…. .- .-.. .-.. — / -. .- ..- – .. .-.. ..- … / . / .-.  —.  …-  ..  -.. /.—  .  .-..  .  -.  –  ..-..  … –
.- / –  ..  –  .-  -.  ..  -.-.  / -.-  ..–  .-..  -..  .. / -.-  ..–  .-..  -..  .— / .  –. -.– / – …   ..  … … –..  .-  .—  .  .-..  –..  ..-.. …  –
-… — .-.. — -. -.. / .-..  ..-  -..-  ..-  … / ….  .-  .—  — / -…  .  -. -.  . / -…  . …. …. / -.-.  …  .-  .-.. —  -..  –  ..-  -. -.- /
-.-  —.  –..  .  .-..  . -..  ..  -.- / .- / -.  .-  .–. / … / .— ..-.. –.  …. . –. -.– -. . -.-  /  -.-. …  .-  .–.  —  -..  ..-  -.  -.-
..-.  ..– – —./.- / -.-  .-  .–.  ..  –  .–.-  -. -.–/– . –.  ..  -.  – / …  –..  ..-..  -.  -.  .  -.- / -.  ..-..  –..  ..
.- / —  .-  –  .-.  —  –.. – / … / .- / …- .  … –..   ..-..  .-..  -.–  – / -.  .  — /.-..  .–.-   –  .— .-/ -. . — / ..-.. .-. –..  ..
…. .. .–.-  -…  .- /-… .  …  –..   ..-..   .-..  .  -.- /.. – – / .-..  .  -.  – / .- / …. —  .-.   -..  —   -…  —   .-.. /
.  – -. -.–  .-.  . / —  .  … … –..  .  -… -… / …  —  -..  —  .-. / —  ..  -.  -.-  .  – / .- / …-  .-  .-..  —  –  —  .-..
. –. -.– ..-. — .-.. -.–  – .–.-  -…  .-  -. / .-.  ..-.. … –.. . –. / .-.. — .–. / …. .- — .. … -.- .–.-  .-.  –  -.–  .–.-  –.. .. -.-
… / … –.. —. -.- .. -.- / .- / .-.. . –. ..-.. -. -.– … ..-.. –. / — . … … –.. . / -.-. … — -. .- -.- .–.- –.. .. -.-
…. .- .-.. .-.. — / -. .- ..- – .. .-.. ..- … / – .. – -.- — -. / . / .— . .-.. . -. – ..-.. … –
.- / – .. – .- -. .. -.-. / -.- ..– .-.. -.. .. / -.- ..– .-.. -.. .— / . –. -.– / …- .. … … –.. .- .— . .-.. –.. ..-.. … –

(hallo Nautilus/ e rövid jelentést/ a Titanic küldi küldj egy  visszajelzést/ bolond luxus hajo benne behh csalodtunk/ közeledik a nap s  jéghegynek csapodunk/ fütö a kapitány megint szénnek nézi/ a matrozt s a veszélyt nem látja nem érzi/ hiába beszélek itt lent a hordobol/ egyre messzebb sodor minket a valotol/ egyfolytában részeg lop hamiskártyázik/ s szökik a legénység messze csonakázik/ hallo Nautilus titkon e jelentést/ a Titanic küldi küldj egy visszajelzést!)

(Illusztráció: Bán Sarolta)

anyám ha nyáron

anyám ha nyáron meglátogatlak
magammal viszem a problémás nemet
és a szingularitás küszöbént meg a petrit
elviszem az egyetemet minden termét
elhordom vidékre a trefort-kertet
a fűszálakba hexametert taposok és
leszedegetem a fáról a morfémákat
aztán lenyírom az udvarban a barokk

mondatszerkezeteket lemondok
a cukrokról és te nem kínálsz meg borral
igyekezzünk kérlek a jelentéshálózatunkat
tovább bővíteni minthogy mindketten
tudjuk hogy a labda szót a kutya előtt
tilos kimondani ugyanis az efféle
beszédaktusokkal és performatív
cselekedetekkel visszafordíthatatlan
ingereket váltunk ki a békés ebből
a teraszon a dolgok térdeixisen átesett
mutató névmások ezmegazjai
váza metszőolló hamutartó pohár
mind közösek ám azt megítélni hogy
közülünk melyikünk a közelebbi
talán teljesen lehetetlen

önáltatás

a cinke körbetáncolja a napraforgómagot
amit az ablakpárkányra tettem hogy
idecsaljam őt is bolondítja ez a novemberi
nyár szétszórt vagyok táncolok vele
korán sötétedik és a megnyúlt esték
szinte használhatatlanok annak
aki a nappalt élvezi bizony közöttünk
az űr a tartalom és hiába lehelek
a tenyerembe csak hazudom a meleget

gondoskodás

a délután összehúzott diófalevelek
alatt estére avarszínű békák zörögtek
a kutyának elővettem egy régi párnát
amiről hamarosan széttárt lábakkal
legördült közben kiolvastam a folyóiratot
a saját versemet messziről néztem
idegenebbül hatott mint a másé
forraltam teavizet lötyögtem anyám
pulóverében mint aki helyette van

(Illusztráció: Daniel Gerhartz)

K & V

Korán kelve kávét kíván,
Vademberré válva,
Készítteti, kifizeti,
Valóra vált vágya.

Köszönetét kifejezi,
Védve van vadságtól,
Kotyogósát kortyolgatva
Vidám világából.

Ilyen ez a Keresztes

Keresztesre bejöttél,
A pincébe lementél,
Feljönni már nehezebb,
Segít majd a kedvesed.

Mennyit ittál, meglátja,
Belerak talicskába,
Hazatol, kijózanodsz,
Másnaposságtól ragyogsz.

Mindent megígérsz neki,
De ő ezt be nem veszi,
Pince az első utad,
Nem lesz tiszta a tudat.

Lementél a pincébe,
Meghívtak egy iccére,
De a bor nagyon testes,

(Illusztráció: Tóth Gábor/G.TOT)

Álltunk

álltunk egymás mellett
te rám vártál, én rád
nem vettük észre
hogy ez a legjobb és
legrosszabb állapot egyszerre
mert így nem lehet elindulni
és megérkezni se

Amikor a Margit hídon

amikor a Margit hídon
találkozik két négyeshatos
egyszerre négyszeresen tükröződik a Duna

előttem a hátam mögötti
mögöttem az előttem
egy töredéknyi anyagtalan lebegés

látom magamat mindkét villamosban
az egyik kép elsuhan
a másik marad

attól félek, egyszer
eltűnök majd a suhanóval,
abba az igazi világba,

ami ott van a négy ablak közt csillogó vízben
amikor a Margit hídon
két négyeshatos találkozik

Tavaszi hideg

nőnek a fák
kaparásznak a falamon
téged beengedlek
összekötöd a karomon
az anyajegyeimet
téglalap vagy homokóra?
a kisgöncölt még nem látod
nehogy leperegjenek a szemeink
vissza vissza vissza

(Illusztráció: Ruslana Golub: Tree of life and love)

Légy itt
(szerzet)

Vezetékes öröm hiánytalanul
Lent réteges szenvedély hovatovább
Ujjvárta szép kormos remény tanul
Ha lehetnék te félszeg tétován

Mindig-indulásban kerek homály
Rianó résen készenlét rend és
Elhanyatló cél hány kereszt hol már
Mintha te viszont és rád ébredés

Völgyell

A tétova lépés sután szegül
pirongó tájak mind egyedül
omló éjjelek széjjelhamuhodván
vonkodott szavak őszülő holdnál
dideregnek

Didereg a parázs harmatlik ég
lobban-e fölfelé szíkraszín még
pilletébolygás marad-e az út
ormokon völgyellő kedv-e a kút
öle mélyén

Kajla szellők

Bimbózik bambán a fény.
Akarnok morzsái öklelnek.
Lövell már – agyonperzselnek.
Adakozz, forrás, tűzkút – perselynek
aranyszövetét mállaszd szét!

Kajla szellők illata hitegeti váram.

(Illusztráció: Leonard Aitken: Pond)