Címke: irodalom

Ezra Pound: Villanella: A Lélektan Órája

Túlgondoltam a találkozót
…..ez volt, ami igazán baljós.
Középkorú törődésse
….szórtam el az illő könyveket,
majdnem megjelöltem az oldalakat is.

A szépség oly ritka dolog.
Oly kevés iszik kutamból.

Annyi meddő megbánás,
Annyi elfecsérelt óra!
Most az ablakból figyelem
…..az esőt, a vándorló buszokat.

„Kis kozmoszuk megrendült”
…..Levegővel ébredt a tény.
A városban arrafelé
…..más erők játszanak rájuk.
Hogy honnan tudom?
…..Ó, tudom én azt jól.
Számukra valami megindult.
…..Ami engem illet:
Túlgondoltam a találkozót.

A szépség oly ritka dolog.
Oly kevés iszik kutamból.

Két barát: Az erdő lehellete…

Barátok? Talán kevésbé lennének barátok,
…..amiért valaki végre rájuk talált?
Kétszer ígérték, hogy jönnek.

„Éjjel és reggel derekán?”

A szépség inna elmémből.
A fiatalság egy időre elfelejtené,
…..hogy fiatalságom elhagyott engem.

II.

(„Szólalj! Miért táncoltál oly mereven?)
Valaki dicsérte munkád,
és beszélt róla, nemesen.”

„Olyan voltál, mint egy bolond?
Az első éjjel?
A második éjszakán?”

„De újból ígérték:
…..’Holnap teaidőben.’ „)

III.

A harmadik nap jött el,
……és egyikük sem szólt;
Se a férfi, se a nő,
csak mástól jött egy üzenet:
…..„Kedves Pound, elhagyom Angliát.”

Halmi Dávid Fordítása

Halmi Dávid fordítása

 

 

 

 

 

 

Bábel tornya; Vitakultúra

 

Bábel tornya

Az aratás sok, a munkás kevés,
Csekély lesz így jövőre a vetés,
Kevesebb ember dolgozik azon,
Több legyen végül a lelki haszon.

Már nem számít senkinek a Lélek,
Kutyául bán és beszél tevéled
Mindenki, mert akkora az egó,
Melyből összeállt a „világlegó”

Hatalmas, csúfos bábeli tornya,
De az ember visszahull a porba
Ha azt hiszi, hogy mindent megtehet…
Közös nyelvünk: az Isteni szeretet.

 

Vitakultúra

Nem egyenlő feltétellel
Szállok be a vitába,
Ha jelen van a kérdező
Érveinek hiánya.

Hogyha erre ne adj Isten
Felhívom a figyelmet,
Akkor jön az ütőkártya:
Mindig csak kötekedek.

Direkt van így alakítva,
Hogy hátránnyal kezdjem el,
Egyszerűen negligálva,
Kérdésemre nem felel.

Hogyha nem hagyom magamat,
Ellátnak bélyegekkel,
Ha nem erős öntudatom,
Megtelek kételyekkel.

Végül bocsánatot kérek,
Megalázva magamat,
Ezt ők nagyon kihasználják,
Mert erős az akarat.

De álláspontom nem hagyom,
Vitatkozom, érvelek,
Egyetlen egy dolgot kérek:
Ne személyeskedjetek.

 

(Illusztráció: Marcin Kołpanowicz: Teluropolis, 2007)

sanszonett; öröknek hittem

 

sanszonett

agapéval majd filiával jöttem
most makogja sután bensőmet erósz
bárhonnan lényed lelkemben kotorász
kamarádba nyúlsz így hol a bor folyton

belém ült rőt te forma remegő űr
mint fiadat hálával fogadom
orgonafúga helyett gigue hegedűn
tánc derűjébe sodorsz  ragyogó úr

jólelkű megejtően szellemes vagy
helyet adsz bizonyos küszöbök alatt
váraljadba lehallatszik a zsivaj

magadhoz simogatsz kérdezed mi baj
csak szín igeneket akarsz hallani
kis nemjeiddel mit kezdjek mon ami

 

öröknek hittem

talán soha nem tudtam mi a szerelem
csak adtam magam mint tüskebokor a málnát
így ha meglátom kipakolatlan málhád
sem vonom meg tőled a betevő falat
úgyhogy
talán nem a szerelem hamvad
ahogy mondod
belőlünk omlik darabra darab
már mikor a hús az ok az okozat
társad komfortfokozat
bomlásból csent nap

 

(Illusztráció: Roland Penrose: Atterissage (Landing, 1926))

Charles Bukowksi: Tehenek a rajzórán

A jó idő olyan,
mint
a jó nő ˗
nem mindig fordul elő,
és ha épp mégis
nem tart
örökké.
A férfi
szilárdabb:
Ő ha rossz,
nagy eséllyel
az is marad,
vagy ha jó,
lehet ki-
tart,
de a nőt
megváltoztatja
mind
a gyermek
a kor
az étrend
a beszélgetés
a szex
a hold
a hiánya vagy
a jelenléte a napnak
vagy a szép napoknak.
A nőt szeretettel
kell táplálni,
hogy túlélje
eközben a férfi attól
erősebb,
ha utálják.

A Spangler’s bárban piálok ma este
és emlékszem a tehenekre,
amiket rajzórán festettem
és jónak tűntek
jobbnak tűntek, mint bármi,
ami itt van. A Spangler’s Bárban piálok és
azon töprengek melyiket imádjam, melyiket utáljam, de nincs rá szabály:
Csak szeretem és utálom
magam-
kívül állnak tőlem,
mint az asztalról leejtett narancs,
ami tovább gurul; ezt kell
eldöntenem:
öljem meg
vagy szeressem magam?
Melyik az árulás?
Az információ honnan
származik?
Könyvek… mint törött üveg:
A seggem se’ törölném velük
kezd sötétedni,
látod?
(itt piálunk és beszélgetünk
egymással és
úgy tűnik, tudjuk)
azt a tehenet vedd, amelyiknek a legnagyobb a csöcse
azt a tehenet vedd, amelyiknek a legnagyobb a segge

Tisztelegj.

A csapos odacsúsztatja a sört,
végig szántja a pultot,
mint egy olimpiai futó
és a kezem, mint egy harapófogó
megállítja, felemeli
a tompa csábítás arany húgya,
megiszom és
ott állok
rossz idő van a tehenekre
de kész vagyok
a kefélésre
a zöld gyep szalma szem
a szomorúság elsodor
és megiszom a sört egy húzásra
valami ütőset
gyorsan
ami megadja a bátorságot és a szeretetet, hogy
menjek
tovább.

Mussó Erika fordítása

C.&G.; N. tér; e.h.h.H.h.

 

C.&G.

C. egy bevásárlóközpont legfelső emeletén dolgozik. Adminisztrációs feladatokat lát el. Telefonhívásokat bonyolít. Egy régi bérházban lakik a macskájával. Jógaórákra jár. Banki kölcsönt vesz fel, és már előre aggódik. Esténként citromfű teát iszogat. Macskája előszeretettel piszkít az ágyába. C. már három és fél éve egyedülálló. C. nem tudja, hol rontotta el. Azt mondják rá, csinos, és tehetségesen rajzol.
Olykor eljár a közeli moziba. Romantikus filmeket néz. Közben nagyokat sóhajtozik. Sír.

G. egy repülőgép-katasztrófa egyetlen túlélője. Jelenleg egy multinacionális vállalatnál dolgozik. Napi rendszerességgel fut. Szereti a macskákat. Bár előfordul, hogy különböző szórakozóhelyeken kétes erkölcsű hölgyekkel ismerkedik meg, valójában egy kedves lányról ábrándozik, aki jógaórákra jár, és kitűnően rajzol. G. ellenne, mint a befőtt hosszabb ideig is női társaság nélkül, de dunsztja sincs, hogy azt hogy kell.

C. és G. két független ember.
C. és G. sosem találkoznak.

 

N. tér

Egy hete késik. A naptár szerint. Ötletem sincs, hogyan mondom el neki. Az internetes oldalakon már a babaholmikat böngészem és fiúneveken gondolkodom. Persze még korántsem biztos semmi.

Megbeszéltük, hogy az N. téri kis kávézóban fogunk találkozni. Rohanok a busz után, de a sofőr az orrom előtt csukja be az ajtót. Szentségelek. Hívom. Kicseng. Felveszi. Nevet. Azt mondja, ne aggódjak, megvár.

Valóban ott ül a kávézó teraszán. Mosolyog és kihúzza a széket. Rendel.

Fogja a kezemet. Iszogatunk. Valaki telefonál neki. Szabadkozik, hogy fontos, mert az irodából hívják. Öt perc és itt van.

Addig én kimegyek a mosdóba. Émelygés fog el. Sápadok. Egy pillanatig a hasamon pihentetem a kezemet.

Úgy döntök, mégsem ma mondom el neki.

Három nap múlva újra találkozunk.
Mosolyog és megölel.
Majd leültet, hogy elmagyarázza, miért
nem tud szeretni engem.

 

e.h.h.H.h.

Hitt istenben. A háborúban a haditengerészetnél  szolgált. Megtanulta a Braille-írást, pusztán szórakozásból.

Egy szép, egyszerű lányt vett feleségül, de gyerekük sajnos nem lehetett.  Agrármérnök volt, kedélyes, szűkszavú ember. Goethét olvasott és élvezettel hallgatta a klasszikus zenét. Ismerősei között sok volt a művészetkedvelő. Szabadidejében festett. Magas volt. Feltűnően. Szerette a cigányzenét. Néha eljárt mulatni. Mindenkinek fizetett egy kört. Nyaranta a Balatonnál bérelt egy kis házat. Olykor kereskedett is. Mondom. Okos ember volt.  Egyetlen hátránya, hogy Hoffmayernek hívták.

 

(Illusztráció: Rafał Olbiński)

permanens átlényegülés

 

kollázs Tandori Dezső Madárzsoké c. kötetéből

a háziak bezárnak a lomkamrába
annak kis ablakán át látod
a vonatokat és a fákat
a boldogság vonatait és fáit
egyszercsak ottfelejtenek valahol
és minden lesz
minden lesz úgyis semmivé

napokig nehezen mész a fák közé
a boldogság fái közé
hogy rájuk köszönj
a csöndes eső a kemény
sötétzöld levelekre hull
jó volt mikor még kocsmákban szavaltál
ma könnyen hallgatsz és nehezen

mész a fák közé pedig
napokig lehajtod két kezedre a fejed
a színesség átmegy fekete-fehérbe hirtelen
a színek permanens átlényegülése zajlik
hát mert úgyis semmivé lesz minden
a lomnak és a tartalomnak egysége van
mondod magadnak

egyik sem sajátíthatja ki a másikat
ahová mentél volna már
ott valami történt a fényviszonyokkal
érkeznek fekete-fehér lovak a nyárból
a vonatok és a fák átlényegülése zajlik
a vonatokat vakvágányra tolják
a fákat a legszebb fákat kivágják

mélygarázs épül a boldogságnak
torony a hallgatásnak

 

(Illusztráció: Cyril Rolando: Follow Our Rules)