Címke: próza

Rekviem

 

Már ha igen. Néha arról van szó. Arról van szó, hogy nem. Hogy igen.

Tessék? Leszállás közben eltört. Becsapódott. Egy üvegszék, meg egy üvegasztal, szekrény, és az ember az idejét jól hasznosította. Letört egy darabot az időből. Nagy, hosszú, széles darab volt, frontálisan kell használni. Szilvia megkapaszkodott, feljebb rángatta magát. Fájdalmas hibát követett el, mindörökre a sorsára hagyta. Megütögették, hogy őszintén higgyenek, és állítsák le a menetet egy órával indulás előtt. A világ végére utaztak, hogy a film utolsó részét forgassák. Alkalma nyílt kettétörni a felnőtteket, megmutatni, mit tud. Kinyitotta a szemét, még néhány ütést kapott. A szemhéj fekszik ernyedten, a szemgolyó alatta izeg-mozog. Önkívületi állapotban telefonált, és hallotta, hogy az ott, kidugja mindkét fejét. Majdnem őrült jelbeszéd volt farmernadrágban. Engedelmeskedett annak, akitől a jelet kapta. Lehet lövöldözni, lelkesek, lepotyognak a mozivászonról. Rekviem bővebben…

A fejnélküli nő

 

Utálom a nyárban, hogy ilyen gyerekes. Állsz a sorban a fagyiért és körülötted alacsonyabbak az emberek, és egyből elfog a szorongás, hogy mégis mit állok itt negyven évesen, ha nem vagyok már kicsi. Nekem bérelt helyemnek kéne lennie egy étteremben és ott kikérni a vaníliás fagylaltot. De hát nekem se pénz, se gyerek, mit kezdjek a felnőttségemmel ebben a sorban, ha nem tudok belőle eperfagyit venni. A fejnélküli nő bővebben…

Felebarátok

 

A falunapi bazárban idén is tombolát árult az ördög. Korábban már hallottam a pletykát, miszerint az egykor még virágzó vállalkozása, a Kárhozat és lakáshitel, végleg csődbe ment, szerencsétlen pedig már csak a félretett erőforrásaiból tartja fenn magát. Meg kell mondani, elszomorító állapotban volt. Jin Linget szívott, mint a napszámosok. Szánalomból vettem tőle egy tombolát. A nyereményem egy összetett mondatnyi istenkáromlás volt, amit dühömben rögtön be is váltottam, mert jobban örültem volna egy spontán paráználkodásnak. Felebarátok bővebben…

A verkli

 

Hallgatom a bot kattogását, miközben megkerülöm a háztömböt.

– Nem unod még? – kiált le Katinka lányom az ötödikről. Rázom a fejem és rovom tovább a köröket.

Minden reggel körbevándorolom a békásmegyeri panelunkat. Nem ide indulok, de itt kötök ki.

Nyár

A lépcsőházban még olyan terveim vannak, mint a Duna-part vagy a Lupa-tó, de a panelok elnyelik a vágyat, s marad a megszokás.

A tizenötezer-hatszázadik lépés után megállok Sanyi boltja előtt. Várnom kell, mert két nyugdíjas tanakodik a kifli és a kakaós csiga fölött. Talán én is ehetnék ma kakaós csigát.

– A szokásost? – kérdezi Sanyi. A verkli bővebben…

Csak a test

 

Do you like dancing?, dobja be a témát. A sötét szemöldök rándul egyet, a fiú egészen közel hajol a képernyőhöz, mintha rosszul hallotta volna a kérdést. Vörösre kapart pattanásai bármelyik pillanatban kiokádhatják magukból a következő adag magmát. Thelmát émelygés fogja el, a munkafüzetben lapozgat. Tudod, mit?, legyen ez házi feladat, tíz mondat a táncról. Használhatsz szótárt is. Két hét múlva folytatjuk, küldöm a linket, teszi hozzá zavartan, aztán gyorsan kilép.

Nem is érti, miért ez jutott eszébe. Csak a test bővebben…