Marczinka Csaba összes bejegyzése

Marczinka Csaba (1967, Budapest) író, költő, újságíró (egy kicsit történész és performer is). Budán születtem, itt is tanultam középiskolás koromig. Az ELTÉ-n végeztem felsőfokú tanulmányaim magyar-történelem szakon. Öt kötetem jelent meg eddig. Bár még szeretnék egyet-kettőt kiadni valamikor... Foglalkozom -- szépirodalmi írásaimban is -- az ideológiák alkonyával és az identitások összekeveredésével (zűrzavarával) is. Egy verseskötetem van jelenleg készülőben "Habókos hommageok" címmel. Örülnék, ha a közeljövőben megjelenne. Prózai írásokkal is tervezek újra megjelenni valamikor... Írásaimban keveredik szerep és önéletrajziság.

Lámur abszurd…

B. Kriszti emlékének
Egy fotóslányról, ki talán most is élne, ha haditudósító lett volna…

A Bánatlány kiváló fotós volt. Igazából jól is rajzolt, eredetileg grafikus szeretett volna lenni. Se aztán előbb modellként, majd fotósként futott be… Hisz mintegy mellékesen: jó alakja és szép, kifejező arca volt s ábrándos szemei.

  Minden jól indult szakmailag, csak… Csak épp: Danikát nem tudta feledni!… Régi történet, de a lányt azóta is kísértette. A srác délceg, magas s göndör amorózó volt, de Bánatlány egészen belehabarodott… Egy időre oda is költözött Dani albérletébe. De a fiú csupán „nyitott kapcsolatot” akart, azaz: úgy lakni együtt, hogy közben „kalandozhat”.

  Bánatlány hamar belátta, ez így nem pálya… Visszaköltözött anyjához, de depresszióval hosszú időre kórházba került. S persze: Danit nem tudta feledni… Kezdett bezárulni érzelmileg egy elképzelt „ideális kapcsolatba”.

  Belevetette magát a fotózásba… Hamarosan keresett fesztivál- és bulifotós lett belőle. Bánatos félmosollyal és tűnődő szemekkel fotózta a nagy koncerteket s összejöveteleket. Talán titokban magát is ott látta Dani karjaiban a táncolók között… De a fesztivál és a buli vége után alig bírta összeszedni magát, hogy szerkesszen, feltegye a honlapokra a sikerültebb fotókat. Majd munka után mély letargiába zuhant… S innen egyre nehezebb volt kikecmeregnie.

  A kedvenc fesztiválja után is gondosan megszerkesztette a honlapot és kiválogatta a sikerült fotókat.

  Ürességet érzett. „talán ennyi volt az egész…” – gondolta magában, mielőtt kiugrott volna hajnalban a negyedik emeletről.

A ballade-ciklusból

Lóri és Peti a Túlvilág-fesztiválon
(Kabai Lóri és Veres Peti emlékének)

„Basszus! Mióta dekkolok a krimó
előtt?” (már káromkodom, mint valami
hanyagolt szöszi slammerkirálynő)
– de Peti és Lóri? Semerre semmi…
Pedig Lórinak felolvastam volna
a nagy „korszakalkotó költeményt”,
Petitől bulicímek „kilátása”
lett volna a „bónusz” és nyeremény!…

Már fogy a piám és fázni kezdek
(be kellene menni inni valamit)
– de a „megmentők” csak nem érkeznek…
(danoljak magamban, az megmelegít?)
De mindhiába várok, nem jön üzi,
se messengeren, se sms-ben – sehogy!
Hova tűntek? Vagy csak divat késni?
Pedig: fixnek tűnt felolvasás s buli…

Kezd sötétedni, már csupán a remény
pislákol: valaki felbukkan egyszer…
Végre befut valami sms-küldemény:
„Üdv! A Túlvilág-fesztre ugrottunk el.
Pokol, Paradicsom s Purgatórium
galcsik exkluzív bulijaira!
Nincs kedvünk visszamenni földi porunk
depis, ellaposodott zsúrjaira.”

Ajánlás

Jó Herceg, nincs egy VIP-belépőd „túlsó”
nagy bulikra, mivel becsúszhatok?
Itt hagytak lent a pácban az „átugró”
körmönfont-csalafinta huncutok!…

(2022 október vége)
_______________________________________________________

A berúgott walesi bárdok balladája
(Beke Albertnek)
„Kiittuk magunkat a kánonból!”
– igazgatta szemüvegét Andris
az „ifjúköltős” tábori búsongón.
Dermedten szorítá poharait
a slepp: nem jut majd nekünk „répaföld”?
Eláztatja „igazolványunk” a fröccs?
Akkor hogyan leszünk majd mi „menők”?
Mi mondható ki és mi az erkölcs?

Az ítészek csak „nagy témákról” írnak
– rögvest bajba kerülsz a kis példányszám
s a „pangó” eladási listák miatt!…
(marad legföljebb kis írás „onlájn”?)
Közben kötettervek sem haladnak:
„posztmó isten” és „völkisch isten” között
a zsákutcában már elakadnak…
Kimondható-e valami sorok között?

„Elrejtős” hosszú tanulmány működik?
Ha lehozzák és olvassa valaki?
(Már ha valaha még észreveszik
– olcsóbb „meló” rizlinget kortyolgatni!)
A hódolt bárdok otthon vagy buliban
rúgnak be, neked már inkább kiskocsma
maradt – iszogathatsz a sufniban!…
Berúgva emlékszel még az Igazra?

Ajánlás

Jó Herceg! Gondold át részeges bárdok
súlyosodó és szomorú helyzetét!…
Hisz vélelmük súlya s szponzorálásuk
örökösen megoldatlan kérdés…
2022 szeptemberében
______________________________________________________

 

Hódolat Adriána Artemiszovnának

Ülök a kocsmában és gondolok Rád…
Szabálytalan és kecses vagy, mint egy
különös és ismeretlen vadvirág!
(hogy egy ráncos lovag ábrándja, necces)
De nem tudlak sose elfeledni!
Hiába a sok bor és zakuszka…
Nem tudok így újra létrejönni.
Kellene egy fölemelő knyázina*

Gondolatban veled sétálok majd
erdőben, hegyek közt és temetőben…
(tán már csak sírok közt lep meg hangulat?)
– vagy „beviszel” majd s tévelygek „erdődben”?
Merre jutok ki buja bozótodból?
Ha valaha kijutok még majdan…
Beléd bonyolódtam már rég valahol!
Van-e remény, hogy Hercegnőmre találjak?

Zombiként járok kocsmáról-kocsmára
nincs, ki megtartson magának tisztán
(ez a „vonat” is elment már, sehova)
Elmúlok ölelés nélkül, Királylány…
Gavril Milovanov, vidéki lovag
pia mellett üldögélve ábrándoz
épp rólad vagy amivé tán válhatsz!…
Leszel Hercegnő-idea, ábrándhoz?

Ajánlás

A Legelvarázsoltabb Hercegnőnek
derekas erőfeszítéssel eme
rémisztőn szomorú és keservesebb,
imposztorian komor tűnődéske!

*knyázina: hercegnő (orosz)
2022 áprilisában

„Gavril Milovanov lovag”

(Utóbbi ballade a „Gavril Milovanov vallomásai Adriána Artemiszovnának” c. készülő szerepvers-ciklusból való.)

Illusztráció: Francis Bacon

Bözsi-szerepversek

 

Az Úrnő Teste

D.-Z. Évinek
(egy cselédleány monológja)

Úrnőm Teste az Oltár számomra
(simogatom s mosom Teste gyümölcseit,
csókolom s kenem bazsalikommal),
megnyalom talpát és lábszárait
– akkor is, ha korbácsa fegyelmez!
(ha nincs ölelés, a verés is jó)
„Bözsi, kemény a víz, nem elég lágy!”
– én már ugrok is, hogy lágyítsam vizét!

Úrnőm párductestű szeszélyes Várúrnő:
látomásait szép vásznakra álmodja…
– rákattantam a vízióira!
(következő létben: szeretnék lenni Ő)
Nekem az Úrnő voltaképp Templom,
amelybe be nem léphetek soha
– csak előtte térdelve imádkozom…
(félek, Rajta kívül nem marad vallásom)

Úrnőm Teste a Csoda-Palota:
a cselédek őt bámulják egész nap!…
(rá lehetne nézni a Kapura,
odaborulni Bejárat elé?)
Maradok rajongva hódoló kiscseléd,
ki vár a további szolgálatra!
Lassan csupán azért él, hogy az Úrnőt
valaki mindig védje s kiszolgálja.

Ajánlás
Úrnőm, létem és lelkem a tied!
Legyek bizalmasod s Titkod tudója.
Avass be engem a Nagy Varázslatba,
legyek majd én a leghűbb segéded…

 

Cseléd tanka

az Úrnő lesz a
„férjem”, ha első éjen
felavat egyszer!…
– ha mégsem: talán inkább
kolostorba vonulok…

A Nagy Ábránd

Úrnőm egyszer leültet az asztalhoz,
s megfogja a kezem és megszorítja
(ez lesz a mi valódi „kézfogónk”)
– tán akkor: VELE LESZEK egy pillanatra!

2020 júliusa
„Bözsike”

 

(Illusztráció: Tiffany Bozic)

Dénes lovag?

 

Csengey Dénes halálának jubileumára

Mára csupán az
maradt csak a kérdés rád
halaványan még
emlékezők körében
is: megöltek-é vagy nem?

(amire tetted
életed, feledésbe
merült lassan már…
– harmadik út vagy magyar
út? merre lehet az már?

(persze: ha volt még
egyáltalán valaha
is valamerre?
– elvész a nyom, kuszává
válik jel ösvény mellett)

2021 áprilisa

 

(Illusztráció: Tiffany Bozic: Fading Song, 2021)