Borhoz, barátokhoz menekültem,
annyira rettegtem sötét szemed,
ágyasok karja, megannyi zene
között feledett fiad, a hűtlen.
Ám te követtél engem hallgatag,
ott voltál, a borban, mit vedeltem,
pásztorórákon a testmelegben,
és a gúnyban is, ha csúfoltalak.
Most borogatod lábam, kezemet,
és fejem itt ring a lágy ölben,
lám, hosszú utamról hazajöttem:
tévelygésem is hozzád vezetett.
Csősz Gergő fordítása
Illusztráció: William Turner
Déli harangszó
Foltos lett a fehér lepedő.
Nem fogom kimosni.
Ti fosztottátok ki
a templomot. Bűnhődjetek.
Nem kaptok kegyelmet, mert
nincsen kitől.
Nem tudjátok
ki vérezte össze a lepedőt?
Kötelesség
Így vesztünk el.
Kifelé erdő, befelé sötét a táj.
Jól érzem magam,
de indulnom kell. Nem oda, ahová
menni szeretnék. Kötelesség.
Végighúzom kezem a fasoron.
Szépen felsorakoztak, hogy
aztán egyesével lobbanjanak lángra.
(Illusztráció: Gill Bustamante: The Watchers in the Forest)
Már megint valaki azt mondta, hogy szar, hogy fasz, hogy baszki! Hogy lehet, mikor ott a kulturált iskola, az igényes baráti kör, odahaza a körültekintő szülői beszéd? Az anyák és apák szorgos szorongással a másik gyerekére mutogatnak, hiszen ők otthon ilyet biztosan nem mondtak. Valahol eltanulta: az oviban, a focin, a kézműves foglalkozáson. És egyre korábban kezdik, hihetetlen! Hogy beszélsz? bővebben…
mindig arra kérnek bennünket,
hogy értsük meg más emberek
nézőpontját is,
nem számít, ha
elavult,
ostoba, vagy
visszataszító.
kérik az embereket,
hogy nézzék el
égbekiáltó tudatlanságukat,
eltékozolt életüket,
megértés címén.
kedvességgel,
főként, hogyha ők már
idősek.
az életkor tapasztalatokra
és az ebből fakadó cselekedetekre épül.
rosszul megöregedtek meg,
mert tudatlanságban
éltek
reménytelenül,
nem voltak hajlandóak
elfogadni a valóságot.
nem az ő hibájuk?
kinek a hibája?
tán az enyém?
arra kértek, hogy rejtsem el
előlük,
az álláspontomat
félelmeimet az ő
félelmük miatt.
az életkor nem bűn.
de szégyen
így, szándékosan
elpazarolni.
sokan közülük
szándékosan
pazarolták el életüket
lehetőségeik ellenére.
Márkus László fordítása
el kell választani
az igazságot és
a hitelességet
rá kell nézni
a csapásokra
mielőtt és miután
bejárásra kerülnek
belátható kell legyen a világ megosztottsága
hogy a gyanú rikítson és mikor már elég
áztassa a földeken
a hitet a beletörődést és az elengedést
hogy a sár levakarhatatlanul
az elhasználódott dolgozócipő talpára
és orrára száradjon mielőtt
a történelem igazított növésű bokra mellett landol
még akkor is ha nem találja meg senki hiszen
a napot kitakarja egy ökölbe szorított kéz
(Illusztráció: Oliver O’Keeffe: Cut Bush and Tree Stump)
A Pilinszky sziget
Interakció-dekonstrukció
100 szótő
Szinte kibírhatatlan ez a sok szépség,
Amit tékozol a tudás. Amit az ész hazavisz.
Mégis: az érték a láthatatlan.
Oda tart a fikció, a hit.
A bölcs lelassulás.
Nem determinált az inspirált credit.
Elegáns elegy. Pozícionálja a Szent Lélek.
Az érzékelés legbelső énje.
Reparált művek szemantikai aurája.
A gazdagság, ami végtére is, egylényegű.
A kép és a hang-nyelv egyetlen szájban
Csókolják egymást a hajnal és a villamos áram
Sebezhetőség és hangszer. Két entitás.
Minek elméleti terheket tenni rá?
Minden gondolat mögött egy csillag áll.
A szentség nem morál.
De respektálja a Legfelsőbb Arc,
Ha a kegyelem mellé az ész odaáll.
Pilinszky grádicsok
Relációk
Ahogy Jób mondta, bár lenne a lelketek az én lelkem helyén, nézd a tizenkét forrást, az Izraelt, amely táplálja a hetven pálmafát, a nemzeteket. Nézd Sámuelt. Aki nem hagyott egyetlen Igét sem a földre esni. Hívd a Szent Lelket, Aki Szellem. Hallgasd Ábrahámot, aki támaszkodott az Örökké Élőre, tudta, hogy fel fogja támasztani Izsákot, ha kell, mert Neki mindenek élnek. Figyeld meg Gedeont, aki kitette a gyapjút, mint Urimot és Tummimot, hogy választ kapjon az Úrtól, nézd Zákeust, az alacsony uzsorást, aki felmászott egy fára, hogy meglássa az élő Igét. Nézd Sámsont, aki visszakapta élete végén az erőt, a kenetet, a szót, hallgasd Márdokeust, aki Eszter királynőt intette, hogy menjen be Ahasvérus, perzsa királyhoz, hívás nélkül, járjon közben nála, figyeld meg Józsefet, miként emelte fel a Mémrá, az Ékő Ige, s lett a kirekesztettből megkínzóinak megmentője. Nézd a tipológiát, hogyan lesz Jézus az új idők Józsefe, Aki az egyház kedvéért elhagyta az Atyát egy pillanatra, hogy semmije ne maradjon, és átérezze a meggyilkoltak bánatát. Nézd Énokot, Aki nem tett mást, mint, hitt, és elragadtatott kegyelem által, emlékezz Illésre, aki ugyancsak felment Isten lakhelyére, anélkül, hogy meghalt volna. Nézz Mózesre, aki nem ment be oda, ahová vágyott, csak látta a földet, ami örök, mégsem fordított hátat az elhívásnak. Nézd Józsuét, Kálebet, akik legyőzhetetlenekké váltak, Pál apostolt, Aki mondta, hogy Isten országa nem beszédben áll, hanem erőben, és hogy előtökbe adom, amit az Úrtól kaptam, és nézd Pétert, Aggeust, Jónást, Jánost, Aki föltette az Apokalipszis fejére a diadémot. Nézd. Dávidot, a zsoltárok ragyogását, nézd, Ott van előtted a Legfelsőbb Arc.
(Illusztráció: Heinrich Nauen: Still Life with Musical Instruments)
