A padlásszoba

 

Gyere, sajnáljuk közösen azokat akik jobban élnek nálunk.
Gyere barátom, és ne felejtsd el,
………………..hogy a gazdagoknak lakájai vannak nem barátai,
nekünk pedig barátaink nem lakájaink.
Gyere, sajnáljuk közösen a házasokat és a hajadonokat.

Apró lábain lép be a hajnal,
……………….mint aranyszőtte Pavlova,
és közel vagyok a vágyamhoz.
Nem is kívánhatna szebbet az élet,
mint ezt a karcosan derült órát,
ébredésünk közös óráját.

A kert

En robe de parade.
Samain

Mint falrasimuló laza selyemfonal,
úgy sétál ő a Kensington-i kertek sétányának mentén,
és lassan emészti fel őt
………………..egyfajta érzelmi vérszegénység.

És arra van a csürhe is,
a szegények koszos, karakán és nyűhetetlen gyermekei.
Ők öröklik meg a földet.

Vele ér majd véget a nemzés.
Unalma túlzóan kifinomult.
Azt várja, hogy valaki szóljon felé,
és szinte már attól fél,
………………..hogy én leszek ilyen indiszkrét.

Halmi Dávid fordításai