ANTONIO CANOVA: Bűnbánó Magdolna

A félmeztelen igazság
elengedi magát,

megszabadul
teherként hordott
szárnyaitól.

Leeresztett keze
azután készülhetett,
miután kibontotta a felcsavart
szőnyeget.

Balján a koponya
a halhatatlanság
sírásójáé.

 

DONATELLO: Habakuk szobra

A bal vállon átvetett lepel
folytonos zuhatag,
tanulhatna belőle
az idő.

Az álló Habakuk szobor
talapzata a példa rá,
hogy nincs megállás.

Feje elhagyott darázsfészek,
a részletek dezertálnak,
futónövények.

Az igaz ember
a hite által él.

 

JACOPO DELLA QUERCIA: Ilaria síremléke Luccában

A gyermekágyi lázban elhunyt
fiatal feleség lábánál
a házastársi hűség szimbóluma,
egy kutya, arra vár,
hogy megetessék.

Dús virágfüzéreket
tartó angyalkák
reszketése kell
a nyugalmi állapothoz.

 

ADOLFO WILDT: Önarckép (A fájdalom maszkja)

Művészetem
föld-anyajegy
a rejtőzködő nemléten.

Fájdalom érlelte
arcom
maga a honvágy.

Sorvadt izmaim,
mint a felbonthatatlan
mennyország.

 

FRANCESCO BARZAGHI: Vanarella

Ha a földön gyöngyöt lát
gurulni,
magát keresi,
de csak akkor talál
magára,

ha a kavicsot veszi fel,
s a gyöngyöt
lazán
magára hagyja.

 

MICHELANGELO DI LODOVICO BUONARROTI SIMONI: Pietà

Fiát a térdén tartja,
mire a márványból kibontotta,
megteremtette Michelangelo,
újra fiatal lesz a
a fájó vésőnyomoktól,
ahogyan szűzen,
kínok között
világra hozta gyermekét.

Jézus csaknem csupasz,
Mária viszont dúsan redőzött
ruházatban gyászolja őt,
magára veszi,
ruhaként hordja
a gyilkosok bűneit,

vigyáz a fiára, az emberre,
nehogy baja essen.

 

ANDREA DEL VERROCCHIO: Bartolomeo Colleoni lovas szobra

A ló és lovasa,
a büszke zsoldosvezér,
életnagyságú szobor.
Ha nagyobb lenne,
nem látnánk nagyságát.

A ló izmai,
a lovas beszélő
visszafogottsága,
büszke és elszánt tekintete
elhiteti,
hogy bármikor megvédi
Velencét.

Még akkor is,
ha eljön a végítélet,
s többé nem beszélhetünk
sem Velencéről,
sem lovasszoborról.

 

MEDARDO ROSSO: Nő lepellel

Nyugtalan felületek.
A fény
nemes
egyszerűséggel
ülepíti a
csendéletet.

Átlátszóvá varázsolja.

A viaszból készült szobron a
nő a lepelben,
mint az ősmaradványokban
a csiga, a kagyló.

 

LORENZO QUINN: A természet ereje

Az oltalmazó anya
egy óriási sálba fogva
forgatja
gyermekét,
a földgolyót
körbe-körbe.

De a föld
nem tud így forogni
a saját tengelye körül.

 

PAIGE BRADLEY: Terjeszkedés

A választóvonalak
összetartják
a földet.

Ahogy a tetoválások
a bőrt,

belső kisugárzása a
meditáló nőt.

 

(Illusztráció: ANTONIO CANOVA: Bűnbánó Magdolna;
DONATELLO: Habakuk szobra;
JACOPO DELLA QUERCIA: Ilaria síremléke Luccában;
ADOLFO WILDT: Önarckép (A fájdalom maszkja);
FRANCESCO BARZAGHI: Vanarella;
MICHELANGELO DI LODOVICO BUONARROTI SIMONI: Pietà;
ANDREA DEL VERROCCHIO: Bartolomeo Colleoni lovas szobra;
MEDARDO ROSSO: Nő lepellel;
LORENZO QUINN: A természet ereje;
PAIGE BRADLEY: Terjeszkedés)