Üres hely

 

Hildur Guðnadóttir: Þoka (Saman, 2014)

Sötétek a falak a csendtől, ablakot nem nyitok ki, ablakon nem nézek ki. Nincs kint. Besötétedett a szobában a benti sötéttől.

Meleg a hideg víz. Meleg a levegő, súlyosan takarózom.

Szívemen, torkomon, homlokomon felhők nehéz árnyékai.

A bottal csukom be az egyetlen, nyitva felejtett ajtót.

Bal bokám a vízben.

Lefele néző szemem, majdnem becsukva, nézem a csendet, a csend sötét rajzait, szobrait, a szobrokról készült rajzokat és a rajzokról készült szobrokat, és az azokról készült homokképet.

Mindent látok, ami nincs, hogy ne lássam, ami. Ami nincs.

Üres hely a füvön.

Hogy megyek keresztül az üres helyen, hogy nézek keresztül. A valaminek az üres helye az más, mint a csakugyan üres.

Ki vagyok én, amikor. Kinek az ereje.

Azelőtti napok levegői a szobában. Amikor, ha mozgást hallottam kint, láttam.

Ablakon nem, ajtón nem, kifelé nem, de akkor hogyan jutok ki.

Ágy, takarók, lavór, bot.

Éjszakai ágak rajzai a bőrömön.

Hogy kacsolok, ja nem kacsolok. Hogy fekszem az üres hely kertjének házában, a néma hely kertjének házában.

Ahogy néz, arra se emlékszem. Csak ahogy nézem, nézem, és egyre sötétebb. És a sötétben, ahogy egyedül nézem.

És kihűl, kinémul, kisötétül.

Ketten, de csak én nézem.

Feküdni, de állok, ne beszéljünk, csináljuk, napersze, a bottal, az eleséses bokámmal. Az erővel, amiről megfeledkeztem.

Ha látom, könnyebben viselem, napersze.

A menekülésem nélkül, mint egy fa, mint egy kő, mint egy kapitány, hadvezér, amikor földet a földtől, mélyebbre, szélesebbre, mondtam. Szabóméterrel vagy vonalzóval mérjem le, napersze. Találomra. Amíg bírja, ásó, csákány, lapát.

A bogarak hosszú munkája, a nem akarom látni a csontjait, a kinek beszélek majd erről.

Mint egy hóhér, hentes, csak a teste, napersze.

A sürgő bogarak lábamon felfele hemzsegése.

Ki vagyok én, mi ez a nyers, ez a föld, ez az ősi.

Hogyan készülni fel, honnan tudni.

Bekötött orral, az egyre lemenő Nappal, csak csináljuk, csináljuk.

A nem most vesztettem el, hanem amióta a sötétfelhős, elesős járásával, a néma fekvésében, ahogy néz, néz, az ereje nélkül, kérés nélkül.

A hogyan tudok valaki mellett lenni a földhöz nehezedésében.

A keresésem, a reggel hol találom, hogy.

Amit nem eszik meg, nem tud megrágni.

Amikor megyek, csak néz, nem áll fel.

A mit csinálok, ha egyedül találok rá.

Ugyanaz, aki kivezetett az erdőből egyszer, mikor eltévedtem, az ismeretlen fák fehér ösvényein, ismeretlen, szaladós útjain.

Aki világgából jött, ment, jött.

Az üres helyek a kertben, amiken hogy megyek, hogy nézek keresztül.

Az egyetlen, mozdulatlan hely, ahova meddig nem megyek. Mikor a kivágott fás hely miatt az erdő is elsötétült lecsukott szemem előtt.

Földet a földhöz, egyre nehezebb.

Mire gondoljak, mire gondoljak.

Sürgős zuhany, a minden ruhák éjszakai kimosása.

Cseresznyék poros csempéről szedegetése.

Az ölelésben, ahogy aludni próbálok, és aztán a csendtől sötét falak bezárt ablakai, a lavór víz, szódabikarbóna.

Mielőtt elmentem, láttam, néztük egymást, ahogy nézni tudott, az ereje nélkül. Aztán elestem a sehol semmi földön, de dombon fel, dombon le, mentem.

Megvárta.

2023. 07. 16. 10: 49: 15

 

Utána levő: Üres hely kertje felhő
Utána levő utáni: Két hely, üres

(Illusztráció: Russell Gilder: Dark Woods 3, 2010; Gill Bustamante: Revelation – a path through an autumn wood)

Fojtogat; Partjaink; Monogámia

 

Fojtogat

Sarjhajtásainktól feketéllő hangokból
kottátlan disszonancia törtet,
és csenddé formált,
ritmustalan magányba zuhanunk.

Tiltott szabadságra vágyásunk
fojtogat.
Nincs könyörület.

2023. 06. 20.

 

Partjaink

Partokat mos a víz.
A szádból kiömlő szennyből
árkokat épít.
Így múlunk el,
hasztalan ellenvetés
terméketlen földjére hullva.

2023. 06. 15.

 

Monogámia

A gibbonok hiába vártak.
Mi csak emberek vagyunk.
Lemondunk, lesz másik,
ráérünk, lesz máskor,
karjainkat magunk mellett tartjuk,
a távolság már természetes,
és ha nyögünk, sírunk,
elbújdosunk,
nem keres senki.
Rácsainkba kapaszkodunk,
rázzuk, mint lekötözött őrült,
napi nyugtatóra várva.

Nem látunk át a falon.
Az önös idő hasít mindent.
Minket.
A gibbonok hiába várnak.

2023. 06. 16.

 

(Illusztráció: Sari Shryack: Gulf Coast Sunset)

Christian Morgenstern nonszenszei

A Tekkenőc
(Die Schildkrökröte)

 

„A létem ezer éve tart,
és leszek egyre vénebb;
gótok királya, Teobald
egy tartályban tenyésztett.

Történés volt azóta sok,
de rólam egy se szól már;
most pénzért látható vagyok
egy sváb vállalkozónál.

Én elmúlást nem ismerek,
rajtam halál se győz:
vagyok a Tek-, vagyok a Tek-,
vagyok a Tekkenőc.”

 

 

 

 

Holló Hubert

(Der Rabe Ralf)

Holló Hubert
fuss fuss hohé
ott lesdekelt
huss huss noné
magába fönn
hollókövön
fuss fuss huss huss
hohé

Ködök között
fuss fuss hohé
boszorka jött
huss huss noné
egyed vegyed
ez jó neked
fuss fuss huss huss
hohé

De lám az év
fuss fuss hohé
se telt ki még
huss huss noné
vérben hevert
holtan Hubert
fuss fuss huss huss
noné

Havasi Attila fordításai

 

Mihai Eminescu: Az égen feltűnő csillagig

Az égen feltűnő csillagig
Olyan hosszú-hosszú az út,
Hogy várnunk kell egy évezredig,
Míg végre nálunk is kigyúlt.

Lehet, hogy rég kihunyt útközben,
A kék távolban, épp ottan,
És sugara csak mostan szökken
Szemünk elé, hisz fellobban.

A holt csillag leszentült képe
Lassan égbe emelkedik.
Nem láttuk, de biztos volt léte,
Most látjuk, s már nem létezik.

Ugyancsak, amikor a vágyunk
Elvész egy sötét éjszakán,
Majd el fog jönni miutánunk
kihunyt szerelmünk – igazán.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: La steaua, in: Integrala Eminescu. Gunivas, Bukarest, 2020.

https://1749.hu/szepirodalom/vers/mihai-eminescu-az-egen-feltuno-csillagig.html

A ballade-ciklusból

Lóri és Peti a Túlvilág-fesztiválon
(Kabai Lóri és Veres Peti emlékének)

„Basszus! Mióta dekkolok a krimó
előtt?” (már káromkodom, mint valami
hanyagolt szöszi slammerkirálynő)
– de Peti és Lóri? Semerre semmi…
Pedig Lórinak felolvastam volna
a nagy „korszakalkotó költeményt”,
Petitől bulicímek „kilátása”
lett volna a „bónusz” és nyeremény!…

Már fogy a piám és fázni kezdek
(be kellene menni inni valamit)
– de a „megmentők” csak nem érkeznek…
(danoljak magamban, az megmelegít?)
De mindhiába várok, nem jön üzi,
se messengeren, se sms-ben – sehogy!
Hova tűntek? Vagy csak divat késni?
Pedig: fixnek tűnt felolvasás s buli…

Kezd sötétedni, már csupán a remény
pislákol: valaki felbukkan egyszer…
Végre befut valami sms-küldemény:
„Üdv! A Túlvilág-fesztre ugrottunk el.
Pokol, Paradicsom s Purgatórium
galcsik exkluzív bulijaira!
Nincs kedvünk visszamenni földi porunk
depis, ellaposodott zsúrjaira.”

Ajánlás

Jó Herceg, nincs egy VIP-belépőd „túlsó”
nagy bulikra, mivel becsúszhatok?
Itt hagytak lent a pácban az „átugró”
körmönfont-csalafinta huncutok!…

(2022 október vége)
_______________________________________________________

A berúgott walesi bárdok balladája
(Beke Albertnek)
„Kiittuk magunkat a kánonból!”
– igazgatta szemüvegét Andris
az „ifjúköltős” tábori búsongón.
Dermedten szorítá poharait
a slepp: nem jut majd nekünk „répaföld”?
Eláztatja „igazolványunk” a fröccs?
Akkor hogyan leszünk majd mi „menők”?
Mi mondható ki és mi az erkölcs?

Az ítészek csak „nagy témákról” írnak
– rögvest bajba kerülsz a kis példányszám
s a „pangó” eladási listák miatt!…
(marad legföljebb kis írás „onlájn”?)
Közben kötettervek sem haladnak:
„posztmó isten” és „völkisch isten” között
a zsákutcában már elakadnak…
Kimondható-e valami sorok között?

„Elrejtős” hosszú tanulmány működik?
Ha lehozzák és olvassa valaki?
(Már ha valaha még észreveszik
– olcsóbb „meló” rizlinget kortyolgatni!)
A hódolt bárdok otthon vagy buliban
rúgnak be, neked már inkább kiskocsma
maradt – iszogathatsz a sufniban!…
Berúgva emlékszel még az Igazra?

Ajánlás

Jó Herceg! Gondold át részeges bárdok
súlyosodó és szomorú helyzetét!…
Hisz vélelmük súlya s szponzorálásuk
örökösen megoldatlan kérdés…
2022 szeptemberében
______________________________________________________

 

Hódolat Adriána Artemiszovnának

Ülök a kocsmában és gondolok Rád…
Szabálytalan és kecses vagy, mint egy
különös és ismeretlen vadvirág!
(hogy egy ráncos lovag ábrándja, necces)
De nem tudlak sose elfeledni!
Hiába a sok bor és zakuszka…
Nem tudok így újra létrejönni.
Kellene egy fölemelő knyázina*

Gondolatban veled sétálok majd
erdőben, hegyek közt és temetőben…
(tán már csak sírok közt lep meg hangulat?)
– vagy „beviszel” majd s tévelygek „erdődben”?
Merre jutok ki buja bozótodból?
Ha valaha kijutok még majdan…
Beléd bonyolódtam már rég valahol!
Van-e remény, hogy Hercegnőmre találjak?

Zombiként járok kocsmáról-kocsmára
nincs, ki megtartson magának tisztán
(ez a „vonat” is elment már, sehova)
Elmúlok ölelés nélkül, Királylány…
Gavril Milovanov, vidéki lovag
pia mellett üldögélve ábrándoz
épp rólad vagy amivé tán válhatsz!…
Leszel Hercegnő-idea, ábrándhoz?

Ajánlás

A Legelvarázsoltabb Hercegnőnek
derekas erőfeszítéssel eme
rémisztőn szomorú és keservesebb,
imposztorian komor tűnődéske!

*knyázina: hercegnő (orosz)
2022 áprilisában

„Gavril Milovanov lovag”

(Utóbbi ballade a „Gavril Milovanov vallomásai Adriána Artemiszovnának” c. készülő szerepvers-ciklusból való.)

Illusztráció: Francis Bacon

valóság volt

 

halott lélek
holott élek
bárgyún nézem az egészet

te már fogod
én még nézem
rábólintok nem is értem

szíven szúrtak
megint vérzek
csak a kegyelemtől félek

meg is ettem
ha megfőztem
a romokon elidőztem

jobbra megyek
balra nézek
sok hülyén még nevetgélek

álmot láttam
és vért hánytam
valóság volt és imádtam

 

(Illusztráció: Andrea Capanna: Rovine Urbane 13 (Urban Ruins 13))

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info