halott lélek
holott élek
bárgyún nézem az egészet
te már fogod
én még nézem
rábólintok nem is értem
szíven szúrtak
megint vérzek
csak a kegyelemtől félek
meg is ettem
ha megfőztem
a romokon elidőztem
jobbra megyek
balra nézek
sok hülyén még nevetgélek
álmot láttam
és vért hánytam
valóság volt és imádtam
(Illusztráció: Andrea Capanna: Rovine Urbane 13 (Urban Ruins 13))
lógnak
rongyos fák lógnak zsebemből
gyűrött papírzacskó a hold
most hullott ki nyirkos kezemből
kuka mellé pottyant
szégyenem mint fèlregombolt ing
lóg
utazol
utazol
részévé válva annak
ami fájna ha időd elég volna
megmérni akár hűvös takarót az
ágyban megélni az örökös
vihart tűző napot széttépő
mosolytalanul cudar időt
ó irgalmatlan Uram
ne kímélj most sem
ne is figyelj oda
fa mögött fa
ablakból tükör
kérget gyötri féreg
szemem lepi moha
bennem rág a méreg
törzsem tépi noha
erdőnyi a kérdés de
nincs válaszom úgysem
ne is figyelj oda.
vágytam
hogy legyere velem oda
ahonnan csak te tudsz felhozni
leszámoltam magammal
mint egy osszáriumban
hevernek egymáson csontjaim
már nem várnak semmire
az öröklét itt van már a nyakamon
de lehet hogy az
a csípőcsontom
(Illusztráció: Aneta Soukalova: Tree of Life)
