Lóri és Peti a Túlvilág-fesztiválon
(Kabai Lóri és Veres Peti emlékének)

„Basszus! Mióta dekkolok a krimó
előtt?” (már káromkodom, mint valami
hanyagolt szöszi slammerkirálynő)
– de Peti és Lóri? Semerre semmi…
Pedig Lórinak felolvastam volna
a nagy „korszakalkotó költeményt”,
Petitől bulicímek „kilátása”
lett volna a „bónusz” és nyeremény!…

Már fogy a piám és fázni kezdek
(be kellene menni inni valamit)
– de a „megmentők” csak nem érkeznek…
(danoljak magamban, az megmelegít?)
De mindhiába várok, nem jön üzi,
se messengeren, se sms-ben – sehogy!
Hova tűntek? Vagy csak divat késni?
Pedig: fixnek tűnt felolvasás s buli…

Kezd sötétedni, már csupán a remény
pislákol: valaki felbukkan egyszer…
Végre befut valami sms-küldemény:
„Üdv! A Túlvilág-fesztre ugrottunk el.
Pokol, Paradicsom s Purgatórium
galcsik exkluzív bulijaira!
Nincs kedvünk visszamenni földi porunk
depis, ellaposodott zsúrjaira.”

Ajánlás

Jó Herceg, nincs egy VIP-belépőd „túlsó”
nagy bulikra, mivel becsúszhatok?
Itt hagytak lent a pácban az „átugró”
körmönfont-csalafinta huncutok!…

(2022 október vége)
_______________________________________________________

A berúgott walesi bárdok balladája
(Beke Albertnek)
„Kiittuk magunkat a kánonból!”
– igazgatta szemüvegét Andris
az „ifjúköltős” tábori búsongón.
Dermedten szorítá poharait
a slepp: nem jut majd nekünk „répaföld”?
Eláztatja „igazolványunk” a fröccs?
Akkor hogyan leszünk majd mi „menők”?
Mi mondható ki és mi az erkölcs?

Az ítészek csak „nagy témákról” írnak
– rögvest bajba kerülsz a kis példányszám
s a „pangó” eladási listák miatt!…
(marad legföljebb kis írás „onlájn”?)
Közben kötettervek sem haladnak:
„posztmó isten” és „völkisch isten” között
a zsákutcában már elakadnak…
Kimondható-e valami sorok között?

„Elrejtős” hosszú tanulmány működik?
Ha lehozzák és olvassa valaki?
(Már ha valaha még észreveszik
– olcsóbb „meló” rizlinget kortyolgatni!)
A hódolt bárdok otthon vagy buliban
rúgnak be, neked már inkább kiskocsma
maradt – iszogathatsz a sufniban!…
Berúgva emlékszel még az Igazra?

Ajánlás

Jó Herceg! Gondold át részeges bárdok
súlyosodó és szomorú helyzetét!…
Hisz vélelmük súlya s szponzorálásuk
örökösen megoldatlan kérdés…
2022 szeptemberében
______________________________________________________

 

Hódolat Adriána Artemiszovnának

Ülök a kocsmában és gondolok Rád…
Szabálytalan és kecses vagy, mint egy
különös és ismeretlen vadvirág!
(hogy egy ráncos lovag ábrándja, necces)
De nem tudlak sose elfeledni!
Hiába a sok bor és zakuszka…
Nem tudok így újra létrejönni.
Kellene egy fölemelő knyázina*

Gondolatban veled sétálok majd
erdőben, hegyek közt és temetőben…
(tán már csak sírok közt lep meg hangulat?)
– vagy „beviszel” majd s tévelygek „erdődben”?
Merre jutok ki buja bozótodból?
Ha valaha kijutok még majdan…
Beléd bonyolódtam már rég valahol!
Van-e remény, hogy Hercegnőmre találjak?

Zombiként járok kocsmáról-kocsmára
nincs, ki megtartson magának tisztán
(ez a „vonat” is elment már, sehova)
Elmúlok ölelés nélkül, Királylány…
Gavril Milovanov, vidéki lovag
pia mellett üldögélve ábrándoz
épp rólad vagy amivé tán válhatsz!…
Leszel Hercegnő-idea, ábrándhoz?

Ajánlás

A Legelvarázsoltabb Hercegnőnek
derekas erőfeszítéssel eme
rémisztőn szomorú és keservesebb,
imposztorian komor tűnődéske!

*knyázina: hercegnő (orosz)
2022 áprilisában

„Gavril Milovanov lovag”

(Utóbbi ballade a „Gavril Milovanov vallomásai Adriána Artemiszovnának” c. készülő szerepvers-ciklusból való.)

Illusztráció: Francis Bacon