kollázs Tandori Dezső Madárzsoké c. kötetéből

a háziak bezárnak a lomkamrába
annak kis ablakán át látod
a vonatokat és a fákat
a boldogság vonatait és fáit
egyszercsak ottfelejtenek valahol
és minden lesz
minden lesz úgyis semmivé

napokig nehezen mész a fák közé
a boldogság fái közé
hogy rájuk köszönj
a csöndes eső a kemény
sötétzöld levelekre hull
jó volt mikor még kocsmákban szavaltál
ma könnyen hallgatsz és nehezen

mész a fák közé pedig
napokig lehajtod két kezedre a fejed
a színesség átmegy fekete-fehérbe hirtelen
a színek permanens átlényegülése zajlik
hát mert úgyis semmivé lesz minden
a lomnak és a tartalomnak egysége van
mondod magadnak

egyik sem sajátíthatja ki a másikat
ahová mentél volna már
ott valami történt a fényviszonyokkal
érkeznek fekete-fehér lovak a nyárból
a vonatok és a fák átlényegülése zajlik
a vonatokat vakvágányra tolják
a fákat a legszebb fákat kivágják

mélygarázs épül a boldogságnak
torony a hallgatásnak

(Illusztráció: Cyril Rolando: Follow Our Rules)