Sára

„Cigarettafüst az élet” (Ismeretlen szerző; katonadal)

saját tenyerén nyomta el a csikket
te meg doktor Haloperidol
kőre hulló nyálcsepp az ember

 

Feri

„Let it be” (Paul McCartney)

Beatles-dalokat énekelt az udvaron
összetört szívéből szállt a Prozac
amikor utoljára láttam szemgödrében
még ázott egy anyakép

 

Sándor

„Játszani is engedd” (József Attila)

Sándor a középső emelet outsidere.
Minden nap másik könyvet lapoz a folyosón ücsörögve.
Három hónapig nézzük egymást, nem akarom
a kórlapját látni. A dohányzóban csak annyi,
most melyiket? József Attilát. Szereti? Nagyon.
Másnap megjelenik az iroda előtt, a műkörmök asztalba vájnak,
int, hogy menjek ki, ez egy kortárs válogatás, szeretni fogja.
Köszönöm. A többiek azóta is félnek a pszichopatáktól.

 

Laci

Ajtó

A szexuális feszültséget le kell vezetni.
Kint magánügy, bent elektrosokk.

 

Anna

„Na hiszen… Mi a fene lesz!?” (Csengey Dénes)

Nővérke, ha maga elmegy, én is elmegyek.
Azon kevés emberek egyike az életemben,
aki nem hazudott. Béke poraira.

 

Zsuzsa

Munkamor

Halló, itt női földszint, Mega néni meghalt.
Hála Istennek, egy aktával kevesebb.

 

Éva

 „Álmom mások alusszák” (Szilágyi Domokos)

Mesélte hosszan, hogyan költöztek össze,
talán gyerek is lesz, ha meggyógyul.

Hallottad, hogyan hallucinál? Nincs senkije.
Lehet, hogy én is.

 

(Illusztráció: Fernando Botero: The Dead Tree, 1999)