ANTONIO CANOVA: Bűnbánó Magdolna
A félmeztelen igazság
elengedi magát,
megszabadul
teherként hordott
szárnyaitól.
Leeresztett keze
azután készülhetett,
miután kibontotta a felcsavart
szőnyeget.
Balján a koponya
a halhatatlanság
sírásójáé.
DONATELLO: Habakuk szobra
A bal vállon átvetett lepel
folytonos zuhatag,
tanulhatna belőle
az idő.
Az álló Habakuk szobor
talapzata a példa rá,
hogy nincs megállás.
Feje elhagyott darázsfészek,
a részletek dezertálnak,
futónövények.
Az igaz ember
a hite által él.
JACOPO DELLA QUERCIA: Ilaria síremléke Luccában
A gyermekágyi lázban elhunyt
fiatal feleség lábánál
a házastársi hűség szimbóluma,
egy kutya, arra vár,
hogy megetessék.
Dús virágfüzéreket
tartó angyalkák
reszketése kell
a nyugalmi állapothoz.
ADOLFO WILDT: Önarckép (A fájdalom maszkja)
Művészetem
föld-anyajegy
a rejtőzködő nemléten.
Fájdalom érlelte
arcom
maga a honvágy.
Sorvadt izmaim,
mint a felbonthatatlan
mennyország.
FRANCESCO BARZAGHI: Vanarella
Ha a földön gyöngyöt lát
gurulni,
magát keresi,
de csak akkor talál
magára,
ha a kavicsot veszi fel,
s a gyöngyöt
lazán
magára hagyja.
MICHELANGELO DI LODOVICO BUONARROTI SIMONI: Pietà
Fiát a térdén tartja,
mire a márványból kibontotta,
megteremtette Michelangelo,
újra fiatal lesz a
a fájó vésőnyomoktól,
ahogyan szűzen,
kínok között
világra hozta gyermekét.
Jézus csaknem csupasz,
Mária viszont dúsan redőzött
ruházatban gyászolja őt,
magára veszi,
ruhaként hordja
a gyilkosok bűneit,
vigyáz a fiára, az emberre,
nehogy baja essen.
ANDREA DEL VERROCCHIO: Bartolomeo Colleoni lovas szobra
A ló és lovasa,
a büszke zsoldosvezér,
életnagyságú szobor.
Ha nagyobb lenne,
nem látnánk nagyságát.
A ló izmai,
a lovas beszélő
visszafogottsága,
büszke és elszánt tekintete
elhiteti,
hogy bármikor megvédi
Velencét.
Még akkor is,
ha eljön a végítélet,
s többé nem beszélhetünk
sem Velencéről,
sem lovasszoborról.
MEDARDO ROSSO: Nő lepellel
Nyugtalan felületek.
A fény
nemes
egyszerűséggel
ülepíti a
csendéletet.
Átlátszóvá varázsolja.
A viaszból készült szobron a
nő a lepelben,
mint az ősmaradványokban
a csiga, a kagyló.
LORENZO QUINN: A természet ereje
Az oltalmazó anya
egy óriási sálba fogva
forgatja
gyermekét,
a földgolyót
körbe-körbe.
De a föld
nem tud így forogni
a saját tengelye körül.
PAIGE BRADLEY: Terjeszkedés
A választóvonalak
összetartják
a földet.
Ahogy a tetoválások
a bőrt,
belső kisugárzása a
meditáló nőt.
(Illusztráció: ANTONIO CANOVA: Bűnbánó Magdolna;
DONATELLO: Habakuk szobra;
JACOPO DELLA QUERCIA: Ilaria síremléke Luccában;
ADOLFO WILDT: Önarckép (A fájdalom maszkja);
FRANCESCO BARZAGHI: Vanarella;
MICHELANGELO DI LODOVICO BUONARROTI SIMONI: Pietà;
ANDREA DEL VERROCCHIO: Bartolomeo Colleoni lovas szobra;
MEDARDO ROSSO: Nő lepellel;
LORENZO QUINN: A természet ereje;
PAIGE BRADLEY: Terjeszkedés)
