Címke: vers

Szt. János bogarak mellett

az aszimmetria jellemez.
szimmetrikus ruháim fejjel lefele esnek,
ha a földre dobom őket.
értelmet keresek az értelmetlenségben.
erősen gyenge vagyok.
egyetlen vágyam a szeretet,
szeretet, melyet nem kaphatok meg.
együtt a barátokkal, mégis
egyedül a világban.
boldog vagyok, mikor szomorúnak kéne lennem,
és csak felkelek és felkelek,
még akkor is, ha elesni kéne már.
de azért feküdni is jó.
egyedül érzem magam, mégis
szeretem a magányt.
nem leszek már szomorú, megígérem,
nevetek majd még
rajtatok.

 

 


borítókép: Michael Tyka/Google

 

Háncs

Kéregvilág,
morzsolódó évgyűrűk.
Madarak a vártán,
köszönet,
hámra tapadó indaszál.
Hangszövetben árnyalatnyi rovarfohász,
termő nyirokvirág.

*

Oromköd orrban,
féreg asztalban,
kulcs láda mélyén
bújik el.

Szóban hézag engedelmes,
mérföldlogika,
létében él az előrefutás.
Város, útszél, nagyhatár,
merre fordul, merre vár.
Az a boldog vőlegény,
kiben elvásik a fény.

Kelmeborzongás, nedvkoszorú.
Szélesebbre a kaput, ácsok!
Erre sétál a menyasszony.
Bátrabb a bátraknál.

 

Ikumanao4

 

Képek: Ikuma Nao

Szumátra

Szumátrán 1988-ban kötöttetek ki
vásároltál magadnak egy tigrisasszonyt
a belawani bazárban
karmainak a nyomát még ma is viseled

éppen Japán felé tartottatok
a kapitányotok régi vágású tengerész volt
és nem engedélyezte, hogy a naracssárga
szemű teremtést magatokkal vigyétek
Japánban amúgy is ferdeszemű geisák vártak

de a szumátrai tigrisasszonyt megajándékoztad
egy forró, pálmalevélen töltött éjszakával
amikor is kókuszdiók görögtek a döngölt földpadlón
és a tigrisasszonyt hallottad még hörögni
mielőtt visszavitted volna a bazárba

azóta nem láttál naracssárgán villanó szemeket
sem a trópusokon, sem a jeges északon
a japán út egyébként jól sikerült
Kobe igazán nagyvárosi élmény volt
vettél egy kimonót, amit később
a szomszédasszonyoddal elcseréltél egy bőrzakóra

a japánok nagyon szívélyes népség
egy fiatal pár ingyen elvitt benneteket az autójukkal
hogy keveredtetek vissza a hajóra
már nem emlékszel
hiszen annyi szaké után hogyan is lehetne
az egész út három hónapig tartott
de visszafelé már nem álltatok meg Szumátrán
helyette a malájziai Kuala Lumpurban tankoltatok fel


Erik-Olson_web2

 

képek: Erik Olson

 

Versek

A gyűjtő
Alkonyszirmok, ahogy sziklákat szopogatnak.
Tápanyag-tudat. Fontos minden részlet.
Kicsorbult arcél egy hasztalan fotón.
Nyelvem alatt betűkészlet.

 

Schrödinger macskája
 
Éldegél (és/vagy nem)
egy dobozban,
ami olyan, mint a kocka.
Szegény! Azt mondják:
determinált.


Hoznék tejecskét,
meglátni a boldogságot
(ott belül a magyarázat).
De mindig les az őr,
a rácsok fénylenek.

Pedig el-el nézném,
hogy fog egyszerre
kint s bent egeret –

 

Utójel
 
Fontolva repülés
az elhanyagolt naplemente
irányába.
Szenvedő légrétegek:
barátaim.
Az ég sarkai
lassacskán eltompulnak.


 Ha megtalálod majd
kondenzcsíkos bőrömet,
válaszolhatsz.
Benned még vannak rímek.

Lament

A könyvek mögött tervgazdálkodás lobog
napszaktalan reggelein gázgyár kinyit
líraszagot érezni a jámbor
vonat elé kiül picit

címtelen

csíki réka orsolyának meg paul celannak

1.(tél)

elveszett állatok erdeje
tört sugarakkal
és a hó wécéfehér
a tüdő kohója éppen most találja ki
a térhatárokat
valamikor egy tenger volt itt mondod
s árbocok emlékeztek a talajra
a kéreg alatt semmi nem lakik
s tested sosem volt még ily izzó perem
kis jégszilánkok oldódnak
a csarnokterem sötét vizében

 

2. (nyár)

képzeletében kövek laknak
hideg szuszogásúak
néha félig kilátszanak
néha paták érzik őket
falura költözöl
s az ég előbb a kerteket nyomja le
majd a tetőre hág
szétpattannak a cserepek
a vakolat fejedre hull
remegsz nyirkos ágyadban

3. (ősz)

egy nemlétező szín mögé
búvik a búvópatak
ha felkiáltasz gyönge szálak szakadnak el
puhulnak kint s bent a szövetek
mint almák egy ház pincéjében
ahonnan kihaltak a lakók
s a szín is ugyanez

4. (tavasz)

megmondom mit láss:
peték bomlanak a levelek alján
megannyi dohogó
kivetett anyaméh
fölötted a méregzöldben
madarak
őket nem láthatod
a világ legfehérebb köveit tetette ide
a városvezetés
míg el nem fogy
egy darázs támadja a méhtetemet
megmondom mit hallj:
madarakat méregzöldben
a hangomat
a buszok mindennapi
és megismételhetetlen indulását
kriptahűvös a levegő
beszívod képzelt dohát
kitalálom ki vagy
hiszen úgy vagyok itt
városban versben
mint megfeszült rugó.

 

landscapephotography_amnesia4(pp_w900_h692)

képek: Samuel Burns

Versek

Egy rossz szavam

(F. A.-nak)

Egy rossz szavam se volt.
Csak megbabonázott, hogy önfeledt.
Én beteg voltam lelkileg, irányítás
Nélkül hagytam a testemet.
Pedig zavarából rájöhettem volna.
Hogy ugyanonnan indul, ahol
Nincsenek helyek.
Üres minden, mint a szoba,
Ahol a nagy emberre vártunk.
Lejátszottunk fejben mindent előre,
Férfi-női rendszerek, míg
Meg nem érkezett.
Onnan idegenként tettük tovább
A dolgaink. Nem leszünk közösek.

broken_by_haszczu

 

Azt hitted
Azt hitted, fontos lehetsz bárkinek,
És most elúszik a bárki hajója.
Csitítgatod magad – én ugyan nem tehetek róla,
Nem tehetek róla –, és most elúszik a bárki hajója.

prison_iv_by_haszczu

Most látom újra, elbukik.
Mérlegelni kellett volna a lehetőségeket,
Felruházni jelentőséggel, amit lehet.
De aki erre vágyik, vágyott,
Vagy legalább színlelte ezt a vágyást,
Most látom újra

 


képek: Haszczu