Címke: vers

Kasztíliai Izabella – tanulmány egy sakkjátszmához

Lányos termet, ferde metszésű szem,
fehér gyapjúruha, erélyes arcél…
Szép királynő! Hited, mint az acél:
töretlen. Bábokat űz a végeken
gigászi álmod: a Visszahódítás.
De bástyáid felett egy hang ezt súgja:
“a játékos egy másik tábla rabja,
hol fehér nap van, sötét éjszakák.”

Démonok felelnek kétségeidre,
s míg neved visszhangozza az Újvilág,
gyónni hív a nálad is buzgóbb halál.
Törvényekkel szentelt bűneidre
a vezeklés sem adhat feloldozást,
míg az országra, mit a “hitetlenek”
térképein Eldoradónak neveznek,
legbelső önmagadban nem találsz.

 

IMG_1348mosaic_540

 

(kép: Andreea Victoria Anghel: Three Stages of war)

Charles Bukowski: Kékmadár

egy kékmadár ül a szívem legalján és
el akar repülni,
de én nehéz eset vagyok, én
azt mondom, ott maradsz, nem fogom
engedni, hogy bárki is
meglásson.

egy kékmadár ül a szívem legalján és
el akar repülni,
de én leöntöm whiskey-vel és füstöt
fújok rá,
és a kurvák és a pultosok
és az italboltosok
nem tudják,
hogy ő
ott van.

Bukowski

 

egy kékmadár ül a szívem legalján és
el akar repülni,
de én nehéz eset vagyok, én
azt mondom,
maradj a seggeden, fel akarod baszni
az agyam?
össze akarod baszni
a munkám?
szét akarod baszni európában
a könyveladást?
egy kékmadár ül a szívem legalján és
el akar repülni,
de én kibaszok vele, esténként engedem
csak ki, amikor már
mindenki alszik.
azt mondom neki, ne légy szomorú,
tudom, hogy
ott vagy.
aztán visszateszem,
de mégis énekel még
ott benn, sosem hagytam
meghalni,
mi csak együtt alszunk
egymás mellett,
mert
megállapodtunk, és
ez elég szép ahhoz, hogy
egy férfi sírva fakadjon,
de én nem
sírok, és
te?

 

Farkas Kristóf Liliom fordítása

Szünjelek / Menta-híd

Szünjelek

Acélkék kés a
tó, felfénylő bőr az ég.
Felhők hámlanak.

Kézre tetovált
kéz, mely fogságban tartja
az eredetit.

Megdőlt kamion.
Lecsúszott glória lesz
nyakadon a pótkerék.

Úgy ül a füst a
láp felett, mintha köztünk
rekedt volna meg.

Pluszmínuszokkal,
fagy- és olvadásponton
távolít a tél.

Menta-híd

A féklámpák pirosát
falakon átívelő Menta-híd töri meg.

A hajós hagyta nyitva az erkélyajtót,
hogy a kádból az utcára csorogjon a víz,

hogy fényes bottal vágja ketté az éjszakát,
amikor a fáradtság kék aurát von arcod köré.

27_contemplationexileweb

 

(képek: Gala Bent: Contemplation in Exile)

Guilhem Ademar: Már sok mindenhez volt közöm

 

 

jatszma

 

 

Már sok mindenhez volt közöm,
és láttam csoda dolgokat;
nevetve játszottam olyat,
amiben nem volt sok öröm.
Szolgáltam sok nagy férfiút,
kitől jutalom sose jut,
s köztük sok idióta volt,
ki nők között, bizony, tarolt.

 

És láttam, sokszor úgy esett,
nem szerette férjét neje,
s előbb kapta meg sok hülye,
mint az igaz s értelmesek.
Láttam férfit, ki oly bolond,
hogy nőkre szórt el nagy vagyont;
kihasznált szerelmeseket,
szép nőt, aki rosszul szeret.

 

És az a hölgy se ritkaság,
kit udvarol művelt lovag,
de jön egy izgága alak,
fecsegve mond sok ostobát,
és egyből mindent megszerez.
Miféle hitvány asszony ez?!
Van hölgy, kinek — úgy látom én —
legjobb a legnagyobb kretén.

 

És láttam képzett szeretőt,
ki bölcs, s a lelkét tette ki,
kifinomult volt, udvari,
s a bugris ért célba előbb.
A hitvány árulás ilyen:
a legkiválóbb hullik el;
viszont a balga nem kevés;
alul marad a józan ész.

 

Láttam, van olyan hölgy, tehát,
ki, amit egy férfira ken,
azt pont maga követi el,
és őt érhetné érte vád.
Mikor megpillantottam őt,
bezárkózott szivem előtt:
a legnemesebb vágyaim
jutalma baj és kínra kín.

                                                                                    Horváth Viktor fordítása

 

 

castlekeep2508565

A tizenkét bolygó

Juditnak

Négy bolygó forgatja az ágyat,
Ötödik bolygó a Föld maga,
Hatodik a Holdnak kínál házat:
Méhed, tejúton térek haza,

A hetedik bolygó az Alázat,
A nyolcadik Virágok Szava,
A kilencedik Minden Állat,
A tizedik azt mondja: „Apa”,

A tizenegyedik a vágyak
Bolygójának négy évszaka,
Testünk Szaturnusz-gyűrűs Árnya,
A tizenkettedik az Anya.

 

unnamed

Alibi

Antonio Muñoz Molina tiszteletére

Ugyan, ki hallgatna rád. Ki hinné,
hogy a gyilkos ott ül veled szemben.
Nem álmodban látod. Nem regényből
vagy egy film nagyjelenetéből, nem is
az újságok bűnügyi rovatából lép elő.
Ott ül. Kávét rendel. Rágyújt. A cukrot
és a habot kavargatva mesél. Magáról.
A gyerekkoráról. A kutyáról, aki
eltűnt, s most minden  álmában
ott kísért a lánnyal együtt, ki már
nem él, de az egyetlen lény volt,
akit valaha szeretett. Ki ölhette
meg? Kimegy.  Kis vagy nagy
dolga van. Lehúzza maga után
a vécét, és kezet mos. Ki hinné?
Visszajön. Tovább mesél. Ide-oda
tologatja az asztalon a csészét.
A kendő rojtjaival babrál.  Fél.
Mint bárki más. Ki hallgatna rád.
Ki hinné, hogy nem egy  regény
vagy egy film nagyjelenetét írod.
Hogy a gyilkos, aki  ott ül veled
szemben, és nem kitalált alak,
az egyetlen alibid a halál ellen.


davisayer02képek: Davis Ayer