Halmi Dávid összes bejegyzése

Ezra Pound: Canto III

 

A Dogana lépcsőin ültem,
mert a gondolák túl drágák voltak, abban az évben,
és nem voltak „azok a lányok”, csupán egy arc volt,
és a Buccentoro ki pár méterre üvölti a „Stretti” -t,
és a megfénylett gerendák, abban az évben, a Morosinin,
és pávák Koré házában, vagy csupán lehettek.
……..Azúrlégben úsznak az Istenek,
fényistenek és Toszkánok, még mielőtt a harmat eloszlott.
Fény: az ősi fény, mielőtt a harmat először leszállt.
Paniskok, a tölgyből drüaszok,
és az almafából Epimeliad,
az egész erdőn át, hangtelt levelek szavai,
suttogás, felhők dőlnek rá a tóra,
rajtuk Istenek pihennek,
És a vízben mandulafehéren úsznak,
az ezüstvíz festi a duzzadt bimbókat,
 …….ahogy Poggio is jegyezte.
Zöld erek a türkizben,
Vagy szürke lépcsők visznek a cédrusok alá.

Myo Cid lovagolt fel Burgosba,
a két torony közti szegecselt kapuhoz,
ráütött lándszsanyéllel, és a gyermek kifutott,
Una niña de nueve años,
Ki a kapufalra, a tornyok közé
olvasta a parancsot, voce tinnula:
Senki ne adjon szót, ételt és oltalmat Ruy Diaz-nak,
vagy szívét veszik, és dárdára tűzik,
majd szemeit vájják ki, elkobozzák javait.

„Íme, Myo Cid, a pecsétek
a nagy pecsét és az írás.”
És lejött Bivarból Myo Cid,
a sólymok nem ültek többé az ágon,
és ruha nélkül maradtak a polcok,
Ládáját Raquel és Vidas elé vetette,
a homokkal teli ládát zálogba hagyta ott,
hogy zsoldját megkapja végre;
Valencia felé vette az irányt.
Inez De Castro halott, és egy
fal lefosztva, az időnek állott
kopárrá sorvad, festék hervad le a kőről,
a vakolat hámlik, valaha Mantegna festette.
Feslett selyem, „Nec Spe Nec Metu.”

Halmi Dávid fordítása

Ezra Pound: Canto CXV

A tudósok rettegnek
…..az Európai elme leáll
Wyndham Lewis inkább vak lett
……mintsem hogy elméje leálljon.
Szél alatt éjjel a garofanik közt,
…..a szirmok csaknem dermedtek
Mozart, Linné, Sulmona,
mikor az ember barátai gyűlölik egymást
hogy lehetne béke a világon?
Nyerseségük mulattatott zsenge koromban.
Kifeslett hüvely ami bevégzett
…..de a fény örökké zeng
halvány jel a mocsarak felett
…..ahol a zsinegfű suttog a forduló árhoz
Tér, idő
sem az élet, sem a halál nem válasz.
És azokról, kik a jót keresve,
…..bűnt követtek el.
In meiner Heimat
…..ahol a holtak jártak
…………és az élőket mind kartonból vágtak.

Halmi Dávid Fordítása

Ezra Pound: Villanella: A Lélektan Órája

Túlgondoltam a találkozót
…..ez volt, ami igazán baljós.
Középkorú törődésse
….szórtam el az illő könyveket,
majdnem megjelöltem az oldalakat is.

A szépség oly ritka dolog.
Oly kevés iszik kutamból.

Annyi meddő megbánás,
Annyi elfecsérelt óra!
Most az ablakból figyelem
…..az esőt, a vándorló buszokat.

„Kis kozmoszuk megrendült”
…..Levegővel ébredt a tény.
A városban arrafelé
…..más erők játszanak rájuk.
Hogy honnan tudom?
…..Ó, tudom én azt jól.
Számukra valami megindult.
…..Ami engem illet:
Túlgondoltam a találkozót.

A szépség oly ritka dolog.
Oly kevés iszik kutamból.

Két barát: Az erdő lehellete…

Barátok? Talán kevésbé lennének barátok,
…..amiért valaki végre rájuk talált?
Kétszer ígérték, hogy jönnek.

„Éjjel és reggel derekán?”

A szépség inna elmémből.
A fiatalság egy időre elfelejtené,
…..hogy fiatalságom elhagyott engem.

II.

(„Szólalj! Miért táncoltál oly mereven?)
Valaki dicsérte munkád,
és beszélt róla, nemesen.”

„Olyan voltál, mint egy bolond?
Az első éjjel?
A második éjszakán?”

„De újból ígérték:
…..’Holnap teaidőben.’ „)

III.

A harmadik nap jött el,
……és egyikük sem szólt;
Se a férfi, se a nő,
csak mástól jött egy üzenet:
…..„Kedves Pound, elhagyom Angliát.”

Halmi Dávid Fordítása

Halmi Dávid fordítása

 

 

 

 

 

 

Ezra Pound költeményei II.

Április

 

Három lélek jött hozzám,
és vontak el
oda, ahol az olajfaágak
fekszenek a földön, megfosztva:

Halvány mészárlás a ragyogó köd alatt

 

Gentildonna

 

Elhaladt és nem hagyott reszketést az erekben, aki most –
A fák közt mozogva, és csüngve
a levegőn, amit ő szelt át,
legyezve a füvet, amin ő járt akkor – kitart:

Olajfa szürke levelei az eső-hideg ég alatt.

Halmi Dávid

 

 

Ezra Pound költeményei I.

 

Doria

 

Zord szelek örök szeszélyeként
élj bennem, ne úgy
mint a múlandó dolgok –
virágok vígsága.
Fogadj naptalan szirtek
és szürke vizek
erős magányában.
Lágyan beszélnek rólunk majd
az istenek a mán túl,
és emlékezni fognak rád Orcus
Árnyvirágai.

 

Francesca

Az éjből léptél be közénk,
és virágok pihentek kezedben,
most emberek zavarából bújsz épp elő,
rólad szőtt szavak kavalkádjából.

Én, aki látott a legősibb dolgok közt
dühös voltam, ha nevedet hallatták
közönséges helyeken.
Bárcsak hűvös hullámok mosnák el elmém,
és a világ hervadna, mint egy halott levél,
vagy mint egy pitypang-magot elfújná a szél,
hogy talán újra rád találhassak,
egyedül.

 

Halmi Dávid fordításai