valaki kioltja
a virágok fényeit
tűnő színeit
kiszáradt patak
partján bűzlő halkupac
egyik sem mozdul
esett madárnak
aszfaltra törött szárnyán
kihűlő vérfolt
ősszel majd vágják
törzsén vöröslik a jel
addig lombot tart
megdőlt keresztek
addig stációk vannak
azután voltál
gyilkos fémcseppek
hullnak haldokló fákra
drón hátú égből
egy átszúrt bogár
vére is megméretik
azon a napon
három ágú fűz
az alvó hajléktalant
épp betakarja
az égő torony
is megremeg, mielőtt
végleg ledőlne
koszorút formál
bedobott jázmincsokor
a folyó vizén
vén hárs hegyélen
sziklához gombolyulva
levele sincsen
vásári zajban
a szférák halk zenéje
nem hallgatható
két lánctalp között
éppen elfér egy fatörzs
lombja visszanéz
csak összefércelt
“a törvény szövedéke”
átvérzik újra
port és csillagot
tűhegynyi pontba gyűjtve
elkezdi újra
—
(Illusztráció: Thomas Cole: Lake with Dead Trees (Catskill), 1825)