lógnak

rongyos fák lógnak zsebemből
gyűrött papírzacskó a hold
most hullott ki nyirkos kezemből
kuka mellé pottyant
szégyenem mint fèlregombolt ing
lóg

 

utazol

utazol
részévé válva annak
ami fájna ha időd elég volna
megmérni akár hűvös takarót az
ágyban megélni az örökös
vihart tűző napot széttépő
mosolytalanul cudar időt
ó irgalmatlan Uram
ne kímélj most sem

 

ne is figyelj oda

fa mögött fa
ablakból tükör
kérget gyötri féreg
szemem lepi moha
bennem rág a méreg
törzsem tépi noha
erdőnyi a kérdés de
nincs válaszom úgysem
ne is figyelj oda.

 

vágytam

hogy legyere velem oda
ahonnan csak te tudsz felhozni
leszámoltam magammal
mint egy osszáriumban
hevernek egymáson csontjaim
már nem várnak semmire
az öröklét itt van már a nyakamon
de lehet hogy az
a csípőcsontom

 

(Illusztráció: Aneta Soukalova: Tree of Life)