad még hörögni
mielőtt visszavitted volna a bazárba

azóta nem láttál naracssárgán villanó szemeket
sem a trópusokon, sem a jeges északon
a japán út egyébként jól sikerült
Kobe igazán nagyvárosi élmény volt
vettél egy kimonót, amit később
a szomszédasszonyoddal elcseréltél egy bőrzakóra

a japánok nagyon szívélyes népség
egy fiatal pár ingyen elvitt benneteket az autójukkal
hogy keveredtetek vissza a hajóra
már nem emlékszel
hiszen annyi szaké után hogyan is lehetne
az egész út három hónapig tartott
de visszafelé már nem álltatok meg Szumátrán
helyette a malájziai Kuala Lumpurban tankoltatok fel

képek: Erik Olson

Lament

csíki réka orsolyának meg paul celannak

1.(tél)

elveszett állatok erdeje
tört sugarakkal
és a hó wécéfehér
a tüdő kohója éppen most találja ki
a térhatárokat
valamikor egy tenger volt itt mondod
s árbocok emlékeztek a talajra
a kéreg alatt semmi nem lakik
s tested sosem volt még ily izzó perem
kis jégszilánkok oldódnak
a csarnokterem sötét vizében

2. (nyár)

képzeletében kövek laknak
hideg szuszogásúak
néha félig kilátszanak
néha paták érzik őket
falura költözöl
s az ég előbb a kerteket nyomja le
majd a tetőre hág
szétpattannak a cserepek
a vakolat fejedre hull
remegsz nyirkos ágyadban

3. (ősz)

egy nemlétező szín mögé
búvik a búvópatak
ha felkiáltasz gyönge szálak szakadnak el
puhulnak kint s bent a szövetek
mint almák egy ház pincéjében
ahonnan kihaltak a lakók
s a szín is ugyanez

4. (tavasz)

megmondom mit láss:
peték bomlanak a levelek alján
megannyi dohogó
kivetett anyaméh
fölötted a méregzöldben
madarak
őket nem láthatod
a világ legfehérebb köveit tetette ide
a városvezetés
míg el nem fogy
egy darázs támadja a méhtetemet
megmondom mit hallj:
madarakat méregzöldben
a hangomat
a buszok mindennapi
és megismételhetetlen indulását
kriptahűvös a levegő
beszívod képzelt dohát
kitalálom ki vagy
hiszen úgy vagyok itt
városban versben
mint megfeszült rugó.

képek: Samuel Burns

Egy rossz szavam

(F. A.-nak)

Egy rossz szavam se volt.
Csak megbabonázott, hogy önfeledt.
Én beteg voltam lelkileg, irányítás
Nélkül hagytam a testemet.
Pedig zavarából rájöhettem volna.
Hogy ugyanonnan indul, ahol
Nincsenek helyek.
Üres minden, mint a szoba,
Ahol a nagy emberre vártunk.
Lejátszottunk fejben mindent előre,
Férfi-női rendszerek, míg
Meg nem érkezett.
Onnan idegenként tettük tovább
A dolgaink. Nem leszünk közösek.

Azt hitted
Azt hitted, fontos lehetsz bárkinek,
És most elúszik a bárki hajója.
Csitítgatod magad – én ugyan nem tehetek róla,
Nem tehetek róla –, és most elúszik a bárki hajója.

Most látom újra, elbukik.
Mérlegelni kellett volna a lehetőségeket,
Felruházni jelentőséggel, amit lehet.
De aki erre vágyik, vágyott,
Vagy legalább színlelte ezt a vágyást,
Most látom újra

képek: Haszczu