Charles Bukowski: Finis, II.

mind megbotlunk, összetörünk, fel akarjuk
adni.
rossz napok jönnek.
rossz napok jönnek egyre többször.
ülünk és várunk, gondoljuk majd
elmúlik.
de eljön a nap amikor
nem múlik el.
itt marad.
te egy kerti székben ülsz majd
lélegzed a sűrű
levegőt.
és egy öreg macska jön majd és
a lábadhoz fekszik.
várni fog veled.
a halál lassan jön
néha.
néha túl
lassan.
lenyúlsz és
megcirógatod a macskát.
újra visszagondolva az őrült
részeg
évekre.

Mussó Erika fordítása

Vélemény, hozzászólás?